„Az önvezető járművek már hihetetlenül fejlettek, ám az alkalmazásukkal kapcsolatos kihívások nem csak technológiai jellegűek. A városi mobilitás átalakítása azoknak a tereknek az újragondolását is megköveteli, ahol az új autonóm autók közlekednek, és ahol parkoltatják őket.
Tiziano Terzani nem rajongott Szingapúrért. Amikor ott járt a firenzei író, újságíró, azt mondta, hogy az egyedüli, amit a városállam nyújtani tud, az a repülőtere. Ott koncentrálódik minden, amit a város be tud mutatni: a hatékonyság, a tisztaság és a rend.
Terzani összegzésében van valamennyi igazság, ám távolról sem fedi le a teljes képet. Szingapúr minden részletre kiterjedő aprólékossága nemcsak a repülőtér zavartalan működését szolgálja, hanem azt is lehetővé teszi, hogy az ötletekből elképesztő gyorsasággal konkrét megoldások szülessenek. Ennek eredményeképpen Szingapúr a városi innovációk eleven laboratóriumává vált.
Közelről láttam ezt a folyamatot. 2013-ban, a szingapúri függetlenség 50. évfordulójához közeledve a városállam közszolgáltatásokért felelős vezetője kikérte a véleményemet azzal kapcsolatban, hogy milyen történelmi mérföldköveket vagy eseményeket kellene az ünnepségek középpontjába helyezni. Azt javasoltam, hogy talán Szingapúrnak nem a múltra, hanem a jövőre kellene koncentrálnia, például az innovációk előmozdításával egy olyan szektorban, amelyben mindig is kitűnt: a mobilitásban.
Néhány nappal később felhívtak, és arról tájékoztattak, hogy a kormányzat egy munkacsoportot állított fel a vezető nélküli autókra való átállás tanulmányozására. Egyben felkértek, hogy vegyek részt a bizottság munkájában. Azóta a testület évente több alkalommal is egyeztetett a kérdésben érintett magán- és állami szereplőkkel annak érdekében, hogy e területen lefektesse az alapokat.
Az önvezető járművek már hihetetlen fejlettek, ám az alkalmazásukkal kapcsolatos kihívások nem csak technológiai jellegűek. A városi mobilitás átalakítása azoknak a tereknek az újragondolását is megköveteli, ahol az új autonóm autók közlekednek, és ahol parkoltatják őket.
Ha az autó- és kerékpármegosztó szolgáltatások elhomályosították a közösségi és magánközlekedési eszközök közötti hagyományos határokat, a vezető nélküli autó ezt a megkülönböztetést gyakorlatilag felszámolja. Miután beért a munkahelyére, a legtöbb embernek nincs szüksége arra, hogy autója a munkahelye vagy a lakása előtt parkoljon egész nap. Ha ez az autó önvezető, akkor ebben az üres időszakban a családtagokat, szomszédokat, ismerősöket vagy bárki mást szállíthat.
Ez alapján az autómegosztás lehet az új norma. Ahogy a forgalomban lévő gépjárművek száma csökken, úgy csökken majd a városok parkolóhelyek iránti igénye. Az MIT keretében működő laborunk, a Senseable City számításai szerint a vezető nélküli járműveket használó autómegosztásra való átállással Szingapúr 1,3 millió parkolóhelyének mintegy 80 százalékát fel lehetne számolni.
A szabaddá váló területek a lakóhelyek újragondolását válthatják ki, a járdák nem autókkal és parkolóórákkal, hanem éttermek teraszaival, játszóterekkel és kiskertekkel lehetnek tele. A legtöbb városban az ilyen terveket látványos, számos kutatással alátámasztott dokumentumokban dolgoznák ki – amelyekből aztán semmi sem valósul meg. De nem Szingapúrban. A város kormányzati apparátusa és a főbb ipari szerepelők egyszerre léptek. Csupán néhány év elteltével az elért eredmények igen látványosak.
Ezt a folyamatot segíti, hogy a szingapúri gazdasági fejlesztési tanács és az állami vagyonalap koordinált, átfogó befektetéseket valósít meg a mobilitási szektor új startupjaiban, például a nuTonomyban. Ez az MIT-nél létrehozott cég 2016-ban kezdte tesztelni a világ első teljesen önvezető taxiszolgáltatását. Egy év múlva a céget 450 millió dollárért adták el, ami jelentős pénzügyi hasznot hozott a kormányzatnak.
További innovációk is folyamatban vannak. Dizájncégünk részt vett a 280 méter magas felhőkarcoló, a Capita Spring felépítésében – a tervek szerint az év végén adják át –, amelynél figyelembe vették a jövő mobilitási rendszereire való közelgő áttérés szempontjait is. Az épület garázsát például valamivel magasabbra építették, mint az megszokott, illetve a felszíne nem lejtős, így ha a parkolóhelyek iránti igény csökken, akkor ezt a területet a Marina-öbölre néző irodákká lehet átalakítani.
Nem véletlen, hogy a természeti erőforrásokban nem gazdag Szingapúr 50 év alatt elérte, hogy az egy főre jutó GDP-je az egyik legmagasabb a világon. Természetesen azonban Szingapúr távolról sem tökéletes hely. A fejlődés terhe gyakran a nagy számban jelen lévő bevándorlókra hárul, akik veszélyes, alulfizetett munkát végeznek, korlátozott jogaik vannak kevés előrelépési lehetőséggel. Továbbá az a rendezettség, amely olyannyira untatta Terzanit, elfojtja a kreativitást. A startupgazdaság, amely sok európai fővárost alakít át manapság, továbbra is küzd azért, hogy gyökeret verjen Szingapúrban.
Ezen korlátozó tényezők ellenére Szingapúr talán a legfejlettebb városi laboratóriumnak számít Ázsiában, különösen a mobilitási szektor terén. Rászolgált arra, hogy tanulmányozzák, és sok tekintetben csodálják példáját.”
Forrás:
A mobilitás jövőjét alakítja Szingapúr; Carlo Ratti; Világgazdaság; 2021. augusztus 30.
A szerző az MIT Senseable City Lab igazgatója.
