közigazgatás: magyarművelődéspolitikatársadalomterületfejlesztés

Helyet a Nap alatt! – Navracsics Tibor

Szerző: 2021. november 1.No Comments

„Látott Ön már Ausztráliában készített világtérképet? Első pillantásra nem tudni, mi tűnik furcsának. Aztán hosszabb szemrevételezés után rájövünk, hogy a mi megszokott térképeinken középen szereplő Afrika baloldalt helyezkedik el, míg Európa, teljesen mellőzöttnek tűnően, egyenesen a bal felső sarokban. Ezzel szemben viszont Ausztrália és Óceánia vizuális konvencióinknak szinte már botrányos módon foglalják el a térkép közepét. Hasonló érzéki csalódásnak tűnő, ám revelatív tapasztalatban lesz részünk, ha egy kicsit elmozdulunk megszokott perspektívánkból a magyar fejlesztési politika tekintetében. Az elmúlt száz évben megszoktuk, hogy Budapest-központúak vagyunk. Magyarország Trianonban elveszítette azt a középvárosi-nagyvárosi gyűrűt, amelyre potenciálisan a főváros túlsúlyát ellensúlyozó övezetek épülhettek volna.

Azt is szoktuk mondani, hogy a mai Magyarország gyakorlatilag Budapest és környéke, hiszen az országon belüli távolságok sem túl nagyok, ráadásul európai mértékkel mérve valójában Budapesten kívül nincs is nagyvárosunk. Látjuk ugyanakkor a kormány rendkívül dicséretes erőfeszítéseit, hogy az ország keleti felén Debrecenből, a második legnagyobb városból komoly erővel rendelkező térségszervező szereplőt fejlesszen.

Területi fejlesztéspolitikánk is ennek a látásmódnak a megjelenítője: szakembereink és döntéshozóink Budapestről tekintenek hazánk többi térségére és városára, vagy ha földrajzilag nem is a fővárosban élnek, kiindulópontjuk meghatározására mégis azt jelölik meg origóként. Ennek megfelelően a magyar területi fejlesztéspolitikát hagyományosan két felzárkózási szempont határozza meg.

Az egyik a városok felzárkóztatása Budapesthez, a másik pedig az úgynevezett területi kiegyenlítés, azaz a különböző térségek közötti fejlettségi különbségek felszámolása vagy legalább csökkentése.

Ha ezek alapján az alapvető célkitűzések alapján nézzünk a magyar fejlesztéspolitika területi dimenzióját, akkor eufemisztikusan fogalmazva is vegyes képet láthatunk. Kétségtelen, és senki nem is vitatja, hogy Magyarország óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedek során.

Az európai uniós támogatások felhasználása tekintetében rendre a leghatékonyabbak között vagyunk, sőt, az utóbbi években már a nemzeti költségvetés is ismét meg tudott jelenni hatékony fejlesztéseket finanszírozó forrásként.

Területi programjaink – akár a Magyar Falu Programra, a Modern Városok Programra, vagy éppen a Területi Operatív Programra gondolok – érzékelhető változásokat hoztak a falvak, a megyeszékhelyek és a megyei fejlesztések tekintetében.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fejlesztéspolitika területi célkitűzései nem valósultak meg. Míg a magyar régiók valamilyen szinten részt vesznek az Európai Unió átlagához való felzárkózási folyamatban, a pozíciók javulása azonban nem jelentős, az országon belüli különbségek pedig legalábbis nem csökkennek, sőt időnként és helyenként nőnek is.

A központosított fejlesztéspolitika tehát a területi különbségek kezelésében csődöt mondott. Igaz ez a kissé sarkos megjegyzés akkor is, ha csak nemzeti keretekben gondolkozunk, még inkább kiugrik azonban a valóság, ha a régiókat szemlélő perspektívánkat – hasonlóan az Ausztráliában gyártott térképekhez – megváltoztatjuk.

Az észak-dunántúli térség – ami a nyugat-dunántúli és a közép-dunántúli tervezési-statisztikai régiókat foglalja magában – tűnhet fejlett térségnek Budapestről vagy az ország más régióiból nézve, aminek valójában semmilyen fejlesztési problémával nem kell megküzdenie. Rögtön más képet kapunk azonban erről a térségről, és az őt érő kihívásokról, ha megnézzük, hogy milyen környezetben kell helyt állnia.

Az Észak-Dunántúlnak ugyanis nem azzal a Dél-Dunántúllal kell versenyeznie, amelyik az Eurostat adatai alapján 2019-ben a vásárlóegységben meghatározott egy főre jutó GDP EU-átlagának 50 százalékát, vagy az Észak-Alfölddel, amelyik pedig 47 százalékát tudja felmutatni. Az Észak-Dunántúllal határos régiók közül ugyanis a budapesti az EU-átlag 151 százalékát, a burgenlandi a 89 százalékát, a pozsonyi pedig 162 százalékát hozza. Tegyük hozzá, hogy a nagytérséget alkotó két statisztikai régió közül a közép-dunántúli 67, a nyugat-dunántúli pedig 71 százalékon áll.

Az Észak-Dunántúl számára a területi kiegyenlítés rosszul hangzó jelszó. Nemzeti keretekben ez azt jelenti, hogy minden forrás a nála alacsonyabb fejlettségi mutatókkal rendelkező régiókba megy. Miközben a jelszó méltányosságát nehéz lenne megkérdőjelezni, a hasznosságáról érdemes lenne vitát folytatni. Az Észak-Dunántúl számára ugyanis nem a nála kevésbé szerencsés régiókkal való kiegyenlítődés a megoldás. Sőt, meggyőződésem, hogy az ország egésze számára is az a hasznosabb, ha az Észak-Dunántúl nem az ország többi részével válik egyenlőbbé, hanem valódi versenytársaival, a kárpát-medencei szomszédos régiókkal veheti fel a versenyt, és ehhez kap segítséget a magyar fejlesztéspolitikától. Ellentétben a többi magyarországi régióval, nem a felzárkózáshoz, hanem a versenyképességhez. Ha ugyanis tudja tartani a lépést régiós versenytársaival, akkor az Észak-Dunántúl nem nehezéke, hanem lokomotívja lesz a magyar fejlesztéspolitikának.

Ennek megvalósulásához azonban arra van szükség, hogy a jövőben a magyarországi régiók fejlettségi állapotából meghatározott igényei alapján szülessenek a döntések. Míg a legtöbb magyarországi régió számára az európai uniós – és a nemzeti – átlaghoz felzárkózás a legfontosabb támogatandó cél, addig az Észak-Dunántúlnak a versenyképesség fenntartása és fejlesztése. Ez a cél más finanszírozási és pályázati eszközöket követel meg. Szakítanunk kell a magyar területi fejlesztéspolitika Budapest-központúságával. Meg kell nyitnunk az eltérő regionális sajátosságokra érzékeny és intelligens válaszokat adó területi fejlesztéspolitika fejezetét. Helyet kell biztosítanunk a régióknak a Nap alatt!

A téma bővebb kifejtésére és megvitatására a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. által megrendezendő Vidék Konferencia 2021 további lehetőséget kínál majd. A november 4-én megrendezésre kerülő konferencia fókuszpontjában a magyar vidék megismerése, bemutatása és lehetőségei állnak. A konferenciára regisztrálni ezen a linken lehet.

Forrás:
Helyet a Nap alatt!; Origó; 2021. október 30.
Lásd még: Vidék Konferencia 2021; eGov Hírlevél