„Az Európai Bizottság 2020 decemberében publikált, az Európai Demokráciára vonatkozó cselekvési tervről szóló közleményében – felismerve az online platformok, közösségi oldalak választási integritásokra jelentett veszélyeket – kifejezte azon határozott szándékát, hogy a 2024-es európai parlamenti választásokra átfogó szabályozást kíván elfogadni a politikai hirdetések felismerhetőségének és átláthatóságának biztosítására. Az elhatározás egyik első elemeként tavaly novemberben a Bizottság közzétette a politikai reklámok átláthatóságának és targetálásának szabályairól szóló rendelettervezetét.
A tervezet előterjesztésének egyik indoka az uniós tagállamok szabályozása terén tapasztalható egységesség jelentős hiánya. Ez tetten érhető például az egyes tartalmak politikai jellegének meghatározása körében, a közzététel egyes formai (szerkesztett tartalmaktól való elválasztás) és tartalmi (megrendelő, finanszírozó egyértelmű megnevezése) követelményeiben egyaránt. Egy másik körülmény, ami a közös uniós szabályozás megteremtését szorgalmazta, vitathatatlanul a közösségi platformok választási kampányokban való egyre meghatározóbb szerepéhez köthető. Nevezetesen: az egyre nagyobb méreteket öltő dezinformációs kampányokkal szembeni aktuális, illetve majdani tagállami fellépések vélhetően még inkább növelhetik a szabályozások közötti különbségeket, ami tovább nehezíti a probléma hatékony kezelését, a demokratikus döntéshozatali folyamatok, illetve a választások integritásának külső befolyástól való hatékony megóvását. Mindazonáltal, a technológiai változások mellett a szabályozás további indokát a tervezet (1) preambulumbekezdésének legelső mondata foglalja össze: „[a] politika reklámok kínálata és kereslete növekszik, és az egyre inkább határokon átnyúló jellegű.”
A rendelettervezet számos tekintetben kapcsolódik a DSA (Digital Services Act) egyes rendelkezéseihez, néhol kiegészítve azt, ugyanakkor hatálya nem kizárólag az online térre korlátozódik: a szabályozás számos eleme az offline térben is alkalmazandó előírásokat fogalmaz meg. A Bizottság javaslatának kulcseleme a politikai reklámokkal szemben érvényesítendő átláthatósági követelmények uniós szintű teljes harmonizációja. Az átláthatóság ugyanakkor önmagában nem alkalmas eszköz a felmerült aggályok kezelésére, ahhoz a felhasználóknak megfelelő szintű, tudatos közösségi média-használati ismeretekkel is rendelkezniük kell. Mindemellett a szabályozás nem érinti a politikai reklámok közzétételére fordítható összegek mértékének kérdését (kampányfinanszírozási szabályok), ilyen módon pedig nyilvánvalóan a nagyobb pénzügyi forrásokkal bíró szereplők véleménybefolyásolási képességét a szabályok alig-alig lesznek képesek mérsékelni.
Fontos alapvetés, hogy a tervezet nem érinti az egyes tagállamok szabályozásában a politikai reklámok érdemi tartalmi kérdéseit (csupán annak kereteit rögzíti, miszerint az valamely politikai szereplő javára vagy nevében közzétett, a választói magatartást vagy választások eredményét befolyásoló üzenet), illetve azok közzétételére vonatkozó előírásokat – noha néhány keretjellegű szabályt mégis olvashatunk a szabályok értelmezésére (is) szolgáló preambulumbekezdések között. A rendelet hatálya nem terjed ki a nem politikai szereplők – vagyoni ellenszolgáltatás nélkül közzétett – üzeneteire, így a szabályok az álhírek megosztásával, illetve a trollok tevékenységével szemben vélhetően kevésbé lesz hatékony eszköz (hacsak nem sikerül valamilyen pénzmozgást bizonyítani). A tervezet másik, a platformokon közzétett tartalmakért viselt felelősség kérdését érintő alapelv az általános nyomonkövetési kötelezettség előírásának tilalma; a közösségi oldalaknak „csupán” megfelelő bejelentési felületet és mechanizmust kell biztosítaniuk a felhasználók számára, hogy értesítéseket nyújthassanak be a rendelet szabályainak eleget nem tevő politikai reklámokkal, illetve azok megrendelőivel szemben.
A bevezetni kívánt szabályozás a nyilvánosság kellő mértékű információkkal való ellátására helyezi a hangsúlyt, bár némely esetben – legalábbis a tervezet jelen fázisában még – nehezen értelmezhető és a tájékoztatás érdekében életszerűtlennek látszó követelményeket is megfogalmaz (mint például a politikai reklámok tágabb kontextusának és céljainak megértését lehetővé tevő információk minden esetben való közzétételének kötelezettségét). Szintén fontos előírás, hogy különleges adatok kezelésével járó targetálási és felerősítési technikák alkalmazása főszabály szerint tiltott, ezen eszközök alkalmazásával konkrétan nevesített nagyon szűk körben (például kifejezett hozzájárulás esetén) lehetne jogszerűen élni.
A rendelet első komoly erőpróbája a 2024-es európai parlamenti képviselők választása lesz, ezt a tervezet kifejezetten rögzíti is. Érdemes szem előtt tartani, hogy a közösségi médiában terjedő álhírek, dezinformációs kampányok mértéke, illetve jelentősége a 2016-os amerikai elnökválasztást megelőző időszakkal összefüggésben látott napvilágot, de hasonlóképpen komoly méreteket öltött az ugyanazon évben megtartott Brexit-népszavazás kapcsán is. Ha figyelembe vesszük az említett két dátumot, akkor látható, hogy egy, a digitális környezetben felmerülő, a demokratikus államok működését alapjaiban befolyásoló veszélyre az Uniónak gyakorlatilag nyolc év alatt sikerül (ráadásul hatásait tekintve előzetesen mindenképpen ismeretlennek tekinthető) választ adni. (A nagyobb közösségi oldalak már korábban bevezettek átláthatóságot biztosító szabályokat, így például a Facebookon közzétett politikai hirdetésekkel összefüggő releváns információk, mint például a finanszírozó személye vagy az elköltött összegek régóta hozzáférhetők bárki számára, azonban e magánszabályozás keretében meghozott vállalások nyilván nem helyettesíthetik egy uniós szintű szabály megalkotását.)
Az online tér folyamatos és rohamos változásait is figyelembe véve ez a „reakcióidő” nem tekinthető kifejezetten gyorsnak. Így kérdés, hogy mire a rendelet hatályba lép, nem jelenik-e meg valamilyen teljesen új eszköz a választási eljárások befolyásolására, ami miatt a szabályozás lényegi elemei gyakorlatilag már első alkalmazásuk idejére aktualitásukat is veszíthetik.”
Forrás:
Platformokat érintő szabályozás a választási integritás védelmében; Szikora Tamás; Ludovika.hu; ITKI-blog; NKE Információs Társadalom Kutatóintézet (ITKI); 2022. január 28.
