Európai Uniógazdaságpolitikatechnikatudomány

Európa űrpolitikája amerikai szemmel

Szerző: 2022. február 21.No Comments

Milyennek látja Európa űrpolitikáját és az európai űrambíciókat Jeff Foust, a Space Review portál főszerkesztője?

A héten (február 16-án) egynapos csúcstalálkozóra gyűlnek össze Toulouse-ban (Franciaország) Európa űrminiszterei és űrkutatási vezetői, hogy döntéseket hozzanak kontinensünk űrtevékenységének jövőjéről. Amerikai szemmel az első, ami feltűnik, magának a találkozónak a bonyolultsága. A csúcstalálkozó ugyanis „kettő az egyben”, hiszen délelőtt az EU Versenyképességi Tanácsa az EU tagállamok képviselőinek részvételével ülésezik, míg délután az ESA tagállamok tartanak miniszteri szintű tanácskozást (ami viszont nem tévesztendő össze az ESA Tanácsának általában kétévente tartott, miniszteri szintű üléseivel, amelyet legutóbb 2020 novemberében Sevillában tartottak.) Európai szemmel nézve ez cseppet sem furcsa, mondhatni megszokott, hiszen az Európai Űrtanács ebben a formában 2004-ben tartotta első ülését, amint arról annak idején portálunkon is beszámoltunk. A két ülés közül az első házigazdája Thierry Breton, az EU belső piacokért (és ezen belül az űrügyekért) felelős biztosa, az utóbbié Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója.

Foust ezután kijelenti, hogy nincs egyetlen, egységes európai űrprogram. A legismertebb és legfontosabb szereplő 7,15 milliárd dolláros költségvetésével az ESA, amelynek tevékenységét egyetlen mondatra érdemesíti a szerző. Még jelentősebbnek tekinti azonban az EU szerepét, amely az ESA-val együttműködve a Galileo navigációs és a Copernicus földmegfigyelő műholdrendszereket üzemelteti. Megemlíti továbbá, hogy az egyes országok űrügynökségei a két európai szervezettel együttműködve is folytatnak űrprogramokat, de általában azoktól független, nemzeti programjaik is vannak.

A szerző megemlíti, hogy ez a sokszínűség a múltban konfliktusok forrása volt, mert egyesek az ESA-n belül attól tartottak, hogy az EU fokozódó érdeklődése az űrtevékenység iránt azt jelenti, hogy az EU az egész ESA-t be akarja kebelezni. Ennek jeleként értékeli, hogy a Galileo programért felelős iroda átalakult az Európai Unió Űrprogramügynökségévé (EU Space Programme Agency, EUSPA). Ugyanakkor az ESA és az EU közötti, több éves együttműködési megállapodás előkészítése sokáig csak vontatottan haladt, bár hangsúlyozza, hogy miután Josef Aschbacher főigazgatóként hivatalba lépett, néhány hónap alatt sikerült tető alá hozni a megállapodást.

Az Űrtanács ülésén Foust véleménye szerint az ESA politikai támogatást szeretne szerezni a tavaly novemberben miniszteri szinten elfogadott Matosinhói Nyilatkozatban megfogalmazott stratégiai célokhoz. A nyilatkozatban az általános célok mellett konkrét elképzelések is szerepeltek, így űrszonda indítása az Enceladushoz, amely szonda anyagmintát is hozna a Szaturnusz jeges holdjáról. A másik konkrétum az önálló európai emberes űrrepülési program megvalósítása, beleértve saját űrhajó fejlesztését. Aschbacher egy nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy a programhoz megkapja a szükséges politikai támogatást. Anyagi támogatást egyelőre nem kért, de elmondta, hogy politikai támogatás esetén egy éven belül tudná előterjeszteni a részletes terveket.

Az esetleges emberes űrprogram részleteiről csak annyit lehet tudni, hogy az ESA illetékesei kizárják azt a lehetőséget, hogy Francia Guyanából, a Szojuz hordozórakéták indítására épített indítóállásból személyszállító Szojuz űrhajókat is indítsanak. David Parkert, az ESA emberes űrrepülési igazgatóját idézi, aki szerint elméletileg lenne erre lehetőség, a gyakorlatban azonban a mentőrendszer kialakítása miatt nem. A Szojuz űrhajók mentőrendszere ugyanis a bajkonuri indítás körülményeinek megfelelően szárazföldi leszállást tesz lehetővé, kourou-i start esetén azonban vészhelyzetben az űrhajó csak tengerre tudna leszállni, ami nem lenne praktikus.

Egyelőre az ESA a NASA vezetésével induló Artemis-programban erősítené a részvételét, amire még keresik a lehetőséget, a tárgyalások folynak. Az ESA javaslata szerint kifejlesztenének egy nagyobb, holdraszálló teherűrhajót (European Large Logistic Lander, EL3), cserébe biztos ígéretet kérnének az amerikai féltől, hogy európai űrhajósok is helyet kapnak a Holdra tervezett küldetésekben.

Foust rámutat arra, hogy míg az ESA az Űrtanács ülésén az emberes űrrepülés területén szeretne nagyobb támogatást kapni, addig az EU-nak ettől eltérő céljai vannak. Elsősorban szeretnének egy olyan műholdkonstellációt kifejleszteni, amelyik széles sávú és biztonságos kommunikációt biztosítana Európa számára, esetleg kvantumkommunikációs titkosítással, amelyet kormányzati ügynökségek és a hadseregek használhatnának. Emellett foglalt állást január 25-én a Brüsszelben tartott európai űrkonferencián Thierry Breton is. Részleteket akkor nem közölt, de azt heteken belülre ígérte. Annyit mondott el, hogy az alacsony (LEO) és geostacionárius (GEO) pályán keringő műholdak kombinációját képzelik el, amely állami és kereskedelmi felhasználók számára egyaránt rendelkezésre állna, de a fejlesztés során kezdettől fogva figyelembe vennék a katonai felhasználók igényeit. Breton hangsúlyozta a tervezett konstelláció stratégiai jelentőségét, és azt, hogy ez csökkentené Európa függőségét harmadik országoktól. Ez a feltétel megfigyelők szerint kizárja például a OneWebbel való együttműködést, amely cég tulajdonosai és műholdseregének készítői, üzemeltetői között Európán kívüli szereplők is vannak. (Utóbbi miatt egyébként Breton határozottan bírálta az Eutelsatot, amiért az befektetett a OneWebbe.)

Az elképzelt kommunikációs rendszer költségeiről annyit lehet tudni, hogy 5–6 milliárd euró lenne, amelynek harmadát az Európai Bizottság saját költségvetéséből biztosítaná, harmadát a tagállamok hozzájárulásai tennék ki, a harmadik harmadot pedig ppp-konstrukcióban, magánbefektetőktől várnák. Aschbacher főigazgató szerint a rendszer kiépítésében az ESA is részt venne, előzetes tervek szerint 750 millió euró körüli hozzájárulással. (Nem egyértelmű, hogy az ESA-hozzájárulás a fenti három harmad melyikébe számítana.) Ugyanakkor a luxemburgi SES már jelezte is, hogy pozitív döntés esetén készen állnak arra, hogy a rendszer fejlesztését akár már idén megkezdjék.”

Forrás:
Amerikai szemmel; Űrvilág; 2022. február 15.