„A Tanács a mai napon megállapodásra jutott (általános megközelítést ért el) a természet-helyreállítási jogszabályra irányuló javaslatról. A javaslat olyan helyreállítási intézkedések meghozatalára irányul, amelyek 2030-ig az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20%-ára, illetve 2050-ig valamennyi helyreállításra szoruló ökoszisztémára kiterjednének. Konkrét, jogilag kötelező erejű célértékeket és kötelezettségeket állapít meg a természet helyreállítására vonatkozóan a felsorolt ökoszisztémák mindegyikében – a mezőgazdasági földterületektől kezdve az erdőkig és a tengeri, édesvízi és városi ökoszisztémákig.
Az általános megközelítés megbízatásként szolgál majd az Európai Parlamenttel a jogszabály végleges változatáról folytatandó tárgyalásokhoz.
„A mai nap áldás a természetre nézve. A Tanács megállapodott természet-helyreállítási jogszabályra vonatkozó általános megközelítésről. Egyértelmű, hogy az elnökség keményen dolgozott a helyes egyensúly kialakításán, és figyelmesen meghallgatta a különböző tagállami aggályokat és megjegyzéseket. Örömmel tölt el, hogy sikerült általános megközelítést kialakítanunk a jogszabály tekintetében. Ez a szöveg szilárd alapot képez az Európai Parlamenttel folytatott tárgyalásokhoz. Remélhetőleg a végleges természet-helyreállítási jogszabály lehetővé teszi majd, hogy helyreállítsuk a biológiai sokféleség egészséges szintjét, küzdjünk az éghajlatváltozás ellen, és teljesítsük a Kunming-Montreal megállapodás keretében vállalt nemzetközi kötelezettségeinket.” – Romina Pourmokhtari, svéd klímaügyi és környezetvédelmi miniszter
A Tanács keretében elfogadott fő módosítások
A tanácsi szöveg egyensúlyt teremt a természet helyreállítására vonatkozó ambiciózus célok, illetve a tagállamok számára a rendelet végrehajtása során biztosított rugalmasság között, miközben megőrzi az egyenlő versenyfeltételeket és csökkenti az adminisztratív terheket.
A helyreállításhoz kapcsolódó kötelezettségek
A Tanács megállapodott abban, hogy a tagállamok olyan helyreállítási intézkedéseket vezetnek be, amelyek eredményeképpen 2030-ra a szárazföldi, part menti, édesvízi és tengeri ökoszisztémákban található, jelenleg nem megfelelő állapotban lévő élőhelyek legalább 30%-a jó állapotba kerülne. Ez a nem jó állapotban lévőnek tekintett élőhelytípusok teljes területének legalább 30%-ára vonatkozna, szemben a Bizottság eredeti javaslatával, amely az egyes élőhelytípusok tekintetében határozta meg a területek mennyiségét.
A tagállamok azonban 2040-ig minden nem jó állapotban lévő élőhelycsoport területének legalább 60%-ára, 2050-ig pedig legalább 90%-ára helyreállítási intézkedéseket állapítanának meg.
A tagállamok kivételt vezettek be a tengeri puha üledékes élőhelyek területére vonatkozóan. A puha üledékes élőhelyek esetében a tagállamok alacsonyabb százalékos arányt alkalmazhatnak majd a célértékekre, a 2030-as célérték pedig nem lenne alkalmazandó.
Az állapotromlás megakadályozására irányuló követelmény
A helyreállítási intézkedések hatálya alá tartozó élőhelyterületek esetében a tagállamok megállapodtak abban, hogy biztosítják, hogy ne következzen be jelentős állapotromlás. A már jó állapotban lévő területeken, illetve azokon a területeken, ahol még nem hajtanak végre helyreállítási intézkedéseket – különösen a védett területek Natura 2000 hálózatán kívül – a tagállamok olyan intézkedések bevezetésére törekednének, amelyek megelőzik a jelentős állapotromlást. Ez eredményalapú kötelezettséget jelentene az előbbi területek tekintetében, míg az utóbbiaknál az erőfeszítések mértéke lenne mérvadó.
Ismeretbeli hiányosságok
A tagállamok egyetértettek abban, hogy egyes élőhelyek állapotára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, ezért nehéz számszerűsíteni azok javulását.
A tagállamok egyetértettek abban, hogy a mennyiségi helyreállítási intézkedések csak azokra a területekre vonatkoznának, ahol az élőhelyek állapota ismert.
A szárazföldi élőhelyek esetében a tagállamoknak 2030-ig kellene meghatározniuk az élőhelyek 90%-ának állapotát. A tengeri élőhelyek esetében az ismeretbeli hiányosságok felét kellene megszüntetni 2030-ig. 2040-ig valamennyi élőhely állapotát ismerni kellene, kivéve a puha üledékes élőhelyeket, amellyel kapcsolatban a határidőt 2050-ig meghosszabbítják.
Ökoszisztéma-specifikus kötelezettségek
A javaslat specifikus kötelezettségeket tartalmaz egyes ökoszisztémák tekintetében, amelyeket illetően a Tanács különböző rugalmassági mechanizmusokat vezetett be.
A városi ökoszisztémák esetében például a Tanács a mennyiségi célok helyett olyan kötelezettséget vezet be a tagállamok számára, hogy növeljék a városi zöldterületek mennyiségét mindaddig, amíg a megfelelő szintet el nem érik. A Tanács fenntartotta a „nettó csökkenés tilalmára” vonatkozó követelményt, amely előírja, hogy a rendelet hatálybalépésének idejéhez képest 2030-ig nettó mértékben nem csökkenhet a városi zöldterületek és a városi lombkorona-fedettség kiterjedése, kivéve, ha a városi ökoszisztémákban a zöldterület aránya már meghaladja a 45%-ot.
A Tanács enyhítette a tőzeglápok elárasztással való helyreállítására vonatkozó célokat, annak figyelembevétele érdekében, hogy egyes tagállamokat aránytalanul érintenek ezek a kötelezettségek. A Tanács 2030-ra vissza kívánja állítani a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápok 30%-át, 2050-re pedig azok 50%-át, lehetővé téve az intenzíven érintett tagállamok számára, hogy alacsonyabb százalékos arányt alkalmazzanak.
A Tanács nagyobb rugalmasságot biztosított az erdei ökoszisztémák nyomon követésére szolgáló mutatók használata terén.
A mezőgazdasági ökoszisztémákban található nagy biodiverzitású tájképi elemek – például sövények, fasorok, foltok, árkok, tavak vagy gyümölcsfák – tekintetében a Tanács azzal a lehetőséggel egészítette ki a javaslatot, hogy az intézkedések a biológiai sokféleség megőrzéséhez szükséges intézkedésekre összpontosuljanak.
A Tanács további kötelezettséget állapított meg a tagállamok részére, melynek értelmében biztosítaniuk kell a helyreállított folyók összeköttetésének fenntartását.
Nemzeti helyreállítási tervek
Az új szabályok értelmében a tagállamok rendszeresen nemzeti helyreállítási terveket nyújtanának be a Bizottságnak, amelyekben bemutatják, hogyan fogják teljesíteni a célokat. Emellett nyomon követnék az elért eredményeket, és jelentést tennének azokról.
A Tanács fokozatos megközelítést választott. Ahelyett, hogy a tagállamok a rendelet hatálybalépése után két évvel benyújtanák a 2050-ig tartó időszakra szóló átfogó terveket, először csupán a 2032 júniusáig tartó időszakra vonatkozó nemzeti helyreállítási terveket terjesztenék elő, amelyek ugyanakkor stratégiai áttekintést nyújtanának a 2032. június utáni időszakra vonatkozóan. 2032 júniusáig a tagállamok benyújtanák a 2042-ig tartó időszakra vonatkozó helyreállítási terveket, melyek stratégiai áttekintést tartalmaznának a 2050-ig tartó időszakra vonatkozóan, majd 2042 júniusáig benyújtanák a 2050-ig tartó időszakra vonatkozó terveket.
A Tanács azzal a lehetőséggel egészítette ki a javaslatot, hogy a tagállamok terveikben figyelembe vegyék az egyes nemzeti fajtákat a társadalmi, gazdasági és kulturális követelmények, a regionális és helyi jellemzők, valamint a népsűrűség tekintetében, beleértve a legkülső régiók sajátos helyzetét is.
A Tanács a koherencia növelése érdekében a lehető legnagyobb mértékben harmonizálta a nyomonkövetési és jelentéstételi ciklusokat az egyéb környezetvédelmi jogszabályokban már meglévő jelentéstételi ciklusokkal.
Megújuló energiák és védelem
A Tanács egy új cikkel egészítette ki a javaslatot, amelynek értelmében a megújuló energiaforrásokból előállított energia termelésére szolgáló erőművek tervezését, építését és üzemeltetését, valamint a hálózathoz való csatlakoztatását, illetve magát a kapcsolódó hálózatot és a tárolóeszközöket illetően vélelmezni kell, hogy azok kiemelkedően fontos közérdeket képviselnek.
Ez azt jelenti, hogy e létesítmények jogosultak lennének a folyamatos javulásra és az állapotromlás megakadályozására vonatkozó kötelezettségektől való eltérésre. Emellett a tagállamok mentesíthetnék ezeket a projekteket a kevésbé káros alternatív megoldások rendelkezésre állása hiányának bizonyításával kapcsolatos kötelezettség alól, amennyiben előzetesen stratégiai környezeti vizsgálatot végeztek. A megújuló energiáról szóló, jelenleg felülvizsgálat alatt álló irányelvvel való összehangolás biztosítása érdekében a tagállamok a nemzeti integrált energia- és klímaterveikben meghatározott prioritásokkal összhangban korlátozhatják is e mentességek alkalmazását.
A Tanács azt is egyértelművé tette, hogy a kizárólag honvédelmi célokat szolgáló tervek és projektek esetében vélelmezhető, hogy azok kiemelkedően fontos közérdek tárgyát képezik, és mentesülhetnek azon követelmény alól, hogy ne álljanak rendelkezésre kevésbé káros alternatív megoldások. A tagállamoknak azonban intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy enyhítsék a mentesség alkalmazása miatt az élőhelytípusokra gyakorolt hatásokat.
A helyreállítási intézkedések finanszírozása
A Tanács új rendelkezést vezetett be, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy a rendelet hatálybalépése után egy évvel nyújtson be jelentést, amely tartalmazza az uniós szinten rendelkezésre álló pénzügyi források áttekintését, a végrehajtáshoz szükséges finanszírozási igények értékelését, valamint a finanszírozási hiányok feltárására szolgáló elemzést. A jelentés adott esetben megfelelő javaslatokat is tartalmazna, a következő többéves pénzügyi keret (2028–2034) sérelme nélkül.
További lépések
Az általános megközelítés a Tanács megbízatásaként szolgál majd az Európai Parlamenttel a jogszabály végleges változatáról folytatandó tárgyalásokhoz. A tárgyalások eredményeként jóváhagyott szöveget a Tanácsnak és a Parlamentnek hivatalosan is el kell majd fogadnia.
Háttér
A Bizottság 2022. június 22-én fogadta el a természet-helyreállítási jogszabályra irányuló javaslatot. Az európai élőhelyek több mint 80%-a nem megfelelő állapotban van. A természet védelmére és megőrzésére irányuló múltbeli erőfeszítések nem tudták megfordítani ezt az aggasztó tendenciát.
A javaslat ezért most legelső alkalommal olyan intézkedések elfogadását irányozza elő, amelyek nem csupán a természet védelmét, hanem a helyreállítását is célozzák. A javaslat célja a természet állapotának javítása azáltal, hogy kötelező célokat és kötelezettségeket állapít meg a szárazföldi és tengeri ökoszisztémák széles körére vonatkozóan.
A tagállamoknak hatékony és területalapú helyreállítási intézkedéseket kellene bevezetniük az ökoszisztéma-specifikus célok elérése érdekében. Az intézkedések értékelése érdekében a tagállamoknak nemzeti természet-helyreállítási terveket kell kidolgozniuk, szoros együttműködésben a tudományos élet képviselőivel, az érdekelt felekkel és a nyilvánossággal. A javaslat az eredmények mérésére szolgáló biodiverzitási mutatókat is meghatározna.
- A Tanács általános megközelítése a természet-helyreállítási jogszabályról
- A Bizottság rendeletjavaslata a természet helyreállításáról
- Biológiai sokféleség: az EU a természetvédelemért (háttér-információk)
- Európai zöld megállapodás (háttér-információk)
- A természet helyreállítása (háttér-információk)
- Ülések
”
Forrás:
A Tanács megállapodásra jutott a természet-helyreállítási jogszabályról; EU Tanácsa; 2023. június 20.
