„A közeledő európai parlamenti választás egyik súlyponti kérdése a részvételi arány lesz. Az 1979 óta megrendezett voksolások egészen 2019-ig, azaz a legutóbbi választásokig folyamatosan csökkenő részvételi kedvet mutattak még úgy is, hogy egyes európai uniós tagállamokban a választásokon való részvétel kötelező, így ott gyakorlatilag közel száz százalékos részvételi aránnyal kellett kalkulálni. 2019-ben – az európai parlamenti választások története során először – aztán megfordult a hanyatló trend, ami azt is jelentette, hogy az öt évvel korábbi 42,61 százalékos részvételi arányhoz képest ekkor már az európai választópolgárok 50,66 százaléka járult az urnákhoz.
Bár sokak számára a részvételi arány hanyatlási folyamatának megfordulása már önmagában optimizmusra ad okot, többen vannak, akik aggódnak. Aggodalmuk oka egyrészt az, hogy az alacsony részvételi arány alapvetően teheti hiteltelenné az Európai Parlament egyébként rendkívül céltudatos jövőbeni terveinek teljesülését, amelynek egyik központi eleme az intézmény valódi törvényhozó testületté változtatása. A parlament megalakulása óta az európai választópolgárok képviseleti intézményének beállítva magát, már régóta követeli ezt a státuszt.
1979-ig úgy tűnt, hogy az európai választások hiánya akadályozza ennek az ambíciónak a kiteljesedését. Az első európai parlamenti választás azonban keserű kijózanodást hozott: maguk a választópolgárok sem érdeklődtek az új típusú választások iránt, legalábbis nem annyira, hogy arra komoly intézményi követeléseket lehetett volna alapozni. Így aztán az Európai Parlament hívei számára a részvételi arány emelése a lét és nemlét kérdésévé vált.
Mindez a törekvésük az évek során összekapcsolódott az ifjúság politikai mozgósításának igényével. Minden felmérés azt mutatja, hogy a fiatalok mélyebben elkötelezettek az Európai Unió eszméje iránt, mint az idősebb nemzedékek. A legélesebben ez a kérdés az Egyesült Királyságban vetődött fel, ahol mind a brit európai uniós tagságról szóló népszavazás során, mind pedig azóta is a fiatalok a legelkötelezettebb Európai Unió-támogatók a szigetországban. Egyszerűnek tűnik tehát az Európai Parlament legitimációs problémájának megoldása. Minél több fiatal szavaz a választásokon, annál nagyobb lesz a részvétel, azaz az Európai Parlament legitimációja.
A fiatalok választási érdeklődésének felkeltése érdekében a tagállamok különböző intézkedéseket hoztak. A legradikálisabb ezek közül Ausztria, amely már 2007-ben 16 évre szállította le az aktív választójog alsó korhatárát. Más országok nem adminisztratív intézkedésekkel, hanem a fiatalok számára is érdekes és vonzó kampányokkal akarták a jövő nemzedékeit nagyobb aktivitásra sarkallni. Amint láthattuk, mérsékelt sikerrel.
Most azonban, úgy tűnik, hogy az európai belpolitika szereplői megelégelték a hagyományos ösztönzőket, és a mozgósítás nukleáris eszközéhez fordulnak. Nehéz eldönteni, hogy a végső kétségbeesés vagy esetleg valami rosszul értelmezett fiatalosság szándéka vezérelte az Európai Bizottságnak az európai életmód népszerűsítésével megbízott alelnökét, Margaritisz Szkínászt, amikor idén januárban egy sajtótájékoztatón Taylor Swift amerikai énekesnőhöz fordult, hogy segítsen népszerűsíteni az európai fiatalok körében az európai parlamenti választásokat.
Kétségtelen, Taylor Swift egyike azon kevés személyiségeknek, akit a világ bármely pontján ismerősként könyvelnek el. 2023-ban a Time magazin – elsőként a szórakoztatóipar csillagai közül – az év személyiségének választotta, és sokak szerint most áll amúgy sem sikertelen karrierje csúcsán. Ráadásul a politikai elkötelezettség eddig sem állt távol tőle. 2018 óta egyre gyakrabban foglal állást politikai kérdésekben, és harcos demokrata szavazóként meglehetősen hatékonyan mozgósít is a Donald Trump által vezetett republikánusokkal szemben. Swift így aztán mára Trump követői számára lassan első számú közellenséggé nőtte ki magát. Legfrissebb politikai kalandja is ennek köszönhető. Most éppen azzal gyanúsítják az amerikai jobboldal képviselői, hogy ellopva a show-t az amerikai focidöntőn, aktívan vesz részt az amerikai választók Biden javára történő pszichológiai elcsábításában.
Kétségtelen, Taylor Swift óriási vonzerővel bír. Legutóbb, tavaly szeptemberben, amikor követőit az Instagramon szólította fel arra, hogy regisztráljanak és vegyenek részt a választásokon, rövid időn belül 35 ezer újonnan regisztrált szavazót jegyezhettek fel. Ráadásul idén tavasszal európai koncertkörúton vesz részt, amelynek keretében például május 9-én, az Európa-napon éppen Párizsban ad koncertet.
Minden adott tehát ahhoz, hogy Szkínász kérése akár meghallgatásra is találjon. Mégis, az emberben fészkelődik néhány kényelmetlen kérdés. A tény, hogy az Európai Bizottság egyik alelnöke inkább egy amerikai csillaghoz fordul, mintsem egy európaihoz, nem az európai kisebbrendűségi komplexus megnyilvánulása? Miért egy amerikai énekesnőtől várjuk az európai demokrácia megmentését? Talán azért, mert mi magunk sem hiszünk benne, hogy az európaiak képesek lennének erre?”
Forrás:
Taylor Swift az európai demokrácia megmentője?; Navracsics Tibor; Öt perc Európa blog; 2024. február 8.
