„Melyek a konnektivitás jövője előtt álló kihívások?
A fehér könyv számos kihívást határoz meg az összeköttetések jövőjével kapcsolatban:
- Technológiai kihívások: A kommunikációs és számítástechnikai technológiák gyors fejlődése új üzleti modelleket és hálózati alkalmazásokat eredményez. Ehhez az adatfeldolgozás, -tárolás és -továbbítás, valamint a technológiai kapacitás folyamatos exponenciális növelésére van szükség.
- Beruházási igények: Európának jelentős és összehangolt, több mint 200 milliárd EUR összegű beruházásra van szüksége a magán- és a közszféra részéről a nagy kapacitású digitális hálózatok kiépítésének biztosítása érdekében, ami segíteni fog a Digitális évtized 2030 szakpolitikai programban meghatározott célok elérésében. Ezenkívül a vezető távközlési szolgáltatók hálózat- és felhőszolgáltatókká való sikeres átalakítása további jelentős beruházási kapacitásokat igényelne.
- A teljes mértékben integrált egységes távközlési piac hiánya: az EU-ban jelenleg 27 nemzeti távközlési piac létezik, amelyek különböző kínálati és keresleti feltételekkel, hálózati architektúrákkal, a nagyon nagy kapacitású hálózatok lefedettségi szintjével, az eljárásokra vonatkozó szabályozási megközelítésekkel, a nemzeti spektrumengedélyezési eljárásokkal és eltérő (részben harmonizált) szabályozási megközelítésekkel rendelkeznek.
- A rádióspektrum-gazdálkodás széttagolt megközelítése: A spektrumgazdálkodás terén a fokozottabb uniós koordináció megteremtésére irányuló korábbi kísérletek nem voltak teljes mértékben sikeresek, és ezzel párhuzamosan eltérések és késedelmek figyelhetők meg a spektrumkijelölések időzítésében és a hálózati infrastruktúra kiépítésében a tagállamokban.
- Azegyenlő versenyfeltételek hiánya: Az elektronikus hírközlő hálózatokra és elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó hatályos uniós szabályozási keret jelenleg nem tükrözi a felhőszolgáltatók és a távközlési szolgáltatók közötti konvergenciát, és nem biztosít egyenlő szabályozási versenyfeltételeket és egyenlő jogokat és kötelezettségeket a digitális hálózatok valamennyi köz- és magánszereplője és végfelhasználója számára.
- A túlzott függőségkockázata: A modern technológiák új piacokhoz és üzleti modellekhez, például a hálózatmegosztáshoz vezetnek. A hagyományosan „zárt” elektronikus hírközlő hálózatok megnyitása lehetőségeket teremt, de azzal a kockázattal is jár, hogy az EU túlzott mértékben függ a nagy nem uniós szolgáltatóktól.
- Több innovációra és ipari kapacitásra van szükség a távközlési értéklánc egészében: A hálózati infrastruktúrák gazdasági biztonságának garantálása érdekében az EU-nak fokoznia kell és jobban össze kell hangolnia a kutatási erőfeszítéseket és a multidiszciplináris együttműködést, valamint javítania kell az uniós szereplők finanszírozáshoz való hozzáférését, többek között a köz- és magánberuházások összehangolása révén.
- Fenntarthatóság: Az IKT-ágazat a globális villamosenergia-fogyasztás mintegy 7–9%-áért, a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mintegy 3%-áért és az e-hulladék mennyiségének növekedéséért felelős. A digitális technológia megfelelő használata meghaladhatja a kibocsátásokat, és hozzájárulhat a globális kibocsátások csökkentéséhez, de ehhez további beruházásokra van szükség az üzemeltetők részéről.
- Biztonság: Az egyre inkább feszültségek és konfliktusok által jellemzett geopolitikai környezetben a kritikus infrastruktúrák biztonságának és ellenálló képességének a megbízható beszállítókon, a végpontok közötti összeköttetésre vonatkozó biztonsági szabványok kidolgozásán, valamint a valamennyi szinten magasabb szintű reziliencián és integráción kell alapulnia: szárazföldi, nem földfelszíni, hozzáférési és gerinchálózatok, beleértve a tenger alatti kábelinfrastruktúrákat is.
Melyek a digitális konnektivitási infrastruktúra előtt álló fő technológiai kihívások?
Új üzleti modellek és piacok jelennek meg az App Economy, a dolgok internete, az adatelemzés, a mesterséges intelligencia vagy a tartalomszolgáltatás új formái, például a magas színvonalú videostreaming terén bekövetkezett technológiai fejlemények nyomán.
Ezek az alkalmazások az adatfeldolgozás, -tárolás és -továbbítás folyamatos exponenciális növelését teszik szükségessé. Ez az elektronikus hírközlő hálózatok szoftverfunkcióinak virtualizálásához, valamint e funkcióknak a felhőbe vagy a peremre való áthelyezéséhez vezetett.
A hálózat- és szolgáltatásnyújtás ezen új modellje nemcsak a hagyományos elektronikus hírközlő berendezésekre, hálózatokra és szolgáltatókra támaszkodik, hanem a felhő-, perem-, tartalom-, szoftver- és alkatrész-beszállítók összetett számítástechnikai folytonosságára is, amelynek határai egyre inkább elmosódnak e különböző szereplők között.
A hagyományosan „zárt” elektronikus hírközlő hálózatnak a „hálózat mint szolgáltatás” megközelítés keretében történő elkerülhetetlen megnyitása azonban harmadik feleknek teszi ki a hálózati kapacitásokat, és kilátást ébreszt arra, hogy a nagy nem uniós szolgáltatók az ilyen ökoszisztémák vezető szereplőivé váljanak.
A jelenlegi geopolitikai helyzetben fennáll gazdasági biztonságunk kockázata, különösen akkor, ha ez a teljes digitális szolgáltatási ágazatban a nem uniós szereplőktől való további túlzott függőséghez vezet. Ezért kulcsfontosságú, hogy az európai szereplők kialakítsák a szükséges kapacitásokat és léptéket ahhoz, hogy platformszolgáltatóvá váljanak.
Mi az összekapcsolt együttműködésen alapuló Computing hálózat (3C hálózat)?
A 3C hálózat egy jövőbeli ökoszisztéma, amely a teljes számítástechnikai folytonosságra kiterjed, a félvezetőktől és a rádiótechnológiáktól a konnektivitási infrastruktúráig, az adatkezelésig és az alkalmazásokig.
Számos nagyszabású kísérleti projekt elindítása kulcsfontosságú lépés a 3C hálózat létrehozása felé, amely végponttól végpontig integrált infrastruktúrákat és platformokat hoz létre, és összefogja a konnektivitási értéklánc különböző szegmenseiből és azon túl érkező szereplőket.
A 3C hálózat megvalósítása érdekében a Bizottság fontolóra veheti olyan nagyszabású kísérleti projektek előterjesztését, amelyek végponttól végpontig integrált infrastruktúrákat és platformokat hoznak létre, és összefogják a konnektivitási értéklánc különböző szegmenseiből és azon túl érkező szereplőket.
Ezeket a kísérleti infrastruktúrákat innovatív technológiák és alkalmazások tesztelésére használnák (beleértve a mintákat/demókat, a koncepcióigazolást és a technológiák korai bevezetését). Adott esetben összekapcsolhatók a félvezetőkkel foglalkozó kompetenciaközpontok európai hálózatával, amely maximalizálja az európai digitális innovációs központokkal való szinergiákat. A kezdeti kísérleti projektek az 5G folyosókra, az e-egészségügyre és az intelligens közösségekre összpontosíthatnának.
Milyen előnyökkel járnak ezek a kezdeményezések az uniós polgárok számára?
A fokozott összekapcsoltság és az azzal járó technológiák számos előnnyel járnak majd az EU-ban élő emberek számára.
A jobb kapcsolódási sebesség, biztonság és lefedettség mellett a jobb összeköttetés a következőket jelenti:
- Biztonságosabb és energiahatékonyabb munkahelyek, amelyek intelligens energiahálózatokat és érzékelőket használnak az épületekben az erőforrás-felhasználás javítása érdekében;
- Olcsóbb és tisztább közlekedés az 5G-alapú összekapcsolt és automatizált mobilitás révén, ami javítani fogja a közúti biztonságot és a közúti forgalmat, valamint csökkenteni fogja a szén-dioxid -kibocsátást;
- Jobb egészségügyi ellátás, személyre szabott orvoslási ajánlásokkal; gyorsabb gyógyszerfejlesztés, mivel a szuperszámítógépek gyorsabban férhetnek hozzá az adatokhoz; valamint a távorvoslásnak köszönhetően a betegek könnyebb figyelemmel kísérése;
- A digitális környezeti lábnyom ágazatközi csökkentése, fenntarthatóbb jövőt teremtve számunkra és gyermekeink számára.
Hogyan fogja támogatni a fokozott összekapcsoltság a nagy társadalmi értékű új alkalmazások elfogadását?
A fokozott összekapcsoltság és az azt támogató digitális hálózati infrastruktúrák hozzá fognak járulni az új technológiák megjelenésének előmozdításához, valamint a meglévő technológiák integrálásához és fejlesztéséhez, ami pedig támogatni fogja Európa jövőbeli versenyképességét. A fokozott összekapcsoltság például megkönnyítheti:
- Automatizált vezetés;
- Intelligens gyártás,
- Személyre szabott egészségügyi ellátás;
- Mesterséges intelligencia (MI);
- A tárgyak internete (IoT);
- Web 4.0.
Hol állunk le a rézről?
A réz leállításának folyamata jelenleg jelentősen eltér az EU-ban. 2023-ra a vezető vezetékes vezeték-üzemeltetők 16 tagállamban (BE, EE, EL, ES, FI, FR, HU, IE, IT, LU, MT, PL, PT, SE, SI, SK) jelentették be rézhálózatuk leállítására vonatkozó terveket, míg a tényleges leszerelés 10 tagállamban már megkezdődött (BE, EE, ES, FI, LU, MT, PL, PT, SE, SI). E tagállamokon belül azonban az előrehaladás jelentős eltéréseket mutat.
Milyen kezdeményezések léteznek már az összekapcsoltság megerősítésére?
A Bizottság már számos kezdeményezést fogadott el konnektivitási hálózataink megerősítése érdekében.
Előmozdított egy szabályozási keretet, például a gigabites infrastruktúráról szóló jogszabály és a gigabitalapú ajánlás révén, hogy ösztönözze a gigabites hálózatok, például az üvegszálas és az 5G hálózat kiépítését.
Emellett új kezdeményezéseket vezetett be a köz- és magánberuházások irányítására, valamint a termelés és az innováció fellendítésére olyan kulcsfontosságú technológiai területeken, mint például a csipekkel foglalkozó közös vállalkozás vagy a közös európai érdeket szolgáló fontos projekt, az új generációs számításifelhő-infrastruktúra és -szolgáltatások.
A Bizottság 900 millió EUR összegű uniós finanszírozással elindította az Intelligens Hálózatok és Szolgáltatások Közös Vállalkozást (SNS Közös Vállalkozás), amely a fejlett 5G és 6G hálózatokra irányuló kutatást és innovációt végez, és végső soron előmozdítja Európa vezető szerepét a jövőbeli hálózatokban.
Emellett az olyan finanszírozási programok, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) vagy a Digitális Európa program (DEP) hozzájárulnak a digitális technológiai kutatás és a piaci bevezetés közötti szakadék áthidalásához, ami az európai polgárok és vállalkozások javát szolgálja.
Melyek a következő lépések?
A konnektivitási csomag ismertetését követően a Bizottság nyilvános konzultációt indított a fehér könyvben meghatározott lehetséges szakpolitikai intézkedések forgatókönyveiről. A konzultáció várhatóan 2024. június 30-án zárul le.
A tenger alatti kábelek biztonságáról és rezilienciájáról szóló ajánlást 2024. február 21-én fogadták el, és címzettjei a tagállamok. A jelentés egy sor olyan célzott intézkedést határoz meg, amelyeket a tagállamok nemzeti és uniós szinten a következők érdekében hajthatnak végre:
- A meglévő és új tenger alatti kábelinfrastruktúrák biztonságának és rezilienciájának értékelése és javítása egy új kábelbiztonsági eszköztár létrehozásával;
- A tenger alatti kábelinfrastruktúrák kiépítésének vagy jelentős korszerűsítésének támogatása európai érdekű kábelprojektek (CPEI) révén, bizonyos feltételek mellett.
”
Forrás:
Kérdések és válaszok: Konnektivitási csomag; Európai Bizottság; 2024. február 21.
(Ennek az oldalnak a szövege gépi fordítással készült. Az Európai Bizottság nem vállal felelősséget a gépi fordítás minőségéért és tartalmáért.)
Eredeti (angol) változat: Questions & Answers: Connectivity package; European Commission; 21 February 2024
