„Oxfordból indult hódító útjára a fánkgazdaság modellje, amelynek célja, hogy megtaláljuk azt az arany középutat, ahol a Föld minden lakosának alapvető emberi szükségletei kielégülnek („társadalmi alapzat”), miközben tiszteletben tartjuk az életet fenntartó bolygó kapacitását („környezeti plafon”). A Kate Raworth brit közgazdász által kidolgozott, a nemnövekedés mozgalmához hasonló elveket felállító elmélet megkérdőjelezi a GDP-központú uralkodó közgazdasági szemléletet, helyette az éghajlati-ökológiai szempontból biztonságos és társadalmilag igazságos tér elérését helyezi a középpontba. Amszterdam volt az első város, mely ennek a módszernek az adaptálásával dolgozta ki frissített fenntarthatósági stratégiáját a COVID-világjárvány közepén, és azóta több mint 70 város követte példáját. A sokszínű városi szereplők – lakosok, várostervezők, politikai- és gazdasági döntéshozók – részvételével zajló közös gondolkodásnak és tervezésnek az elindításához minden városnak fel kell tennie a kulcskérdést: Hogyan lehet városunk jól boldoguló emberek otthona és egy virágzó környezet, miközben tiszteletben tartjuk minden ember jól(l)étét és az egész bolygó egészségét? A modell nem kínál kész útitervet – ez sokkal inkább egy eszköz, aminek segítségével a helyi adottságokhoz, kulturális, társadalmi és környezeti kontextushoz igazodó holisztikus pillanatképet lehet alkotni egy városról, kerületről vagy akár országról, és ennek megfelelően közösen megalkotni egy fenntarthatóbb jövőképet, ami aztán stratégiába építhető…”
Forrás:
Egy egészséges fánk, ami a városainkat is fenntarthatóbbá teheti; Lehoczky Annamária; Másfélfok blog; 2024. április 18.
Lásd még:
Doughnut Economics. Seven Ways to Think Like a 21st-Century Economist; Kate Raworth; Chelsea Green Publishing; 2017
