„* A megújuló hidrogén előállítására és keresletére vonatkozó 2030-as célok túl ambiciózusak voltak
* A „tyúk vagy a tojás” dilemma: a kínálat a kereslettől függ, de ez fordítva is igaz
* Felmerül a kockázat, hogy gyengül a fő iparágak versenyképessége, és új stratégiai függőségek alakulnak kiAz Európai Számvevőszék jelentése szerint az Unió vegyes sikerekkel tudta csak biztosítani a megújuló hidrogén feltörekvő piacához szükséges építőköveket. Bár az Európai Bizottság tett pozitív lépéseket, továbbra is kihívások állnak fenn a hidrogén teljes értéklánca mentén, és úgy tűnik, az Unió aligha fogja teljesíteni a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozó, 2030-ra kitűzött céljait. A számvevők szorgalmazzák, hogy a döntéseket alapozzák a valós helyzet vizsgálatára: így biztosítható, hogy az uniós célok reálisak legyenek, és hogy a stratégiai döntések ne rontsák a főbb iparágak versenyképességét, és ne teremtsenek új függőségeket.
A megújuló vagy „zöld” hidrogén szerepe jelentős a főbb uniós iparágak jövője szempontjából, mivel elősegítheti különösen a nehezen villamosítható ágazatok, például az acélgyártás, a petrolkémiai ágazat, a cementipar és a műtrágyák dekarbonizációját. Emellett abban is segíthet, hogy az Unió elérje a 2050-re kitűzött nulla szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos éghajlat-politikai céljait, és tovább csökkentse az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségét.
„A megújuló hidrogénnel kapcsolatos uniós iparpolitikát a valós helyzethez kell igazítani – jelentette ki Stef Blok, a Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja. – Az Uniónak döntenie kell a dekarbonizáció felé vezető stratégiai lépésekről, miközben el kell kerülnie a főbb uniós iparágak versenyhelyzetének romlását, illetve új stratégiai függőségek létrehozását.”
Először is a Bizottság túl ambiciózus célokat tűzött ki a megújuló hidrogén előállítására és behozatalára vonatkozóan (10–10 millió tonna 2030-ig). Ezek a célok megbízható elemzés helyett politikai akaraton alapultak. Ráadásul elérésüket több kezdeti probléma is veszélyeztette. A tagállamok eltérő ambícióit nem mindig hangolták össze a célokkal. Másodszor, a tagállamokkal és az ágazattal való koordináció során a Bizottság nem tudta biztosítani, hogy valamennyi fél egy irányba haladjon.
A számvevők ugyanakkor elismerik, hogy a Bizottság a legtöbb jogi aktusra rövid időn belül javaslatot tett: a jogi keret mostanra nagyrészt teljes, és képes megadni az új piac létrehozásához alapvetően szükséges biztonságot. Időbe telt azonban, míg megállapodás született a megújuló hidrogénre vonatkozó szabályokról, és emiatt számos befektetési döntést elhalasztottak. A projektfejlesztők azért is későbbre halasztanak egyes beruházási döntéseket, mert a kínálat a kereslettől függ, ám ez fordítva is igaz.
Az uniós hidrogénipar kiépítéséhez óriási köz- és magánberuházásokra van szükség, de a Bizottság nem rendelkezik teljes körű áttekintéssel a szükségletekről, illetve a rendelkezésre álló közfinanszírozásról. Ugyanakkor az uniós finanszírozás – a számvevők becslése szerint a 2021–2027-es időszakra nézve 18,8 milliárd euró – több program között oszlik meg, így a vállalatok számára nehezebb megállapítani, melyik típusú finanszírozás a legmegfelelőbb az adott projekthez. Az uniós finanszírozás nagy részét azok a tagállamok használják fel, amelyek nagy arányban rendelkeznek nehezen dekarbonizálható ágazatokkal, és amelyek a tervezett projektek tekintetében is előrehaladottabbak (Németország, Spanyolország, Franciaország és Hollandia). Még mindig nincs azonban garancia arra, hogy az Unió hidrogéntermelési potenciálját teljes mértékben ki lehet aknázni, illetve hogy a közfinanszírozás lehetővé teszi az Unió számára, hogy biztosítsa a zöld hidrogént szállítását a jó termelési potenciállal rendelkező országokból a nagy ipari kereslettel rendelkező országokba.
A számvevők arra kérik a Bizottságot, hogy a következő három fontos terület gondos értékelése alapján frissítse hidrogénstratégiáját: miként kell kalibrálni a megújuló hidrogén előállítására és felhasználására irányuló piaci ösztönzőket; hogyan és az értéklánc mely részeire összpontosítva priorizálható a szűkös uniós finanszírozás; és mely iparágakat kívánja megtartani az Unió és milyen áron, tekintettel az uniós termelés geopolitikai következményeire, összevetve a nem uniós országokból származó behozatallal.
Háttér-információk
A hidrogén különböző módokon állítható elő, például vízből villamos energia felhasználásával (elektrolízis) vagy földgázból (reformálás). Az uniós nehézipar többek között megújuló hidrogén – azaz megújuló villamos energia vagy biomassza felhasználásával előállított hidrogén – révén tehető éghajlatbaráttá.
A megújuló hidrogén használata azonban kihívásokkal is jár: ilyenek például az előállítási költségek, illetve a megújuló villamos energia és víz iránti igény. 2022-ben a hidrogén Európa energiafogyasztásának kevesebb mint 2%-át tette ki, a kereslet legnagyobb részben a finomítóktól származott. A jelentés szerint az ösztönzött kereslet 2030-ig várhatóan nemhogy a Bizottság által eredetileg tervezett 20 millió tonnát, de még a 10 millió tonnát sem éri majd el. A számvevők megjegyzik továbbá, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem beszélhetünk átfogó uniós hidrogénbehozatali stratégiáról.
„Az Unió megújuló hidrogénnel kapcsolatos iparpolitikája: A jogi keretet nagyrészt elfogadták – ideje valós körülmények között értékelni az alkalmazást” című, 11/2024. sz. különjelentés elérhető a Számvevőszék honlapján. A Számvevőszék korábban már több jelentést kiadott az Unió iparpolitikájáról, többek között az energiatárolási technológiákról és az akkumulátorokról.
Kapcsolódó hivatkozások
Az Európai Bizottság a hidrogénstratégiájában és a REPowerEU tervben, a hidrogéntermelésre és -importra vonatkozó célértékek meghatározásával kijelölte a megújuló hidrogén uniós piacának létrehozásához vezető utat. A megújuló hidrogén megoldást nyújthat a dekarbonizáció problémájára, különösen ami a nehezen dekarbonizálható ipari ágazatokat illeti. A 2021–2027-es időszak hidrogénnel kapcsolatos projektjeinek teljes uniós finanszírozása a jelenlegi becslés szerint 18,8 milliárd euró. Megállapítottuk, hogy a Bizottság részben sikeresen teremtette meg a feltörekvő hidrogénpiachoz és a kapcsolódó értéklánchoz a kellő feltételeket. A jogi keretet nagyrészt elfogadták, de továbbra is vannak kihívások. Egyik legfontosabb javaslatunk, hogy a jövőben a stratégiai döntéseket alapozzák a valós helyzet vizsgálatára, és új stratégiai függőségek kialakítása nélkül hozzanak stratégiai döntéseket arról, milyen irányban érdemes előrehaladni.
Forrás:
Az Európai Unió és a megújuló hidrogén: a számvevők szerint a döntéseket a valós helyzet vizsgálatára kell alapozni; Európai Számvevőszék (ECA); 2024. július 17.
