„
- Az uniós tagállamok a világjárvány utáni helyreállításra szánt uniós pénzösszegeknek legalább 20%-át digitális beruházásokra különítették el.
- A pénzforrásokat elsősorban nem a fő digitális szükségletek kezelésére használták fel.
- Nem egyértelmű a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek az Unió digitális átállására gyakorolt tényleges hatása, mivel az előrelépést mérő mutatók tág értelműek és nem kellően összehangoltak.
A világjárvány utáni helyreállítást célzó uniós alap, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) célja az volt, hogy az Unió digitális átállásának hajtóerejeként szolgáljon, az Európai Számvevőszék új jelentése szerint azonban ezt a lehetőséget nem használták ki teljes mértékben. Az Európai Unió digitalizációjának legnagyobb finanszírozási eszközeként az RRF közel 150 milliárd eurót szán erre a területre, ami a 2021–2027-es időszakra vonatkozó 235 milliárd euró összegű teljes uniós digitális költségvetés mintegy kétharmadát teszi ki. A számvevők szerint azonban az RRF kiadásai ezen a területen nem mindig voltak eredményesek, mivel az uniós tagállamok nem voltak kötelesek ezeket az összegeket elsősorban a főbb digitális szükségletekre irányuló intézkedésekre fordítani.
Az RRF egyik fő célkitűzése, hogy – a zöld átállás mellett – hozzájáruljon a digitális átálláshoz. Ehhez előírja az uniós tagállamok számára, hogy helyreállítási és rezilienciaépítési terveik teljes költségvetésének legalább 20%-át digitális reformokra és beruházásokra fordítsák.
A számvevők bírálják az RRF-rendelet fogalmi kétértelműségét, az ugyanis hátráltatta a források célzott felhasználását a tagállamokban. Bár a rendelet a „digitális átállást” döntő fontosságú célkitűzésként határozza meg, és felvázolja a digitális beavatkozási területeket, a fogalomra nem ad egyértelmű meghatározást. A nemzeti kormányok emiatt intézkedések széles körét javasolhatták az RRF-terveikbe, ha szerintük az intézkedések megfeleltek ennek a követelménynek. A kizárólag a digitális intézkedésekbe való beruházás azonban nem jelent automatikusan érdemi előrelépést a digitális átállás terén.
„Bár valamennyi tagállam elérte vagy akár meg is haladta az RRF-források digitális intézkedésekre történő elkülönítésére vonatkozó 20%-os küszöbértéket, a forrásokat stratégiai fókusz nélkül használták fel – jelentette ki Pelczné Gáll Ildikó, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Az uniós tagállamok nem voltak kötelesek ezeket az összegeket elsősorban a főbb digitális szükségletekre irányuló intézkedésekre fordítani. Egyes országok ezért a finanszírozás nagy részét olyan területek fejlesztésére használták fel, ahol már egyébként is jól teljesítettek, ahelyett, hogy azokat a leggyengébb pontjaikra irányították volna. Úgy látjuk, hogy ezzel elszalasztottak egy lehetőséget, mivel ezzel gyengült az RRF eszközben rejlő potenciál a digitális átállás előmozdítására”.
A számvevők azt is megállapították, hogy a végrehajtási késedelmek gyakoribbak, mint ahogyan azt a Bizottság jelentése jelzi. 2024 elején a tagállamok arról számoltak be, hogy a digitális mérföldkövek és célok 31%-át teljesítették, ami hat százalékponttal elmarad az eredeti indikatív ütemtervtől. A számvevők által ellenőrzött öt uniós ország részletes értékelése szerint az általuk vizsgált mérföldkövek és célok közel fele késedelmet szenvedett: 2024 októberében a 67 mérföldkőből és célból 31 elmaradt az ütemtervtől, mivel néhányat módosítottak, elhalasztottak vagy újakkal helyettesítettek.
A hosszú távú, több országra kiterjedő projektek végrehajtásának lehetőségét is alig használták ki, noha az ilyen határokon átnyúló projektek döntő szerepet játszhatnak az Unió digitális technológiáinak és képességeinek előmozdításában. A számvevők szerint azonban az uniós országok a több mint 1000 digitális intézkedésből csak 60 több országra kiterjedő intézkedést foglaltak bele a terveikbe, és ezek finanszírozása mintegy 5 milliárd eurót tett ki (vagyis az RRF digitális forrásainak 3,3%-át). Az, hogy ilyen csekély figyelem övezi a több országra kiterjedő kezdeményezéseket, rávilágít az RRF rövid végrehajtási időszaka és az ilyen összetett projektekhez általában szükséges hosszú távú végrehajtási keret között feszülő ellentétre.
Végezetül, az RRF teljesítménykerete nem alkalmas arra, hogy az uniós finanszírozás eredményeit és hatását a digitális átállás megvalósulása szempontjából értékelje. Az e célkitűzés felé tett előrehaladás nyomon követésére használt mutatók túl tág értelműek voltak, leginkább az outputokra összpontosítottak, és nem igazodtak megfelelően a meglévő uniós digitális stratégia mutatóihoz. Emellett az ellenőrzött beruházási intézkedések mintegy 60%-a esetében a tagállamok nem használtak megfelelő közös mutatókat, illetve következetlen és pontatlan adatokat használtak a jelentéstétel során. Emiatt jóval nehezebben mérhető, hogy az RRF reformjai és beruházásai mennyiben járultak hozzá a digitális átálláshoz. Így pedig nem lehet teljes mértékben kihasználni az RRF-ben rejlő azon potenciált, hogy az Unió digitális átállásának hajtóerejeként szolgáljon.
Háttér-információ
2021 februárjában az Európai Unió létrehozta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt (RRF), 724 milliárd euró összegű kezdeti költségvetéssel. Az RRF azzal a céllal jött létre, hogy enyhítse a Covid19-világjárvány gazdasági hatásait, a tagállamok gazdaságait pedig fenntarthatóbbá és reziliensebbé, valamint a zöld és a digitális átállással kapcsolatos kihívásokra és lehetőségekre felkészültebbé tegye. 2024 végéig az Európai Bizottság 650 milliárd eurót (359 milliárd euró összegű vissza nem térítendő támogatást és 291 milliárd euró összegű hitelt) vett kötelezettségvállalásba.
Ellenőrzésünk a 2021 februárjától 2024 márciusáig terjedő időszakot öleli fel, de egyes elemzéseink a 2024 végéig tartó időszakra is kiterjednek, így értékelni tudtuk mind a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek digitális komponenseinek kialakítását, mind – adott esetben – azok végrehajtását.
Az ellenőrzés során megvizsgáltuk, hogy valamennyi tagállam teljesítette-e azt a követelményt, hogy az RRF költségvetésének 20%-át digitális intézkedésekre kell fordítani, és öt tagállamot (Dánia, Franciaország, Olaszország, Luxemburg és Románia) fel is kerestünk, hogy megvizsgáljunk a nemzeti tervekből kiválasztott 27 digitális intézkedést. Az intézkedéseket a digitális átállással kapcsolatos relevanciájuk, a jelentőségük, a végrehajtásuk állapota, valamint aszerint választottuk ki, hogy mennyiben vonatkoznak különböző digitális szakpolitikai területekre.
Kapcsolódó hivatkozások
”
Forrás:
A helyreállításra szánt uniós pénzösszegek: kihasználatlanul maradt egy lehetőség a digitális átállásra; Európai Számvevőszék; 2025. április 3.
