„Újabb javaslat a Bizottság reformjára
Az Európai Unió demokratikus átalakítását szorgalmazók számára hét évtizede egyik elsődleges követelési pont az uniós intézményrendszer átalakítása. A cél egyértelmű, hiszen ahhoz, hogy az európai föderalisták álma, az Európai Egyesült Államok megvalósulhasson, a jelenlegi intézményrendszernek is minél távolabbra kell kerülnie eredetétől, a multilaterális nemzetközi szervezettől.
Ezt az elrugaszkodást szolgálta volna egy európai alkotmány megalkotása is, amelynek megszületéséhez 2004. június 18-án került legközelebb az Európai Unió, amikor az Európai Tanács elfogadta annak szövegét. Igaz, hogy formálisan ez is csupán egy többoldalú nemzetközi szerződés volt, hiszen a tagállamok ekkor sem engedtek a föderalisták követelésének, és nem hoztak létre egy, a tagállami intézményrendszerektől és akaratképzéstől független alkotmányozó európai gyűlést.
Az Európai Unió demokratizálását célul kitűző politikusok és szakértők számára tehát a nagy, mindent átfogó terv megvalósítása – az új európai államalapítás – nem lévén lehetséges, apróbb, részmegoldásokkal és részsikerekkel kecsegtető lépések álltak rendelkezésre. Az elmúlt húsz évben egymást követték azok az ötletek és tervek, amelyek közös jegye, hogy valamely intézmény demokratikus elszámoltathatóságát, vagy éppen hatalmát akarta növelni.
A pozitív hős ezekben a történetekben általában az Európai Parlament, amely a hatvanas évek elejétől egyre sikeresebben jelenítette meg azt a követelését, hogy az európai polgárság képviselete legyen. Miután ennek előfeltétele, a közvetlen európai parlamenti választás 1979-től megvalósult, így figyelme innentől kezdve már elsősorban a más intézményekkel szembeni pozícióinak erősítésére, hatásköreinek növelésére összpontosult.
A Bizottsággal kapcsolatos elképzelések általában annak demokratikus legitimációjával – egészen pontosan, annak hiányával –, és elszámoltathatóságának növelésével foglalkoznak. Ezek a törekvések legtöbbször az Európai Parlament és a Bizottság kapcsolatának szorosabbá tételét, egy uniós parlamenti demokrácia megteremtését célozzák, mint például az úgynevezett csúcsjelölti rendszer. A másik csoportja a megoldási javaslatoknak a Bizottság önálló legitimációs forrását erősítené, amelyre a Bizottság elnökének közvetlen megválasztására, és így egy sajátos európai uniós prezidencializmus bevezetésére vonatkozó elképzelések hozhatók példaként.
Az Európai Néppárt szellemi műhelyeként létező Wilfried Martens Központ még 2024 végén publikálta az európai demokrácia továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatait, amelyek mintegy ajánlásként fogalmazott meg a 2024-2029 közötti európai parlamenti ciklus szereplői számára. A javaslatok között nemcsak viszonylag könnyen megvalósítható szakpolitikai pontok szerepelnek, hanem olyan intézményi változtatások is megjelennek, amelyek a szerződés módosítását is megkövetelnék, azaz egyfajta új intézményi időszakot is megnyitnának.
A Martens Központ pontjai alapvetően három csoportba sorolhatók. Az első azon javaslatok foglalja magában, amely a Bizottság elszámoltathatóság lehetővé tévő, már most is létező mechanizmusok tökéletesítését tűzi ki célul. Ennek jegyében a Bizottság hivatalának elfoglalását eredményező európai parlamenti bizalmi szavazás szavazatarányát a mostani abszolút többségről a legtöbb állam parlamentáris gyakorlatának megfelelően egyszerű többségre szállítaná le. Lazítana ugyanakkor a Bizottság menesztéséhez vezető bizalmatlansági indítvány érvényességét eredményező többség szabályain is azzal, hogy az eddigi kétharmados többség helyett az abszolút többség elérését tartaná szükségesnek. Végül, megteremtené annak lehetőségét is, hogy az Európai Tanács menessze a Bizottságot, és ehhez ugyanúgy minősített többséget követelne meg, mint a Bizottság új elnökének kijelölési folyamatában.
A javaslatok második csoportja a Bizottság elszámoltathatóságát azzal kívánja növelni, hogy láthatóbbá teszi ezt az elszámoltathatóságot. Ennek keretében megőrizné mindenképpen a csúcsjelölti rendszert, illetve erősítené az Európai Parlament Bizottság fölötti ellenőrzési jogosítványait. Ugyancsak az elszámoltathatóság láthatóbbá tételét szolgálná a javaslat szerzői szerint, ha az új Európai Bizottság tagjai szabad téren, az Európai Parlament lépcsőin tennék le ünnepélyesen esküjüket.
Végül, de nem utolsósorban, a jobbító javaslatok harmadik csoportja azokra az ötleteket tartalmazza, amelyek a Bizottság hatékonyabb cselekvését szolgálnák. Ide tartozik a külügyi szolgálat egyesítése a Bizottság hivatali apparátusával, amely egy valóban fölöslegesnek tűnő párhuzamosságot szüntetne meg a jövőben. A másik javaslat a Bizottságon belül az utóbbi időkben egyértelműen kialakuló belső hierarchia további erősítését támogatja. Úgy gondolja ugyanis, hogy a Bizottság létszámának csökkentése politikai okokból nem reális, a biztosok közötti alá- fölérendeltség kiépítése és megerősítése hatékonyabbá teheti a munkát. Ugyancsak javaslatot tesz a dokumentum arra is, hogy a jövőben az Európai Bizottság elnöke legyen egyben az Európai Tanács elnöke is. Ez utóbbi ötletet a szerzők szerint a szerződés módosítása nélkül is meg lehetne tenni.
A javaslatok megfogalmazása és publikálása óta a 2024–2029 közötti ciklus javában elkezdődött, anélkül, hogy akár egyetlen uniós intézmény napirendjén is megjelent volna azok megvalósításának szándéka. Mégis, a koncepció fontos jövőbeni változásoknak ágyazhat meg, hiszen látható, általánosnak tekinthető a vélemény, miszerint az uniós intézmények demokratikus legitimációja jelentős kívánnivalót hagy maga után.”
Forrás:
Mégsem annyira elszámoltatható?; Navracsics Tibor; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2025. április 10.
