„Az Európai Bizottság július közepén tette közzé javaslatát az Európai Unió 2027 utáni Közös Agrárpolitikájára, ami nagymértékű elmozdulást hozhat az önkéntes környezetvédelmi gyakorlatok felé a kötelezők helyett.
A Közös Agrárpolitika (KAP) az Európai Unió egyik legfontosabb és legrégebbi szakpolitikája, amelyen keresztül támogatják a gazdákat és a vidéki területeket minden tagállamban, valamint egy stabil élelmiszerrendszer fenntartását. A KAP hozzájárul továbbá a klímaváltozás kezeléséhez, a természet megőrzéséhez és a vidéki közösségek fenntartásához munkahelyek teremtésével.
A KAP éghajlatvédelmi elemei illeszkednek az EU klímapolitikai céljaihoz, különösen az Európai Zöld Megállapodás, a Termőföldtől az asztalig stratégia és a Biodiverzitási Stratégia szellemében. A 2027-ig tartó időszakban már jelentős éghajlatvédelmi reformokat tartalmaz, illeszkedve a 2019-ben hivatalba lépett Bizottság agendájához. Ezt próbálja majd folytatni a 2028-tól érvényes új KAP is, amelyre július közepén tett javaslatot a Bizottság.
Az új, 2028–2034-es pénzügyi többéves pénzügyi keret (MFF) tervezetének bejelentéséből már látható volt, hogy a mezőgazdaság csorbát szenvedhet az előttünk álló időszakban. A tervek szerint a következő időszakban 300 milliárd eurót kívánnak elkülöníteni a mezőgazdasági jövedelemtámogatásokra, szemben a 2021–2027 közötti több mint 380 milliárddal. 2027-ig a teljes mezőgazdasági keret mintegy 40%-a támogatja az éghajlatvédelmi célokat, ami az új KAP esetében még ha meg is marad, az önkéntes, rugalmasabb megközelítés térnyerése miatt nem valószínű, hogy erősödni fog. A Bizottság szerint ezek a gyakorlatok a helyi körülményekhez és termelési rendszerekhez igazíthatók, ezzel ösztönözve a gazdálkodókat arra, hogy önkéntesen vállaljanak környezetvédelmi szerepet. Amennyiben részt vesznek ebben (pl. szénmegkötés, biogazdálkodás stb.), plusz támogatásra lesznek jogosultak. Ez az előző KAP keretében is hasonlóan zajlott, így leginkább az arányok eltolódásában látható változás.
Az eddigiekhez hasonlóan, minimumkövetelményeket (ún. GAEC – Good Agricultural and Environmental Conditions) is meghatároznak majd a gazdák számára a közvetlen támogatások érvényesítésének feltételeként, csakúgy, mint a talajtakarás a talajerózió csökkentése érdekében, vetésforgó alkalmazása a talaj szervesanyag-tartalmának védelmére vagy a vízmegtartó gazdálkodás ösztönzése és a természetes élőhelyek fenntartása.
A közvetlen támogatások mellett a másik pillért, a vidékfejlesztést is erősíteni kívánják a LEADER program folytatásával, többek között beruházások támogatásával, pl. a precíziós technológia támogatásával, az öntözőrendszerek korszerűsítésével vagy zöld infrastruktúra (pl. vízmegtartást ösztönző gyep) létesítésével. A javaslat nagy hangsúlyt fektet a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására és a generációs megújulás előmozdítására is, továbbá a nagyobb üzemeknek nyújtott támogatást 100 ezer euróban kívánják maximalizálni.
A kockázatkezelés és válságtámogatás erősítése érdekében a „Unity Safety Net” részeként körülbelül 6,3 milliárd eurós válságkeret áll majd rendelkezésre, duplázva a jelenlegi szintet. Ehhez kapcsolódik a biztosítások szélesebb körű ösztönzése, vagyis az egyéni felelősségvállalás.
Az eredmények nyomonkövetése a KAP stratégiai terveiben szereplő indikátorokon keresztül (pl. üvegházhatású gázkibocsátás, talaj szervesanyag, biodiverzitás) történik majd éves és kétéves jelentések elkészítésével. A rendszer a környezeti eredményeket méri majd, nem csak a szabályok betartását.
Számos tagállam kritizálta az MFF-tervezetben szereplő, KAP-ra vonatkozó költségvetés-csökkentést, persze nem az éghajlatvédelem háttérbe szorulása végett. A V4 tagállamok mellett Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Ausztria és Románia is nemtetszését fejezte ki a költségvetés e szektorra vonatkozó csökkentési terve kapcsán, főleg annak fényében, hogy a teljes hétéves pénzügyi keret csaknem 2 ezer milliárd euróra rúg az előző 1200 milliárdos kerethez képest. Kritikát váltott ki továbbá, hogy a kohéziós alapokkal egy fejezethez tartozna a KAP, ami szintén okozhatja a csökkentést, valamint egyes tagállamok – és azok szakszervezetei szerint – szerint veszélyeztetné a mezőgazdasági támogatások kiszámíthatóságát.
A KAP 2028 utáni formája jelentős elmozdulást hozhat: a zöld támogatási rendszereket önkéntes, de nagyobb ösztönzőkkel felruházott keretbe helyezi, rugalmasabbá teszi a környezetvédelmi gyakorlatokat és innovációra épülő beruházásokat támogat. Ugyanakkor az egyszerűsítési törekvések bizonyos zöld követelmények lazításával is járhatnak – ami civil szervezetek és régiós döntéshozók kritikáját is kiváltja. Jelen állapotában az új KAP – klímavédelmi szempontból – csak akkor tudja jobban támogatni az éghajlatvédelmet, ha az európai gazdálkodók szemléletformálása is zajlik párhuzamosan a támogatásokkal: megértést kell találni az érintetteknél, hogy miért van szükség az ilyen beavatkozásokra. A pénzügyi ösztönzés segítheti ezt a folyamatot (és természetesen elengedhetetlen a gazdálkodásiforma-váltáshoz), ugyanakkor a mögöttes tudás és elszántság nélkül csak rövid távon és pontszerűen várhatók eredmények a rendszerszint helyett.”
Forrás:
Mennyire lesz „zöld” az új Közös Agrárpolitika?; Tóth Bettina; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2025. július 25.
