„Ez a jelentés átfogó elemzést nyújt a digitális technológiák hatásáról az európai munkára és foglalkozásokra, kritikusan újraértékelve a tömeges munkanélküliség és a munkahelyi polarizáció domináns narratíváit. A jelentés szintetizálja a Közös Kutatóközpont Foglalkoztatási csapata által az elmúlt években végzett munkát. A jelentés számos empirikus kutatásra támaszkodva egy elemzési keretet mutat be, amely a változás három fő vektorát különbözteti meg: az automatizálást, a munkaerő gépekkel való helyettesítését; a digitalizációt, a digitális eszközök növekvő használatát a munkafolyamatokban; és a platformizációt, a digitális platformok használatát a munka koordinálására. A széles körben elterjedt félelmekkel ellentétben kutatásunk megállapítja, hogy az automatizálás, például az ipari robotok hatása a nettó foglalkoztatási szintre az elmúlt évtizedekben szerény és gyakran pozitív volt. Bár bizonyos feladatok automatizáltak, ez elsősorban a termelékenységet növelte, és a munkaerő átcsoportosításához vezetett, nem pedig a munkahelyek nettó megszűnéséhez. A legmélyrehatóbb átalakulás a digitalizációból fakad. Ez a folyamat, miközben fokozta a hatékonyságot, alapvetően megváltoztatta a munkaszervezést azáltal, hogy példátlan szintű szabványosítást, monitoringot és vezetői ellenőrzést tett lehetővé. Ez egy központi paradoxont teremt: miközben a foglalkoztatás eltávolodik a rutinszerű foglalkozásoktól, számos nem rutinszerű szakmai szerepkörben a munkafolyamatok egyre inkább rutinszerűvé válnak és digitális kontroll alá kerülnek, ami hatással van a munkavállalók autonómiájára és a munkahelyek minőségére. Végül a jelentés a platformizáció térnyerését nemcsak a gig gazdaságban, hanem az algoritmikus irányítás és felügyelet logikájaként is azonosítja, amely a hagyományos munkahelyekre is kiterjed. Ez a tendencia átalakítja a munkahelyi kontroll jellegét az egész gazdaságban. A foglalkozási struktúrák elemzése azt mutatja, hogy a munkahelyek polarizációja helyett a munkahelyek felminősítése volt a leggyakoribb változási minta az EU-ban, amelyet nagyrészt a magasan képzett szolgáltatási szektorbeli munkahelyek növekedése vezérelt. A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a digitális korszak munkára gyakorolt elsődleges hatása egy minőségi átalakulás, amely a koordinációra, az ellenőrzésre és a munkahelyek minőségére összpontosít. A technológia hatásai nem determinisztikusak; erősen közvetítik őket az intézményi keretek, a szabályozás és a kollektív tárgyalások pedig kulcsszerepet játszanak a munkavállalók digitális korban elért eredményeinek alakításában.
This report provides a comprehensive analysis of the impact of digital technologies on work and occupations in Europe, critically reassessing dominant narratives of mass unemployment and job polarisation. The report synthesises work done by the JRC Employment team over the last years. Drawing on a wide range of empirical research, the report introduces an analytical framework distinguishing three main vectors of change: automation, the replacement of labour by machines; digitisation, the increasing use of digital tools in work processes; and platformisation, the use of digital platforms for coordinating work. Contrary to widespread fears, our research finds that the impact of automation, such as industrial robots, on net employment levels in recent decades has been modest and often positive. While specific tasks are automated, this has primarily boosted productivity and led to a reallocation of labour rather than a net destruction of jobs. The most profound transformation stems from digitisation. This process, while enhancing efficiency, has fundamentally altered work organisation by enabling unprecedented levels of standardisation, monitoring, and managerial control. This creates a central paradox: while employment shifts away from routine occupations, work processes within many non-routine professional roles are becoming increasingly routinised and subject to digital control, impacting worker autonomy and job quality. Finally, the report identifies the rise of platformisation, not just in the gig economy, but as a logic of algorithmic management and surveillance extending into traditional workplaces. This trend is reshaping the nature of workplace control across the economy. Analysis of occupational structures reveals that job upgrading, rather than job polarisation, has been the most common pattern of change across the EU, driven largely by the growth of high-skilled service sector jobs. The report concludes that the primary impact of the digital era on work is a qualitative transformation in its nature, focusing on coordination, control, and job quality. The effects of technology are not deterministic; they are strongly mediated by institutional frameworks, with regulation and collective bargaining playing a crucial role in shaping outcomes for workers in the digital age.”
Forrás:
Work in the digital era – How technology is transforming work and occupations; Enrique Fernández-Macías, Ignacio González Vázquez, Sergio Torrejón Pérez,Laura Nurski; Publications Office of the European Union; 2025. szeptember 2. DOI: 10.2760/0956105
