„2025-ben jelent meg egy tanulmány The Algorithmic State Architecture (ASA): An Integrated Framework for AI-Enabled Government címmel olyan szakértők publikálásában, akik évek óta foglalkoznak a digitális kormányzás kérdéseivel. A tanulmány megírása során arra keresték a választ, hogyan tudnák a kormányzatok úgy bevezetni a mesterséges intelligenciát, hogy elkerüljék az új technológia alkalmazásából fakadó kezdeti bizonytalanságot, és már rövid távon is élvezni tudják annak hatékonyságnövekedést kínáló előnyeit. A kutatócsoport ehhez kidolgozott egy keretrendszert, melyet négy ország példáján keresztül teszteltek: a keretrendszer működőképességét vizsgálták Észtországban, Szingapúrban, Indiában és az Egyesült Királyságban. Az Algoritmikus Állami Architektúra keretrendszert bemutató cikksorozatunk első részében a kapcsolódó tanulmány alapján a keretrendszer általános ismertetését tesszük meg.
Mi a tanulmány problémafelvetése?
Általános kijelentés, hogy a digitális technológiák világszerte forradalmasítják a közszférát. Az elmúlt három évtizedben az alapvető e-government megoldásoktól a szenzorhálózatokra épülő okosváros-rendszerekig jutottunk el, napjainkban pedig a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) alkalmazása jelenti a legnagyobb ugrást a kormányzati működésben. Az MI képes hatalmas mennyiségű strukturálatlan adat feldolgozására, természetes nyelvi kommunikációra és komplex rendszerek optimalizálására, valamint gyorsan alkalmazkodik az új helyzetekhez, miközben komoly kihívást is jelent, ami az átláthatóságot, a megbízhatóságot és az elfogultságot illeti.
A jelenlegi helyzet legégetőbb problémája, hogy a kormányzatok rendkívül széttagoltan közelítik meg a digitális transzformációt, ugyanis négy kulcsfontosságú technológiai-politikai elemet kezelnek jellemzően külön-külön területként: a digitális közinfrastruktúrát (angolul: Digital Public Infrastructure, továbbiakban: DPI), az adatalapú döntéshozatalt (angolul: Data for Policy, továbbiakban: DfP), az algoritmikus kormányzást (angolul: Algorithmic Government / Governance, továbbiakban: AG) és a kormányzati-technológiai innovációt (angolul: Government Technology, továbbiakban: GovTech). Ez a szétaprózott megközelítés komoly következményekkel jár: a technológia bevezetésére tett kísérletek kudarcba fulladnak, kormányzati hiányosságok alakulnak ki, és kihasználatlanul maradnak azok a lehetőségek, amelyeket egyébként az MI integrált, teljeskörű alkalmazása kínálna a köz javára.
A probléma különösen élesen jelentkezik azokban az esetekben, amikor egy-egy területen fejlett megoldásokat alkalmaznak, míg más területeken jelentős lemaradások vannak. Előfordulhat például, hogy kifinomult algoritmikus döntéshozatali rendszereket építenek ki anélkül, hogy megfelelő adatinfrastruktúra vagy átláthatósági keretrendszer támogatná ezeket. Az eredmény pedig: széttöredezett rendszerek, amelyekben a technológiai lehetőségek és a kormányzási követelmények nem állnak összhangban egymással.
Ezt a fajta széttagoltságot a szakirodalom is tükrözi, amely a digitális közinfrastruktúrát általában a platformgazdálkodás szemszögéből vizsgálja, az adatalapú politikát a bizonyítékokon alapuló döntéshozatal keretében elemzi, az algoritmikus kormányzást a közszféra automatizálásának perspektívájából közelíti meg, míg a GovTech-et elsősorban az innovációs ökoszisztémák és a digitális szolgáltatásnyújtás kontextusában tárgyalja. Ez a párhuzamos fejlődés nem veszi figyelembe azt a kritikus tényt, hogy ezek az elemek valójában egymástól függenek és rendszerszerűen kapcsolódnak egymáshoz.
Mit takar az ASA keretrendszer?
Az Algoritmikus Állami Architektúra (angolul: Algorithmic State Architecture, továbbiakban: ASA) keretrendszer innovatív megközelítést kínál azáltal, hogy a fent említett négy elemet nem elszigetelt fejlesztésekként, hanem egy egységes, MI-alapú állam egymástól függő rétegeiként definiálja. A modell négy szintre tagolódik, amelyek együttesen alkotnak egy koherens rendszert. A következőkben ezt a négy szintet nézzük meg részleteiben.
Mindennek az alapja: a digitális közinfrastruktúra (DPI)
Ez a legalsó szint biztosítja azokat az alapvető, az állam által létrehozott digitális rendszereket, amelyek lehetővé teszik a skálázható innovációkat és szolgáltatásnyújtást. A DPI egyfajta köztes réteget képez a fizikai infrastruktúra (szélessávú hálózatok, számítási hardverek, adatközpontok) és az ágazati alkalmazások (szociális védelem, közszolgáltatások, digitális fizetések) között. Kulcselemei közé tartoznak az API keretrendszerek és mikroszolgáltatás-architektúrák, a felhő- és edge-infrastruktúra, a digitális ikrek rendszerei, valamint az azonosítási és fizetési platformok.
A sikeres DPI implementáció kritikus tényezői: az interoperabilitás és szabványosítás, a skálázhatóság, a biztonság, a szuverenitás megőrzése a digitális eszközök és infrastruktúra felett, valamint a rugalmasság, vagyis az a képesség, hogy a rendszer alkalmazkodni tudjon a technológiai fejlődéshez anélkül, hogy alapvető szolgáltatások megszakadnának.
Az intelligencia rétege: az adatalapú döntéshozatal (DfP)
Ez a szint teszi lehetővé a szisztematikus adatgyűjtést, integrációt és elemzést a bizonyítékokon alapuló kormányzás támogatására. A DfP magában foglalja a hivatalos statisztikai rendszereket, adatfeldolgozási architektúrákat, elemzési keretrendszereket, valamint az MI-alapú analitikai rendszereket. Az MI itt különösen hatékony a strukturálatlan forrásokból való intelligens adatrögzítésben, a mélytanulás segítségével történő minta-felismerésben, a természetes nyelvi feldolgozásban, valamint térbeli adatok elemzésére számítógépes látástechnológia igénybevételével.
A siker kulcstényezői ezen a szinten: a magas adatminőség és lefedettség, a kifinomult elemzési képességek, a politikai döntéshozatalban felhasználható eredmények, a módszertani szigor, valamint az adatvédelem következetes biztosítása.
A folyamati réteg: az algoritmikus kormányzás (AG)
A harmadik szint az MI-alapú döntéshozatalt és az algoritmikus automatizációt vezeti be, miközben kiemelt hangsúlyt fektet az emberi felügyelet biztosítására. Az AG alapvető kérdése a humán és algoritmikus tényezők szerepének és interakcióinak meghatározása a döntéshozatali folyamatokban, ami egy spektrumon helyezhető el: a skála egyik vége az „algoritmusokkal történő kormányzás „, ahol az elsődleges döntéshozatali jogkör emberi kézben van, a másik vége „az algoritmusok által történő kormányzás”, ahol jelentős döntési hatáskört kap az algoritmus, a skála közepén pedig a „az algoritmusokkal együtt történő kormányzás ” – kiegyensúlyozott partnerség –, valamint a „az algoritmusok felett történő kormányzás” – meta-szintű megközelítés, amely magának az ember-gép kapcsolatnak a szabályozására fókuszál – helyezhető el.
A folyamati réteg sikere a hatékony folyamatoptimalizáláson, az eredményes emberi felügyeleten, az algoritmikus átláthatóságon, valamint az automatizált folyamatokban a demokratikus elszámoltathatóság fenntartásán múlik.
A szolgáltatási réteg: a GovTech
A legfelső szint a felhasználók felé irányuló szolgáltatásokra és az innováció elősegítésére összpontosít az állam és a piaci szektor együttműködése révén. A GovTech digitális szolgáltatási platformokat, innovációs keretrendszereket, fejlesztési környezeteket és integrációs eszközöket foglal magában. Az MI itt szolgáltatás-optimalizálásra, intelligens API-menedzsmentre és automatizált tesztelésre használható.
Melyek az ASA keretrendszer alapelvei?
A rendszer hat alapelvre épül:
- Rétegfüggetlenség és szuverenitás: minden réteg működési autonómiával rendelkezik;
- Rendszerszerű kölcsönös függőség: a rétegek erős funkcionális kapcsolatban állnak egymással;
- Kétirányú visszacsatolás: az információ és hatás felfelé (lehetővé téve) és lefelé (tájékoztatva) is áramlik;
- Progresszív érettség: a rétegek eltérő ütemben fejlődhetnek, miközben minimális működőképességet tartanak fenn;
- Techno-politikai integráció: a technológiai választások és kormányzási követelmények elválaszthatatlanul összefonódnak;
- Demokratikus elszámoltathatóság: az emberi felügyelet és demokratikus kontroll megőrzése a teljes rendszerben.
Mit tanulhatunk az ASA keretrendszerből?
Az ASA keretrendszer a kormányzatok számára kíván megoldást nyújtani a legújabb digitális technológiák, különösen a mesterséges intelligencia közszférába történő hatékony és hosszú távon fenntartható integrálására. Az elméleti keretek ismertetésének összegzéséül megállapíthatjuk, hogy a kormányzati működés szempontjából kulcskérdés, hogy az állam hogyan tudja a technológiát egy koherens szemléletmód alkalmazásával a közérdeket szem előtt tartva használni, miközben egyensúlyt tart a folyamatos innovációs fejlődés és az állami működés szigorú szabályainak és alapelveinek biztosítása között.”
Forrás:
Algoritmikus Állami Architektúra (ASA): Egy integrált keretrendszer az MI-támogatott kormányzáshoz ; Königsberg Consulting; LinkedIn; 2026. február 5.
Lásd még:
The Algorithmic State Architecture (ASA): An Integrated Framework for AI-Enabled Government; Zeynep Engin, Jon Crowcroft, David Hand, Philip Treleaven; arXiv; ODI: 10.48550/arXiv.2503.08725; 2025. július 8.
A cikksorozat következő része az ASA keretrendszer gyakorlati működését fogja bemutatni.
