„Történetünk, amit állami és magánpiaci szakemberekkel folytatott háttérbeszélgetéseken keresztül ismertünk meg, a nemzeti tengelysúlymérő rendszerről (TSM) szól
..
A lényeg tehát az lett volna, hogy a TSM-állomások ne csupán előszűrőként működjenek, azaz bejelezzenek, hogy melyik tehergépjárművet kell kiemelni a rendszerből, és pontosabban megmérni, hanem pusztán azáltal, hogy adott ponton áthalad a szabálytalan kamion, már meg is lehessen büntetni.Korábban ugyanis csak úgy lehetett mérni a teherjárműveket, hogy azokat kiterelték egy kerülőútra vagy erre alkalmas helyre, ott megmérték őket, és ha túlsúlyosak voltak, büntetést kaphattak. A TSM ígérete ezzel szemben az volt, hogy menet közben, normál sebesség mellett is meg lehet mérni a kamionokat. Az aszfaltba épített mérőműszerek elvileg megmérték volna a tengelyterhelést és a járművek össztömegét. Ez prevenciót is szolgált volna azzal, hogy jelentősen növeli a túlsúlyos gépjárművek lebukási valószínűségét.
Mindez nagyon jól hangzott, csak éppen nem működött: a fent belinkelt hazai TSM-portálon egy 2018-as bejegyzés a legfrissebb, miszerint lezárult a felkészülési időszak, de most, 8 évvel később sem él a rendszer, aminek az eredeti, alapvető hibáit (ezekre kicsit később visszatérünk) forrásaink elmondása szerint azért nem javították, mert ha egyszer már belefolytak a projektbe az állami tízmilliárdok, ciki lett volna teljesen új rendszert építeni, és az egész korábbit kidobni. Így inkább mindenki tologatja lassan egy évtizede a problémát.
…
A TSM-elképzelés minden velünk szóba álló szakember szerint összességében jó, csak az a kérdés, hogy reális karbantartási és üzemeltetési ráfordítás mellett egyáltalán megoldható-e műszakilag, hogy ezek a mérési pontok a különböző típusú útburkolatokban, a legkülönfélébb hőmérsékleti viszonyok között is folyamatosan megbízhatóan működjenek, és 80-90 km/órás sebesség mellett haladó, éppen fékező vagy gyorsító járműveket is pontosan mérjék.Lehet, hogy a reális irány valami más – mesélték szakmai forrásaink. Elmondásuk szerint lehet, hogy be kell látni, csak kicsit több kényelmetlenséggel, kiterelve, alacsonyabb sebesség mellett lehet megfelelően mérni. Természetesen itt is megtörténhet olyan, hogy a leterelést nem hajtja végre a jármű, de itt már beléphet az útdíjellenőrzéseknél alkalmazott büntetés, vagyis ez nem igazán kockázat. Ha a rendszer kiszűri a szabálytalan úthasználókat, akkor a szabálytalanul le nem térőket is el lehet kapni.
Már csak az a kérdés, hogy hova kerüljenek a mérők. A betonburkolatban lévő szenzorok megbízhatóbban működnek, mint az aszfaltba telepítettek. Azt persze utólag sem érteni, hogy a tesztelés, a rendszer előkészítése során hogyhogy nem jöttek ki azok a problémák, amelyek később a teljes rendszer elemeinek hitelesítése és üzemeltetése közepette kibuktak. Lehet, hogy ehhez eltérő időjárás, több évszakos tesztelés kellett volna, de 50 milliárd forint elköltése esetén talán ez elvárható lett volna. Az érzékelőket betonburkolatba építeni biztosan drágább lett volna, mint az aszfaltba, de természetesen megérte volna, ha ezzel használható rendszer jön létre.
A szakemberek szerint a legjobb egy olyan rendszer lenne, ami a súlyellenőrzéssel párhuzamosan méretet is ellenőriz, mert így a közútkezelő az áthaladó járművek magasságát, szélességét és hosszát is megmérheti, hiszen túlméretes járművek esetén is külön engedélyt kell vásárolni, illetve ilyen módon kiszűrhetők lennének a rosszul rögzített rakományok is, ami közlekedésbiztonsági szempontból is fontos lenne. Mint hallottuk, ha megfelelően van szabályozva az adatcsere, ezek az információk akár a társhatóságoknak (például a NAV-nak) is hasznosak lennének.
Gyorsan megtérülne
A TSM-sztori egy kevesek által ismert súlyos közpénztemető lett. Vélhetően e mögött a történet mögött is az lehetett, hogy volt egy papíron jól kinéző ötlet, amire volt forrás is, a tűzhöz közeli beszállítóknak ez nyilván jó üzletnek ígérkezett, hiszen egy ilyen országos infrastruktúrát kiépíteni hatalmas pénz.
A fejlesztések megvalósultak, az állami szereplők, a NÚSZ és a közlekedési hatóság pedig ottmaradtak egy jó drága infrastruktúrával, amit végül nem tudtak használni: a kiküldött bírságokat a kamionosok nem fizették volna be, hiszen elterjedt, hogy a mérések nem alkalmasak az objektív bírságolásra, azóta pedig senki nem nyúlt a rendszerhez, hiszen az mindenkinek egyszerűbb volt.
Pedig ha csak a közvetlen bírságolást nézzük, egy ilyen projekt elképesztően gyorsan megtérülne. Hiszen mekkora bevételtől is esik el az állam így, hogy nem tud a tervezett szinten bírságolni a túlsúly miatt? Becslések szerint korábban 10-20 milliárd, manapság akár 30-40 milliárd forint bevételt is jelentene egy jól kiépített rendszer. Vagyis bár biztosan drága lenne egy működő rendszer kiépítése, akár 13 hónap alatt behozná az árát. Ez a megtérülési idő tényleg nem hangzik rosszul.
Vagyis ennek a projektnek a rendbetétele nagyon alacsonyan csüngő gyümölcs az új kormányzatnak, amit már nem köt az előző fejlesztés csúfos kudarca. Ha pedig hozzátesszük a közlekedésbiztonsági és útvédelmi célokat, illetve a versenysemlegességet, akkor még inkább indokolt lenne a túlsúlyos járművek kiszűrése. Ez ugyanis egy olyan projekt, ami valójában a legjobban akkor térül meg, ha nem hoz pénzt, már ha ennek az az oka, hogy a logisztikai cégek tényleg felhagynak a túlsúlyos járművek alkalmazásával.
Eddig szépen teltek úgy az évek, hogy a beruházás után még az üzemeltetésre is elmentek milliárdok, tízmilliárdok, miközben senki nem mert szót emelni az értelmetlen pénzkidobás ellen. Hogy ez a jövőben változhat-e, arról kérdéseket küldtünk a Közlekedési és Beruházási Minisztériumnak, amennyiben érdemi választ kapunk, beszámolunk róla.”
Forrás:
; Brückner Gergely; Telex.hu; 2026. június 23. (További részletek a Telex.hu eredeti cikkében.)
Lásd még:
Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer (TSM Rendszer)
Nemzeti Tengelysúlymérő Rendszer (TSM); eGov Hírlevél (korábbi cikkeink a témában)
