„„Jó, de akkor most én mit csináljak?”
Ezt kérdezte tőlem idén nyáron egy minisztériumi vezető, amikor megmutattam neki egy friss, Magyarországra leskálázott évtizedes éghajlati előrejelzést. Egy nemzetközi kutatás közben derült ki, hogy nemcsak a mediterrán térség, hanem a Kárpát-medence is vörös a hőmérsékleti anomáliák térképén 2035-re. Az említett vezető kifejezetten nyitott az új kutatásokra, mégis kicsit tanácstalanul nézett rám.
Igaza volt. Ami nekünk, elemzőknek, magától értetődő, az annak, aki holnap öntözési támogatásról, vízkivételi engedélyről vagy kórházi hőségtervről dönt, nem útmutatás. Egy színes térkép nem mondja meg, mit kell hétfőn másként csinálni.
Ebből a kérdésből született az anyag, amely ma jelent meg: Az elkövetkező évtized éghajlati kockázatai Magyarországon. Nemes Csabával, Kardos Péterrel és Szabó Péterrel írtuk.
Munka közben megértettem valamit, ami szerintem a hazai klíma narrativa egyik csomópontja. A tudomány azt kérdezi: bizonyított-e már? A kockázatkezelő azt: mi történik, ha igaz, és nem készültünk fel? A klímaváltozás kapcsán régóta az utóbbi a kérdés, a válaszokat mégis többnyire az előbbi keretében kapjuk. Mindkét kérdés jogos, de a tervezésnek a másodikra kell válaszolnia.Ezért az anyag a mért adatokból indul ki. Négy mutatón – a hőmérsékleten, a 30 fokos napokon, a tavaszi fagyon és a levegő szárazságán – a mérés már a hazai modellek sávja fölött jár. Ahol így van, ott a mért érték a kiindulópont, nem a modellátlag. A klímamodellek jó eszközök, a valóság viszont összetettebb, mint amit tökéletesen le tudnak képezni. Az eszközöket tudnunk kell használnunk és fejlesztenünk kell őket, de a korlátaikat is szem előtt kell tartanunk, ha kockázatot elemzünk és a kockázatok kezelésére készülünk.
A 2026-os nyár, az 1901 óta legszárazabb, ezt az ajtót be is rúgta: aszály, hőség és kisvíz egyszerre – annak a tipikus példája, hogy halmozódó, összetett kockázatokkal is számolnunk kell. Az aktuális magyar ETS-tárgyalási pozíció pedig egy másik kockázatot illusztrál – a kisiklási kockázatét: amikor a negativ hatások (minden drága) miatt feladjuk azokat a tevékenységeket, amelyek a kockázatot csökkentenék (kibocsátás csökkentés).Az anyagot elsősorban az államigazgatás szakembereinek írtuk, és azoknak az új vezetőknek, akik most érkeztek, és holnaptól dönteniük kell. Szakterületenként leírtuk, mit érdemes tenni, és milyen sorrendben.
Ez a válaszom arra a nyári kérdésre….
A kötet, a rövid összefoglaló, térképek és egy négyperces videó: https://klima2035.hu/”
Forrás:
Jozsef Feiler Bejegyzés; LinkedIn; 2026. október 20.
„…Az anyag egy oldalon
Tizenegy mondat – A tanulmány vezetői összefoglalója tizenegy vezető mondatra épül. Mindegyik mögött egy ábra, egy forrás és egy bizonytalanság áll – ezek a Térképek és adatok oldalon nyílnak meg.
1. mondat – Hőség: Az ország gyorsabban melegszik, mint amit a modellek mutatnak; 2. mondat – Víz: A víz fogy – de nem azért, mert kevesebb az eső; 3. mondat – Víz: A nyári szárazodás a levegőben látszik, nem a száraz napok számában; 4. mondat – Fagy: A fagykockázat nem tűnik el, csak átalakul; 5. mondat – Víz: Ugyanannyi csapadék, kevesebb és intenzívebb alkalommal; 6. mondat – Erdő: Az erdők klímaosztályai már eltolódtak; 7. mondat – Hőség: A hőség halálozási terhe a statisztikában rejtve marad; 8. mondat – Adat: A hivatalos kitettségi és sérülékenységi adatok egy évtizede nem frissültek; 9. mondat – Agrár: A kukorica a legérzékenyebb a hőségre és a vízhiányra; 10. mondat – Energia: Az áram és a víz ugyanazon a nyáron kerül bajba; 11. mondat – Pénz: Nincs hivatalos kárszámla.2026–2035, kitekintéssel 2050-ig – Mi jöhet – és miből tudjuk meg
A tanulmány nem jósol. A következő évtizedre három lefolyást ír le, és tizenkét jelet nevez meg, amelyekből 2027 és 2031 között kiderül, melyikben vagyunk. 2050-re három globális szinttel számol…”
