„A november 7-9-én megrendezett INFOTÉR konferenciáról közigazgatási informatikai szakértőnk, Bojta János készített összefoglalót.
A konferenciáról készített összefoglaló első részében elsősorban a stratégia kérdésekkel foglalkoztunk. Az alábbiakban néhány izgalmas részletkérdés is terítékre kerül.Kalmár Istvánnak, az Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT) elnökének (képünkön) előadásából számomra az volt a leginkább cselekvésre ingerlő gondolat, hogy napjainkban a információszerzés viszonyrendszere is átalakul, önállóságra és tudásra épül. Ebből ugyanis az következik, hogy a informatikai tudás híján lemaradó réteg automatikusan elveszíti a felzárkózási lehetőségeit is, mert az informatikai tudás már a napi működés során hasznosul: otthon, a munkahelyen, a közigazgatásban. A közösségi terek folyamatos eltűnése (sokan ülnek a tévé előtt munka után) veszélyezteti az emberi kapcsolatokra épülő összetartó társadalom kialakulását. Teljesen egyértelmű a feladat: új közösségi terek kellenek!
Közbeszerzés: átláthatóbb, de lassú
Igen érdekes volt Pulay Gyulának, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) számvevő igazgatójának az összefoglalója a 2008-as ÁSZ-jelentésről. Kicsit leegyszerűsítve a lényeget: azt állapították meg, hogy – ami egyébként a vállalkozók előtt már ismert tény volt – a közbeszerzésnek nincs kormányzati gazdája. A közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések és főleg azok végrehajtása a legtöbb esetben nem a célszerűség irányába mutat. Bár a kormányzati választ megkaptuk, tudniillik hogy most már van közbeszerzési politika, és van közbeszerzésekért felelős helyettes államtitkár is (dr. Jánosi Andrea, aki a panelt záró kerekasztal résztvevője is volt), valódi sikereket még nem sikerült elérni ezen a téren. Az eljárások még mindig bonyolultak és lassúak, ráadásul kizárólag az átláthatóságot és a versenytisztaságot tartják szem előtt, a beszerzés hatékonysága és műszaki megfelelősége nem jelenik meg releváns szempontként.A 2008-as felmérés szerint a beszerzést végző intézményeknek csak 57,1 százaléka rendelkezett megfelelő beszerzési szabályzattal. Jelentős tanulási folyamatra van szükség az intézményekben, addig pedig – teszem hozzá – külső szakértők bevonására. Az mindenesetre pozitív előrelépést jelent, hogy a felelős államigazgatási vezető, dr. Jánosi Andrea válaszában jelezte, hogy látják a problémát, és „országjárást” terveznek, ahol gyakorlati jellegű konzultáció keretén belül, (ügyintézői nyelven) minták bemutatásával kívánják emelni a meglátogatott intézmények beszerzési színvonalát.
Az új idők új szelét hozta számunkra Dr. Erényi István (digitális szószóló, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium), aki a digitális identitás témakörét tárgyalva felvetette, hogy egyelőre beláthatatlan a jelenleg internetre feltöltött adatok 20-25 év múlva kifejtett hatása. És bár ez elsősorban a személyes adatokra vonatkozott, és komoly hatásnak érzem az egyes üzleti szereplőkre vonatkozó 20 évvel korábbi adatok elérhetőségének gazdasági hatását is.
Elmozdulás az előző évhez viszonyítva
Konkrét és egyértelmű változást hoz 2013-ban az újabb 300 kormányablak felállítása a járási szervezetben, ami mind intézményszervezési, mind informatikai szempontból komoly kihívást jelent a projekt résztvevői számára. A jelenlegi 29 kormányablak működési tapasztalataira alapozva, fontos, hogy ezek kormányablakok 8-tól 20 óráig nyitva tartsanak, hogy lehetővé tegyék a munkavállalók számára a munkaidőn kívüli ügyintézést. Ez egyértelműen pozitív hatással lesz a termelékenységre, ezen keresztül a GDP növekedésre.Vályi-Nagy Vilmos, aki november 15-től kormányzati informatikáért felelős államtitkárként dolgozik, szemléletesen mutatta be prezentációjában, hogy miként alakultak ebben az évben az EKOP forrásból megvalósuló e-közigazgatási fejlesztések. Örömmel láttam, hogy a tavalyi megbeszéléseken felmerült negatív tényezők már azonosított problémaként vannak a döntéshozók látóterében. Ide sorolható fontossági sorrendben a kötelező előzetes kockázatelemzés, a projektért való személyes felelőssége és a projektmentori szerepkör bevezetése.
Bár sokan nem tartják ezt a területet fontosnak, én kiemelt jelentőségűnek tartom Vályi-Nagy Vilmos azon bejelentését, hogy bővítik az e-befogadási program végrehajtására hivatott e-Magyarország hálózatot. Véleményem szerint, ennek nemcsak az internetkultúra fejlődése – és ezzel kapcsolatosan az esélyegyenlőség növekedése – valósul meg a hátrányos területeken, hanem jelentős vásárlóerő is megjelenik majd az IKT szektor piacán.
Hogyan tovább?
Dr. Navracsics Tibor egyértelműsítette, hogy az államigazgatásnak húzóágazatnak kell lennie az IKT vonatkozásában, csúcstechnikát alkalmazó felhasználóként mintát kell adnia, hiszen így tud megfelelő mozgásteret adni a vállalkozások számára. Ez persze igen jó hír, az IKT-szektornak, amely várja a megrendeléseket. Persze mindenki tisztában van a költségvetés jelenlegi és jövő évi lehetőségeivel, ezért is igen fontos, hogy az uniós támogatások megfelelő részét irányítsuk erre a célra, és persze ezek a projektek megfelelő határidőre jó minőséggel kerüljenek végrehajtásra.Örvendetes (és főleg váratlan) hír volt számomra az is, hogy míg korábban az IKT-szektor mint önálló iparág – finoman szólva – nem kapott kiemelt figyelmet a kormányzat részéről, most a kormány új külügyi stratégiájában is megjelent önálló elemként. Hogy milyen erős a várakozás a „kitörésre” a magyar informatika szereplői körében, az jól látszik abból, hogy Szijjártó Péter konkrét stratégiai együttműködési ajánlatára azonnal megmozdult az IVSZ, jelenleg folyik a szoftverfejlesztésben érdekelt és az exportképes magyar IKT cégek összegyűjtése. A nyolc gazdasági vegyes bizottság élére nyáron kinevezett Szijjártó Péter a kétoldalú gazdasági együttműködési kormányközi testületekben (magyar-török, -kuvaiti, -azeri, -szerb, -vietnami, -szlovák, -macedón, -montenegrói) felkínált egy-egy bizottsági helyet az IVSZ által jelölhető szakmai képviselőknek. Remélhetőleg, ez a szoros együttműködés gyakorlati eredményeket is hoz, és így újabb export piacok nyílhatnak meg magyar IKT cégek előtt.
A konferencia több előadásában elhangzott a kormányzati oldal részéről az előző években kidolgozott stratégiák és hozzájuk kapcsolódó hatékony módszertanok alkalmazásához szükséges belső kormányzati kapacitáshiány, melyet a késedelmes teljesítések fő okaként jelöltek meg. Ennek fényében nem érthető, hogy miért nem hoztak már eddig is átmeneti rendelkezéseket arra, hogy a szükséges kapacitások vállalkozói piacról lehessen bevonni. Az informatikai szakma részben egyetért azzal a kormányzati stratégiával, mely szerint a belső kompetenciákat kell fejleszteni (neki is előnyös az „intelligens vevő”). A Magyary Program végrehajtásához azonban több évre van szükség, és az átmeneti időszakban is biztosítani kell a megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő-kapacitást az uniós támogatások lehívásához. 2011 októberében Orbán Viktor a minisztereknek kiemelt célként fogalmazta meg, hogy „2012-ben 1400 milliárd forintnak kell kiáramolnia a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség által kezelt forrásokból a magyar gazdaságba, […] az elérhető források 95 százalékának ki kell kerülnie a magyar gazdaságba”.
A vállalkozói szféra kész együttműködő partnerként viselkedni ebben a felelősségteljes feladatban, azaz ebben a kérdésben a „labda” a kormányzatnál van.
A folyosón, a kávészünetekben és az esti borozgatások alatt is egy gondolat érezhető volt. Az itt lehangzott gondolatokat meg kell fontolni, az egész országnak össze kell fognia, és a terveket végre kell hajtani, mert még egy ilyen szűk évet nem bír ki a magyar IKT szektor! Érdemes tanulni a múlt hibáiból, és érdemes a jó útra térni, hiszen (ahogy Kalmár István is idézte Tamási Áront), „az igazságot is meg lehet szokni!”
Reméljük sikerül.”
Forrás:
Infotér 2012: mérlegen az informatikai stratégia – 2. rész; Bojta János; Bitport.hu; 2012. november
