„a Magyarországon a pénzforgalmi szemlélet uralkodik a közszféra kiadásainak és bevételeinek számviteli elszámolásával kapcsolatos minden területén, amely jelentős problémákat hordoz a tervezéstől kezdve a végrehajtáson át az ellenőrzésig. A ma működő rendszer legnagyobb hátránya, hogy a pénzügyi helyzetet sem lehet egzakt módon megítélni, illetve nem lehet pontosan megállapítani, hogy valójában mi mennyibe kerül. Az Európai Bizottság és az OECD évek óta szorgalmazza és ajánlja az eredményszemléletű számvitel alkalmazását, mivel ez fokozza a pénzügyi beszámolók áttekinthetőségét, biztosítja az elszámoltathatóságot és jobb, biztosabb alapot teremt a tervezés, többek között a bevételbeszedés és a kiadáscsökkentés, ezen belül is az irányítási célok megvalósításához. Az eredményszemléletű számvitel olyan modern rendszer, amely a gazdasági ügyleteket keletkezésükkor könyveli el. Kezeli a tárgyi eszközök elhasználódásának problémáját, javítja az erőforrás-allokációt, naprakész információt ad a szállítói tartozásokról, bemutatja a jelenlegi és jövőbeni kötelezettségvállalásokat, segíti az ellenőrzési tevékenységet. A változásokra szükség van, célszerű egy komplex, a közszféra gazdálkodását szabályozó új törvény megalkotására. Az új törvény megalkotásával kialakítható egy magyar modell, amely hosszú távon biztosítja a körültekintő társadalmi konszenzuson alapuló jó kormányzást és lehetővé teszi a biztonságos államháztartás vitelét, a hatékony közfeladat-ellátást. A gazdálkodási kultúra alapvető változása révén a bevételek és a kiadások jó tervezhetősége, hatékony ellenőrzése útján csökkenthető a hiány és ennek révén az adósságállomány is.”
Forrás:
Melyik úton, merre tovább? Az eredményszemléletű számvitelre történő áttérés elvi programja; Bathó Ferenc; Pénzügyi Szemle; 2012/4., 2012. december 19.; 426-443. oldalak (pdf)
