„Minden hatalmat a közösségeknek! A Big Society a májusi parlamenti választás utáni patthelyzetben kialakult kényszerű liberális–konzervatív koalíció nagy ötlete, ideológiai platformja. A hangzatos elképzelés emlékeztet John F. Kennedy amerikai elnök sokat idézett mondására: „Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazáért!”. Az új kormány azt szeretné, ha az állampolgárok, a közösségek és az önkormányzatok megkapnák a felhatalmazást és eszközöket ahhoz, hogy megoldják az előttük tornyosuló problémákat, és felépítsék az általuk áhított Nagy-Britanniát. A koncepció szellemében a mindennapi élet szövetét alkotó családok, hálózatok, szomszédságok és közösségek minden korábbinál nagyobb befolyásra tesznek szert, és megfelelő felelősségvállalással igazságosságot és mindenki számára egyenlő lehetőségeket érnek majd el.
A közszolgáltatások működtetésében nagyobb szerephez jutnak a szövetkezetek, jótékonysági és más szociális intézmények, melyek a kormány meggyőződése szerint nála hatékonyabb, sikeresebb munkát képesek végezni. Az állam kész odáig elmenni, hogy a közalkalmazottak számára lehetővé teszi a dolgozók tulajdonába kerülő szövetkezetek létrejöttét, melyek így tulajdonosi felelősséget vállalnak a szolgáltatások üzemeltetésében.Mindennek finanszírozása az ún. alvó betétszámlák felhasználásával megalakuló Big Society Bank révén történik, mely különböző lakóhelyi közösségi csoportokat, karitatív intézményeket, szociális vállalkozásokat és más nem kormányzati testületeket lát majd el új pénzforrásokkal.
A Nagy Társadalom forradalmi terve egyelőre gyerekcipőben jár, és az emberek leginkább csak találgatják, mire is lesz jó. Arra mindenképpen, hogy kicsit elterelje a figyelmet a megszorításokról, takarékossági intézkedésekről, egyéb negatívumoktól. Másrészt viszont felmerül a spórolás valós lehetősége is, hiszen ha emberek bizonyos dolgokat ingyen végeznek el, nem kell igénybe venni fizetett közalkalmazottak szolgáltatásait. Az „ötletgazda” David Cameron kormányfő szerint egyszerű emberek kivásárolhatnak vidéki kocsmákat, önkéntesek nyitva tarthatnak máskülönben pénzhiány miatt bezárásra ítélt múzeumokat, összedobhatnak annyi pénzt, hogy abból egy helyi közösség nagy sebességű széles sávú digitális ellátást lesz képes létrehozni, vagy akár a lakosság beleszólhat az önkormányzati kiadásokba.”
Forrás:
Big Society, R. Hahn Veronika, Népszabadság, 2010. november 6.