„Minden tizedik kisbolt lehúzza a rolót január elsejével az online pénztárgépek miatt, de az életben maradó kereskedők harmada már most elszabotálja az új pénztárgépek beüzemelését, hogy még utoljára, nem feltétlenül tiszta, de mindenképpen pluszbevételt szerezzen a karácsonyi vásárlázból. A két hét múlva esedékes céldátumhoz a kormány továbbra is pókerarccal ragaszkodik, pedig alig-alig van még az adóhatósághoz bekötött e-kassza. Egy hazai online pénztárgép-fejlesztő és -kereskedő szemüvegén át mindez úgy látszik, hogy mire a rendszer valóban működni kezd, alaposan benne leszünk a jövő évben.
Óriási a felfordulás és állandó a hangzavar a XIII. kerületben, egy Dráva utcai panelház aljában működő ECR-Trade Péntárgép Kft.-nél, amely a „Flexy” fantázianevet viselő online pénztárgépet forgalmazza. Az irodában szanaszét hevernek bedobozolva a számlák, szerződések, a telefon folyton csörög. Hetek óta ez megy, és bár az utóbbi hónapokban többször is kerültek a kollektív agyvérzés közelébe, azzal mindenki tisztában van, hogy itt december végéig esély sincs a lazításra.
A több mint húszéves szakmai múlttal rendelkező ügyvezető, Tóth Tamás irodájában lógó fali naptárakon különböző hónapok bekarikázott dátumai szerepelnek. Az egyik még februárt mutat, a másik szeptembert, megint más kalendárium pedig áprilisban ragadt. Tóth Tamás azt tervezi, hogy az év utolsó napján majd szépen, egymás után leakasztja a falról mindet, és egyszerre fordul rá velük a 2014-es évre.
Csak finoman a számokkal!
Azon a kereskedők és a pénztárgéphasználatra kötelezettek zöme rég túl van, hogy augusztus végéig megigényelte az üzembe helyezési kódját, hogy (függetlenül attól, igénybe vehetett-e támogatást vagy sem) szeptember végéig kiválasztotta a neki megfelelőnek tűnő pénztárgéptípust és leadta rá az előrendelést. Azóta leginkább a gyártásé a főszerep, illetve: ki-ki a maga kapacitásának megfelelően elkezdte (vagy még nem) az új gépek üzembe helyezését. Elvileg az tiszta sor, hogy csak a meglévő forgalmi engedélyes pénztárgépekre lehet felvenni rendelést, de a valóság ettől némiképp eltér.Tóth Tamás úgy tudja, hogy nagyjából 190 ezer pénztárgépet kellene lecserélni, jelenleg 118 ezerhez vehető igénybe valamilyen módon és mértékben támogatás. A számokat azonban szerinte óvatosan érdemes csak kezelni, mert a tavasszal bejelentett, több mint 200 ezer gépcseréről kiderült, hogy azt a regisztrációs kódból vezették le, de az a szám biztosan hibás. Mert bár az adóhatóság valóban több mint 200 ezer ilyen kódot kiadott, de abban a hibás kérések és duplikációk is benne vannak, és amikor a kereskedőknek a kiválasztott pénztárgép-megrendelésüket kötelezően visszaigazoltatták, kiderült, hogy a valós szám ennél több tízezerrel kisebb lehet.
A közelmúltban a Krzysztof Urbanowicz, a piacon a leghamarabb engedélyezett lengyel típusokat gyártó Elzab és Novitus gyárak képviselője következetesen 189 ezer kötelező kassza cseréjéről beszélt. A magyar szakember viszont úgy számol, hogy a legfeljebb 40 ezer pc-kassza mellett maximum 150 ezer kiskassza marad a rendszerben, mivel Tóth szerint éppen utóbbiak közül mintegy 15 ezren végleg lehúzzák a rolót. Azért, mert az online kasszával emelkedő kereskedői tehertételt már nem képesek kigazdálkodni. Pontos számot azonban szerinte igazából senki nem tud.
Nem deadline a január 1.
Tóth Tamás információi szerint a bekötött 6500 Flexy márkájú gépen kívül a piacon csak 500 online pénztárgépet élesítettek az egész országban. Pedig az átálláshoz felvonult gyártók és kapacitásaik a magyarországi igényeknek akár a többszörösét is „akár egy hónap alatt is észrevétlenül elnyelhetnék”. Csakhogy az online kasszák bevezetésekor a kormány eleve nem számolt racionálisan. „Sem a gyártási, sem a tesztelési, sem a forgalmazási alapidőket nem vették figyelembe, és ennek ez az eredménye” – mondja az ügyvezető.Példaként említi, hogy a rendszerváltáshoz a gyártás jelentette volna a legkisebb problémát, ha a pénztárgépekhez szükséges alkatrészeket időben meg tudják rendelni. Ehhez előzetesen legalább 2,5-3 hónap szükséges, és a magyar piacon ez nem állt rendelkezésre. A kormányzati dátummódosítások ellenére az maradt ma is a központi elv, hogy a rendszert mihamarabb el kell indítani, de Tóth Tamás kitartott amellett, hogy nekik a fejlesztést követően a szükséges tesztidőszakon sem szabad spórolniuk. „Nálunk ez volt a legelső szempont. Ezért se estem kétségbe, amikor hibák jelentkeztek a tesztüzemben. Sokkal jobban aggódnék, ha ott minden – flottul – hiba nélkülinek mutatkozott volna.” Majd mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az összes korábbi, már felülírt határidő, de még a január 1. is eleve irreális elvárás volt a kormány részéről.
A magyar cég a helyzet kezelhetősége érdekében egy különalkuba is belement: a Nemzetgazdasági Minisztériummal (NGM) kötött megállapodás szerint 200 ezer euró állami támogatást kapnak, ha cserébe 10 ezer, egyenként 100 ezer forintra beárazott gépre december 31-ig megrendelést szereznek. Ennek most ugyan jó, ha a tizede megvan, de az ügyvezető nem aggódik. Szerinte a gépek és az ár eladják magukat, mivel a belépő szintű gépeknél nagyjából az áfa értékével olcsóbban tudják kínálni. (A nagyobb nyomaték kedvéért azért Tóth a minap már emelt hangon kérdezett rá az iparkamarai vezetőknél, hogy mondják már meg, milyen érdekképviselet az, ahol erről nem tájékoztatják a tagságot?)
A határidőkkel kapcsolatban továbbra is tart a nagy pókerjátszma, de még mindig benne van a pakliban, hogy a január elsejei határidőt módosítani kell. A gyártókapacitások ugyanis biztosan nem képesek a kormányzat által várt csodát produkálni. Azt, hogy ezzel a minisztérium is tisztában van, mutatja, hogy bár Varga Mihály a múlt héten szigorúnak mutatkozott, a témában tett bejelentése valójában arra vonatkozott, hogy enyhít a szabályokon. A miniszteri bejelentésnek az volt a lényege, hogy hivatalosan is a NAV mérlegeli január 1. után, hogy kit hogyan büntet meg, ha nyitva van, de nincs élesítve a pénztárgépe a rendszerben.
Ebből elvileg az következik, hogy külön megítélés (és büntetési tétel) alá sorolandók azok, akik nem kértek üzembe helyezési kódot, mint akik kértek, de valahol az úton lemaradtak. Az előbbi esetben ugyanis a törvény betartására utaló magatartásnak sincs nyoma, míg az, aki már kóddal rendelkezik, megrendelte a pénztárgépét is a forgalmazónál, de az még nem érkezett meg, vagy azt netán nem igazolták vissza, enyhébb büntetésre számíthat. Ez azonban csak elv, a gyakorlati megvalósítással kapcsolatban a NAV még semmit nem nyilatkozott.
Az azonban jelenleg nagyobb probléma, hogy a már pénztárgépet kapott kereskedők egyharmada megpróbál kifogásokat találni arra, hogy miért ne kellejen most átvennie és bekötnie az új pénztárgépét. Hiába, hogy ezt záros határidőn belül meg kellene tenni, mert a nehezen átlátható karácsonyi kereskedői bevételek fontosabbnak bizonyulhatnak. Egy virágboltban például úgy, hogy most karácsonyi fenyőfát is árulnak, és a boltos azt remélheti, hogy legalább a pénztárgépcsere árát megkeresheti feketén – vagy legalább szürkén.
A kiskereskedelemben az utolsó negyedévnek kiemelten jól kell teljesítenie ahhoz, hogy az évet eredményesen zárják. Ezért a kereskedők egy része nem akarja, hogy máris teljesen pőrévé váljanak az adóhatóság előtt. Pedig a pénztárgépkezelést egyáltalán nem kell újratanulni, Tóth szerint „legfeljebb azt kell, hogy eztán majd tisztán kell játszani, mert a kereskedő nem tudja, hogy a revizor az adatai közt mikor kezd célzott ellenőrzésbe”.
Versenyzők fekete dobozzal
Az online pénztárgépekkel kapcsolatos elvárások lényege, hogy azok rendelkezzenek egy zárt, titkosított mobiladat-átvitelre épülő adózó-ellenőrző egységgel. Lényegében ezt a dobozt kell engedélyeztetni a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnál. Ilyet eddig bő két tucat pénztárgéptípusra adtak ki. A mezőnyre vonatkozó adatok szerint a piac úgy néz majd ki, hogy a lengyel Elzab gépeire támaszkodó modellekből összesen 60 ezer kerülhet a magyar piacra, ennél nagyobb szeletre csak a Samsung áhítozik, az ő terveik 80 ezer pénztárgépről szólnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ECR-Trade 28 ezer pénztárgép eladását tervezi, a többieknek (a főként kínai gyártmányokra épülő, részben magyar konstrukcióknak) jó, ha néhány ezer darabos piaci tortaszeletecske marad.Az új típusú pénztárgépek „fekete doboza” az az egység, amit az engedélyeztetés a leginkább érint. Ezt az egységet – ami az e-kassza előállítási költségének sokszor a kétharmadát jelenti – voltaképpen egy hagyományos pénztárgépbe kell csak applikálni. Ebben a szakmában nem ritka, hogy egy „elektronikus kontrollszalag” tételesen rögzítse a gép adatait, az egyedi az, hogy mindezt kommunikálnia kell a gépnek egy titkosított adatkapcsolaton keresztül a NAV szervere felé. És az sem segített a feladat zökkenőmentes megoldásában, hogy a rendszerillesztéseket igazából menetből kellett abszolválni, mivel nem egyetlen fejlesztőcsapat készítette el a szerver és a cégek közti kapcsolatot ellátó informatikai feladatot, hanem a cégekkel valójában a NAV a saját gombjához kreáltatta az egész kabátot.
A szoftver és hardver ilyen léptékű fejlesztéshez ebben a szakmában normál esetben 14-18 hónapot kalkulálnak. Az NGM hónapok alatt gondolta ezt a rendszerváltást levezényelni. A kialakuló helyzet kezelhetőségét Tóthék cégénél úgy találták megoldhatónak, hogy a szlovák alapgép gyártóval felesben, összesen 20 mérnököt állított rá kifejezetten erre a projektre. A programozók, fejlesztőmérnökök többsége ma is ezen a projekten dolgozik. Egyrészt az októberi tesztüzemen kibukott hibákat korrigálják, másrészt a további fejlesztéseket végzik. Ez utóbbira példa, hogy a pénztárgépek hagyományos pc-re kapcsolhatóvá tételén dolgoznak, mert sok vendéglőkben és trafikokban azt szívesebben használnák, mivel szabadabban képes kezelni a szkennereket is.
A tesztelést egy teljes hónapig, 42 élesben használt pénztárgéppel végezték, ennek során összesen 40 hibát dobott ki a rendszer. Ezek többségét szoftver-finomhangolással, egyszerű update-tel orvosolták, de egy speciális hibajelenség miatt az utolsó pillanatban a kommunikációs modul alapegységének cseréjét is be kellett vállalni. Tóth Tamás azonban állítja, a Flexy csak így válhatott eléggé éretté a tömeggyártásra. Az adóügyi ellenőrző egységhez elvben hasonló részegységeket Bulgáriától Szlovénián át Svédországig több országban is működtetnek, de egyelőre sehol sincs a miénkhez hasonló komplexitású rendszer. „A titkosítási szint a hungarikum, jelenleg ez a legbiztosabbnak tűnő megoldás arra, hogy ne lehessen kijátszani és meghekkelni az adatokat” – magyarázza az ügyvezető. Éppen ezért nem kizárt szerinte, hogy a több uniós ország is átveszi majd a magyar normát.
Erőltetett menet
Az ECR-Trade-nél hetek óta csúcsra járatottan fut a rendszer. Óránként 50-60 gépet élesítenek, de ebben a korábbi szervizes és viszonteladói kapcsolatokra támaszkodva a 210 partnercégnek kiadott gépek is benne vannak. Vannak olyan üzletkötők, akik nem tudják teljesíteni az előzetes megrendelést, így most a magyar cég ajtaján kopogtatnak, de komolyabb árengedményben is reménykednek. „Megmondtam neki, hogy 128 ezernél nem tudok jobb árat adni, mert akkor átesnék a nulla alá. De mivel így nem lesznek gépei, a hoppon maradt ügyfelei (vagy egy részük) majd úgyis eljön hozzánk, és szívesen kiszolgáljuk majd őket” – mondta az ügyvezető.A jelenleg csupán raktárra rendelt 13 ezer pénztárgépből Tóth szerint futni fogja arra, hogy az ilyen megrendelők egyszerűen besétáljanak hozzájuk, és megvegyék a polcról a saját készüléküket. „A kereskedő, aki eredetileg más pénztárgéptípust választott, de az nem érkezik meg hozzá december végéig, elbukja az 50 ezer forintos állami támogatását. Várakozás és kockázatok helyett megteheti, hogy eláll a korábban választott cégnél a vásárlástól, és oda megy, ahol azonnal a kezébe nyomják a készüléket. Így a kedvezményét is érvényesítheti” – magyarázza Tóth Tamás.”
Forrás:
„Eztán tisztán kell játszani, mert nem tudni, mikor néz be a revizor”; Szabó M. István; HVG.hu; 2013. december 19.
