„A külső kórházi értékelési módszerek az utóbbi évtizedekben külföldön és a 2000-es évektől Magyarországon is elterjedtek, amelynek eredményeképpen a kórházakat egyszerre akár több külső érintett (például felügyeleti hatóság, finanszírozó, akkreditációs testület, tanúsító szervezet, a betegeket képviselő érdekvédelmi szervezet) is értékeli különböző módszerekkel. Mind a gyakorlatban, mind a kutatók körében ezért számos kérdés merült fel például a módszerek céljával és eredményességével kapcsolatban. A korábbi kutatások elsősorban az értékelési módszerek következményeire koncentráltak (pl. milyen hatásuk van az outputra, eredményre, milyen nem-kívánatos következményeik vannak). Nem adtak választ azonban arra, hogy az egyes módszerek hatására hogyan következnek be a kívánt vagy éppen a nemkívánatos eredmények.
PhD kutatásomban azokat a folyamatokat és befolyásoló tényezőket tártam fel, amelyek az érintett szereplők (kórházon belüli érintettek és külső auditorok) észleléseihez, reakcióihoz, egymás közötti interakcióihoz és a külső értékelés szerepének értelmezéséhez vezetnek.
A kutatási téma hazai relevanciáját adja, hogy az elmúlt két évtizedben a külső kórházi értékelési módszerek közül az ISO szerinti tanúsítás és a kórházi ellátási standardok (KES), majd a magyar egészségügyi ellátási standardok (MEES) alapján történő tanúsítás jellemző gyakorlattá vált. (Az EMKI 2011-es kérdőíves felmérése alapján a definícióm szerinti kórházak 72%-ának volt tanúsítás.) Empirikus kutatásomban az ISO 9001 és a KES/MEES rendszerek kórházon belüli hatását vizsgáltam.”
Forrás:
A külső értékelés kórházon belüli hatását befolyásoló tényezők; Takács Erika; Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola; 2015. június 24. (pdf)
