„Az adózási szakma hozzászokott a változásokhoz, de még ehhez képest is nagy figyelem övezi a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) jelenleg zajló szervezeti átalakítását. Ez papíron persze már 2016. január 1-jével megtörtént, de a gyakorlati folyamat nyilván rögösebb lesz, hatósági dolgozóknak és adózóknak egyaránt. Az utóbbi időben sok szó esett arról, hogy miként érinti mindez magát a NAV-ot. De mit várhatnak tőle az adózók, és egyáltalán: indokolja-e valami ezt a nagyszabású átalakítást?
Az átalakítás következményeként a NAV struktúrája karcsúsodik, mert a regionális főigazgatóságok eltűnnek, a másodfokú határozatokat pedig ezután országosan egy szervezeti egység, a Fellebbviteli Igazgatóság hozza majd. Emellett a NAV integrálódik a Nemzetgazdasági Minisztériumba (NGM), azaz Varga Mihály miniszter már nemcsak felügyeli, hanem közvetlenül irányítja is a szervezetet. Szembetűnő, hogy e két lényegi átalakítás valójában nem függ egymástól, a regionális főigazgatóságokat meg lehetett volna szüntetni úgy is, hogy a NAV megmarad kvázi független szervezetnek. De akkor vajon miért kellett mégis integrálni az NGM-be?
Az eddigi kormányzati nyilatkozatokból egyértelműen úgy tűnik, hogy a szervezeti átalakítás nem önmagában vett cél, hanem inkább eszköze egy megújítani kívánt adóhatósági szemléletnek. Mára mintha maga a kormányzat is felismerte volna, hogy a kákán is csomót kereső adóhatósági gyakorlat hátráltatja a gazdasági növekedést, miközben az adóbeszedésben betöltött szerepe ehhez képest csekély. Sok, főként belföldi hátterű középvállalkozás tudna mesélni arról, hogy milyen kapacitásokat, pénzt és munkaerőt köt le náluk egy akár négy évig is tartó adóvizsgálat – és ez még független attól, hogy végül történik-e bármilyen hátrányos megállapítás.
A nemzetközi trendek is abba az irányba mutatnak, hogy az adóhatóság és az adózók együttműködése, az adózók önkéntes jogkövetésre ösztönzése összességében hatékonyabb adóbeszedést eredményez az értelmetlen szankcionálásnál. Üdvözlendő ezért, ha a jövőben nálunk is erre helyeződik a hangsúly.
Jó kérdés persze, hogy mindezt pontosan hogyan segíti a szervezeti átalakítás. Tanácsadói körökben nyílt titok, hogy az NGM szakértőinek szemlélete mindig is kreatívabb, kevésbé bürokratikus volt, mint amit a NAV – jellemzően – képviselt. A minisztériumi szakértők mindig is jobban értették az üzleti élet sajátosságait, és készek voltak e realitásokra figyelemmel értelmezni a jogszabályokat. Talán ez is oka lehet annak, hogy most a minisztériumi integrációtól várják az emberarcú NAV kialakítását. Természetesen az átalakítás veszélyeket is rejt magában. Van, aki szerint nem jó ötlet a politikának alárendelni az adóhatóságot. Látni kell ugyanakkor, hogy a politikai befolyás ellen az eddigi struktúra sem védett meg feltétlenül, ahogyan azt is, hogy számos európai országban (például Ausztria, Szlovénia, Hollandia stb.) jól működik a minisztériumba integrált rendszer.
Mindezek ellenére megítélésem szerint magától a szervezeti átalakítástól botorság volna automatikus változást várni az adóhatósági gyakorlatban. Sőt úgy gondolom, hogy a látványos szervezetátalakításnál sokkal többet várhatunk majd az eljárási szabályok küszöbönálló módosításaitól. Már most bevezettek néhány adózóbarát intézkedést, gondoljunk például a „megbízható” és „kockázatos” adózók új besorolására. Ez ugyanakkor még mindig eltörpül amellett, hogy a közeljövőben egy teljesen új adóeljárási törvény, valamint – az adópereket is érintő – önálló közigazgatási perrendtartás is napvilágot lát. Ezek, ha jó irányt vesznek, sokkal nagyobb hatással lesznek az egyszeri adózókra, mint a NAV szervezeti átalakítása.
Adózói szemmel tehát a legfontosabb nem is annyira a forma, hanem a tartalom, amit közvetíteni kívánnak. Az pedig mindenképpen ígéretes, ha lassan a NAV is felismeri: nyírni kell a juhot, nem nyúzni.”
Forrás:
Tartalomhoz a forma; Fehér Tamás; Világgazdaság Online; 2016. január 28.
