„Hiányoznak a forradalmi ötletek Európából, a piacteremtő technológiai áttörések a Szilícium-völgyből érkeznek, s a Távol-Kelet is mind jobban elhúz. Ebben a helyzetben azok az országok sikeresek, amelyek többet költenek innovációra, mondja az unió kutatásért felelős főigazgatója, aki a menekültáradatban érkező szakemberekre is számít.
A bolygó lakosságának hét százaléka él Európában, miközben a földi tudás harmadát itt állítják elő. Tíz-tizenöt év múlva ez az arány kisebb lesz – állítja Robert-Jan Smits, az Európai Bizottság kutatás-fejlesztésért és innovációért felelős főigazgatója, aki a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal meghívására látogatott Budapestre.
A helyzet okait elemezve a holland szakember az áttörésszerű és egész piacokat teremtő ötletek hiányát említette, melyek zöme ma a Szilícium-völgyből érkezik. Sajnos az európai kutatók sok területen nem nyújtanak olyan teljesítményt, amilyenre képesek lennének. A bizottságban ennek orvoslására a nyitottságot helyezik előtérbe. Ennek az is része, hogy az Európán kívüli – kínai, indiai, vietnami vagy éppen brazil – együttműködést is keresik, ami voltaképpen amerikai recept.
Az USA és Európa közti technológiai szakadék mindemellett szűkül, ám a Távol-Kelet gyorsít. Dél-Korea GDP-jének öt százalékát fordítja kutatásra, de az e célra fordított kínai pénzek is 22 százalékkal nőttek évente, s az így elért szint mára meghaladta az európai átlagot. Sokszor hangoztatott szlogen a tudásalapú társadalom, ám nem vagyunk azok, ha nem költünk jóval többet innovációra. Robert-Jan Smits kiemelte, az unió kutatási-fejlesztési programja, a Horizon 2020 csupán minden tizedik pályázót képes támogatni, holott a kimaradókból még két-három szintén megérdemelné a pénzeket. Európában csak a skandináv országok és Németország költ három százalékot K+F-re GDP-jéből. Nem véletlen, hogy a versenyképességi rangsorban is ezek állnak az élen.
Ugyancsak nagy a különbség a régi és az új tagországok, a „tizenötök” és a „tizenhármak” kutatási potenciálja között. A Horizon 2020 első körében az elfogadott pályázatok mindössze négy százaléka jutott az újaknak, ami a főigazgató szerint aggasztó. A kiválasztás minőségi feltételeit mégsem szabad földrajzi kritériumokkal felváltani.Az okok részben érthetők, hiszen ha egy ország keveset fordít kutatás-fejlesztésre, nem várható, hogy európai szinten bajnokká válhat. A helyzetet a strukturális alapok okosabb felhasználásával szeretnék Brüsszelben megváltoztatni, ami az egyes új tagországokban a tudományos kapacitások bővülését eredményezheti, ahogy például az ELI lézerprojekt esetében, ami zömmel ilyen forrásokra támaszkodott.
Jelenleg a 320 milliárdos alapból 60 milliárd eurót költenek túlnyomórészt az új tagországokban kutatási infrastruktúra bővítésére, inkubátorházakra, egyetemek modernizálására és tudományos parkokra. Szükség lenne azonban az illető országokban reformokra is. A „tizenhármaknál” több helyen az egyetemi állások meghirdetése nem nyilvános, nincsenek versenypályázatok, és a kutatókat közleményeik mennyisége, és nem minősége alapján ítélik meg. Nemzetközi bírálatra volna szükség, valamint a globális versenyképesség szempontjából kiemelt helyzetben lévő kutatók fizetésének emelésére…”
Forrás:
Friss vér az európai agyaknak; nol.hu; 2016. március 10.
