„Az elmúlt húsz év leggyorsabb kormányalakításában a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) mint a kormányzati koordináció központja a katalizátor szerepét töltötte be, valamennyi tárca közül a leggyorsabban kellett felállnia…A klasszikus igazságügyi és területi-államigazgatási teendők mellett felöleli a nemzetpolitikával kapcsolatos feladatokat, melyek a kormányváltás előtt a MeH-hez tartoztak. A KIM így végre ellátja a közigazgatási koordinációt, melyet jogelődje nem vagy nem hatékonyan végzett el. A minisztériumi struktúra a brit mintát követi, melyben a közigazgatási miniszter feladata a kormányzati koordináció, a kormányzati munka egységesítése és az akaratformálás összehangolása. A KIM a szociális és családügyi tárcától örökölte a társadalmi felzárkóztatás területét.
A Navracsics Tibor vezette, hét államtitkárságra épülő minisztérium legnagyobb egysége, a kormányzati egyeztetés szíve-lelke a közigazgatási államtitkárság. Gál András Levente államtitkárt hat helyettes államtitkár segíti a minisztériumon belüli és a tárcák közötti koordinációs feladatok végrehajtásában a kormányirodán, a közigazgatási stratégia, a központosított személyügyek, a gazdasági ügyek, a nemzetpolitika, valamint az elektronikus közigazgatás területén.
Az új struktúrából fakad, hogy valamennyi miniszter mellett működik egy a parlamenti kapcsolatokért felelős államtitkár, aki helyettesíti a minisztert a parlamenti patkóban, illetve ellátja a tárcavezető és a társadalmi szervek közötti egyeztetésből adódó tevékenységet… A MeH az utóbbi években…gigatárcává nőtte ki magát. A politikai érdekeknek megfelelően folyamatosan bővült bizonyos kevésbé lényeges „maradék”, valamint a minisztériumokból kiemelt, politikailag fontosnak tartott érzékenyebb területekkel.
A KIM elengedhetetlennek tartja a profiltisztítást, hogy a tárca betölthesse azon funkcióját, amire eredetileg kitalálták, nevezetesen: valódi kormányzati egyeztető fórum legyen, kiegészítve az igazságügyi minisztériummal, amely leginkább a kodifikációs munkát, a kormányzati jogalkotást segítheti. A közigazgatás és az igazságügy területei összetartoznak, és remények szerint együtt teremtik meg a minőségi jogalkotást, amely egyben alapja lesz a jó minőségű közigazgatásnak is. „
A brit struktúrában a Miniszterelnöki Hivatalon belül volt egy nagyon erős „központ”, amely a központi közigazgatás modernizációjáért/átszervezéésért/hatékonyságának javításáért felelt, valamint volt egy erős stratégiai tervező (nem jogi szempontból) részleg. Hol van ezeknek a funkcionális megfelelője a magyar struktúrában? Miért hiányzik ez a szemlélet (a brit szemlélet) az összes megszólaló kormányzati tényező nyilatkozatából? Miért kezelik pusztán jogi problémaként a jó minőségű közigazgatás kérdését?
Forrás:
Világgazdaság, 2010. augusztus 3.
