„Pia Mancini a digitális korszak demokráciájának újragondolásával foglalkozik, a modern technológiát használja a politikusok és az állampolgárok közötti akadályok leküzdésére.
A 33 éves argentin hölgy agytrösztöknek dolgozott az állami politikában, és egy sor politikai kampányban, de az elmúlt években annak szentelte idejét, hogy non-profit szervezeteket és kockázati tőkéből létrejövő együttműködést segítő projekteket indítson, amelyek meg tudják változtatni a polgárok részvételét a politikában.
„Sok olyan dolog van, amiben nincs összhang az állam, a kormány és a fiatalabb generáció között” – mondja. „Hatalmas megosztottság van aközött, hogy hogyan szervezünk és kommunikálunk a mindennapi életünkben és aközött, ahogyan ezek a régi intézmények elvárják, hogy interakcióba lépjünk velük.”
Ahogy Manchini fogalmaz az egyik Ted előadásában, a 21. század polgára próbál megfelelni a 19. század óta változatlan formában működő demokrácia intézményeinek, melyek viszont 15. századi információ-technológián alapulnak. A 18. században megerősödő polgárság azt hangoztatta, hogy „képviselet nélkül nincs adózás”, amit napjainkban Manchini úgy aposztrofál, hogy „nincs képviselet párbeszéd nélkül”!Mancini egyik központi projektje, a DemocracyOS olyan felületet biztosít, amin keresztül a polgárok részt vehetnek a politikában, távol az elavult struktúráktól, intézményektől. Amikor egy új jogszabály a kongresszus elé kerül, az argentin DemocracyOs azonnal lefordítja azt, azaz érthetővé teszi, elmagyarázza a szöveget. Így a polgárok meg tudják vitatni a jogszabályokat, és közvetlenül „szavazhatnak” is az új törvényjavaslatokra az oldalt vagy a számítógépes applikációt használva. Ahogy Manchini mondja a Ted előadásában, „a DemocracyOS célja, hogy másokat meggyőzzünk és bennünket meggyőzzenek”.
Csupán a létrehozástól számított két éven belül, a programot már használja a mexikói szövetségi kormány, hogy begyűjtse a visszajelzéseket a politikai javaslatokról, valamint egy civil szervezet, az iWatch, hogy hangot adjon a tunéziai lakosság politikai döntéshozatalának.
…
Mint egy erős politikai nézettel és tudással rendelkező fiatal nő, Mancini gyakran szembesül azzal, hogy meg kell védenie saját generációját az olyan vádaktól, minthogy ők fásultak, érdektelenek a demokráciával és a politikával kapcsolatban. „Ha van olyan dolog, ami egyáltalán nem jellemző a generációnkra, az a fásultság. Nem vagyunk elkötelezettek a jelenlegi politikai rendszer mellett, de ez nem ugyanaz. A lehetőségek, amiket az intézmények elköteleződésre javasolnak nekünk, rendkívül szegényesek.”
Mancini eddigi összes munkája mögött az a motiváció húzódik meg, hogy elégedetlen a jelenlegi rendszerrel: néhány évente leadsz egy szavazatot, vagy lemész egy közmeghallgatásra, ha éppen nem hétköznap délelőtt 11 órakor van valahol a belvárosban. Ez jelenti a te hozzájárulásodat a politikához. A demokráciának ezt a rendszerét utasítják el, nem bíznak meg benne.
A DemocracyOs és a Net Party szervezeteknél betöltött szerepei mellett Mancini más projekteken is dolgozik, hogy javítsa a képviseletet, az átláthatóságot és az elszámolhatóságot a politikában, valamint lehetőséget teremtsen a polgároknak, hogy új módokon működhessenek együtt.
Ilyen például a Kaliforniában működő Open Collective, ami lehetőséget ad olyan csoportoknak, akik együtt gyűjtenek és költenek pénzt a teljes átláthatóság jegyében. Bárki, aki adománnyal hozzájárul a gyűjtéshez, akármikor megnézheti a csoport összes tranzakcióját.
Mancini legújabb projektje, a Democracy.Earth januárban indult, és az intelligens szerződés technológiára összpontosul, vagyis számítógépes protokollokra, melyek automatikusan végrehajtják a szerződés feltételeit és lehetővé teszik a decentralizált irányítást bármely szervezetnél – a városoktól kezdve a vállalatokig, a diákegyesületektől a focicsapatokig.
„Amit mi csinálunk, az egy sor új intézmény építése, vagy legalábbis állványozás az új intézmények kiépítéséhez”, mondja Mancini. „Úgy gondolom, ez korunk kihívása – nem csak az én generációmé, hanem a világ összes polgáráé, hogy megtudja mindenki, a dolgokat jobbá lehet tenni.””
Forrás:
How one woman’s app is changing politics in the digital age; Lauren Razavi; The Guardian; 2016. február 23. [Molnár Sára Márta fordítása]
