„A 2000-es évek elejéhez képest napjainkra a vezetékes fővonalak darabszáma közel 20%-kal csökkent (számuk alig éri el a 3 000 000-t) miközben már kb. 11 800 000 aktív mobilelőfizetés van használatban. Felmerül a kérdés, hogy hol használnak még vezetékes telefont? Az alábbi térképen válogathat az olvasó a különböző vezetékes telefonos statisztikák között.
Magyarországon a 2000-es évek eleje volt a vezetékes telefonhálózat virágkora: több mint 3 800 000 fővonal működött az országban. Ám a mobilszolgáltatók megjelenése a feltöltőkártyás és előfizetéses mobiltelefonok mennyiségének folyamatos növekedését eredményezte. Így napjainkra a vezetékes fővonalak darabszáma közel 20%-kal csökkent, miközben kb. 11 800 000 aktív mobilelőfizetés van használatban (vagyis átlagosan 1,2 db jut az állandó belföldi lakosság minden tagjára).
A vezetékestelefon-hívások térbeli mintázata azonban látványos eltéréseket mutat. A Lechner Tudásközpont által működtetett Országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) településenként összesített adatait felhasználva ugyanis jól lehatárolhatók olyan térségeink, ahol az emberek sokkal gyakrabban használnak vezetékes telefont, mint máshol.
A vezetékes telefonról 2014 során indított hívások egy főre jutó összidőtartamát településenként ábrázoló térképen az országos átlag 317 perc, amihez nagyon közeli érték jellemzi például Ajka vagy Herceghalom lakosságát. Néhány településünk viszont egészen „bőbeszédű” (Visonta 913 perc, Németbánya 866 perc, de említhető Budapest is 881 perccel), vagy éppen rendkívül „szűkszavú” (Pilis 211 perc, Devecser 196 perc).
Térségi léptékben vizsgálva Budapest vonzáskörzete és a megyeszékhelyek mellett Tolna megye Pécsváradi és Bonyhádi járásaiban, a Bükk és részben a Mátra területén, Észak-Magyarországon pedig Aggtelek és a Zemplén térségében használják sokat a vezetékes telefont: évi 500–650 percet (vagyis 8–11 órát) beszélnek fejenként. Ehhez képest Dél-Magyarországon az átlagérték alig 131 perc körüli.
A különbségek magyarázata alaposabb elemzést igényel, de néhány alapvető tényező szerepe meghatározó. A megyeszékhelyek magas értékeit például a közigazgatás hivatalai és a vállalati központok indokolják, mivel többségük vezetékes telefonon intézi az ügyeket. Más térségek (Tokaji-hegység, Vértes, Bükk, Tolnai-dombság) átlag feletti értékei minden bizonnyal a domborzat számlájára írhatók. Logikusan hangzik, hogy míg az Alföldön ritkán megy el a térerő, addig a Bükk völgyeiben ez sokkal gyakrabban előfordul, ezért az ott élők nagyobb arányban választják a biztosan működő, vezetékes hálózatot. Közrejátszanak továbbá demográfiai szempontok és a fogyasztási szokások is, ugyanis a vidéki, idősebb népesség általában nehezebben veszi kézbe a mobiltelefont, a helyi szolgáltatók kombinált előfizetési csomagjai pedig arra ösztönzik az ügyfeleket, hogy tartsanak ki a hagyományos telefonvonal mellett.
A vezetékestelefon-használat térbeli sajátosságai – például az eltérő típusú (helyi, belföldi, nemzetközi, mobil) hívások települési adatai és néhány demográfiai mutató – részletesebben is tanulmányozhatók a térkép interaktív változatán, amely a http://gis.lechnerkozpont.hu/foldgomb weboldalon érhető el.”
Forrás:
Hívj fel a vezetékesen…!; Deák Márton; Lechner Tudásközpont Területi, Építészeti és Informatikai Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság; 2016. június 3.
