„Az EU Bizottsága október 17-én nagyszabású konferenciát szervezett „Az európai adatgazdaság építése” (Building a European Data Economy) címmel, az érdekeltek széles körű bevonásával. A tagállamok vezetése, nagy és kisvállalatok képviselői, valamint jogi szakemberek egyaránt részt vettek a szakmai vitában. Elsődlegesen azt vizsgálták, hogy milyen akadályok, korlátozások vannak az adatok szabad áramlásában, egyrészt az országok, másrészt a szektorok között. Célként fogalmazva meg olyan környezet létrehozását, ami biztosítja az adatok hatékony hasznosítását és újrahasznosítását, határokon és ágazatokon átívelve.
A Bizottság a 2015-ben megjelentetett „Európai egységes digitális piaci stratégiája” révén már elkötelezte magát a virágzó adatgazdaság támogatására, a korlátozások csökkentésére, az adat-vezérelt innováció felpörgetésére. A konferencia tanulságait összefoglaló kiadvány a napokban jelent meg.
Günther Oettinger, a digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos kijelentette: ahhoz, hogy az adatgazdálkodásban rejlő gazdasági és társadalmi hasznokat learathassuk, szükséges a szabad adatáramlás ország- és szektorhatárokon túl. Hozzátette: 2018-tól új általános adatvédelmi szabályozás (General Data Protection Regulation) fogja biztosítani a védelem egyenlő szintjét az EU-n belül.A vállalati szektor tapasztalatainak összegzéséből ki kell emelnünk, hogy a kisvállalkozások problémafelvetése és megoldáskeresése alapvető kérdésekben is különbözhet a nagyvállalatokétól. Kisvállalati szemmel komoly akadályt jelent a nagyvállalatok azon gyakorlata, hogy szerződéses záradékokkal gyakorlatilag monopolhelyzetet teremthetnek maguknak az adatgazdálkodás adott területein, akadályozva ezzel új innovatív modellek megszületését. Ezért azt szorgalmazzák, hogy a nagy szereplők nyissák meg dokumentációs interfészüket a többi szereplő előtt, biztosítva a valós adatokhoz való hozzáférést. Egy jogi szakértő ebből a nézőpontból az adatok tulajdonviszonyának tisztázását és újraszabályozását szorgalmazta.
A nagyvállalatok képviselői szerint ugyanakkor a jelenlegi jogi szabályozási keretrendszer éppen megfelelő, és nincs szükség további szabályozási lépésekre, mivel nem áll fenn a piaci kudarc esete. Megítélésük szerint az adatokhoz való hozzáférés és a bizalom fontosabb kérdés, mint a tulajdonjog. Mint elmondták, azok a szereplők, akik komoly erőforrásokat áldoztak az adatok gyűjtésébe, rendszerezésébe és tárolásába, megérdemlik azt, hogy hasznuk is legyen belőle. Ennek hiányában megszűnik a teljesítményösztönző hatás. Igazságtalannak is tartanák, ha feltétel nélkül kellene feltétel nélküli hozzáférést biztosítaniuk külső szereplők számára. (A vita némileg emlékeztet az innovatív és generikus gyógyszergyártók közötti ellentétre, bár ott mindkét oldalon jellemzően nagy szereplők állnak – szerk.)
Abban ugyanakkor kis- és nagyvállalatok egyetértettek, hogy a földrajzi korlátozásra irányuló nemzeti szabályozások akadályt jelentenek a fejlődésben, ezért az adatfelhasználás helyhez kötöttségének feloldását szükséges előfeltételnek tekintik. Szintén egyetértettek a jogi bizonytalanságok jelentette korlátokkal, ami a kisvállalatokra különösen erős visszafogó hatással lehet.
A különböző szektorokat képviselő résztvevők végül nagyrészt egyetértésre jutottak abban is, hogy nem az adatok tulajdonlása a kulcskérdés, hanem az adatok eléréséhez és felhasználásához szükséges jogosultságok pontos definiálása. Abban is konszenzus volt, hogy érdemes a nyers és a gépek által előállított adatokra fókuszálni, mivel a vita kiszélesítése a feldolgozott adatok újrahasznosítására számos további kérdést vetne fel.
Az üzleti élet szereplői szerint az adatgazdaság jövője a platformokon és hálózatokon fog inkább múlni, mint kétoldalú megállapodásokon. Néhány érdekelt felvetette: a magánszemélyek számára biztosítani kellene az általuk generált adatok tisztességes megosztását, ami az e-kereskedelem résztvevőinek is érdeke, személyre szóló ajánlataik kidolgozásában. A preferenciák platformok közötti hordozhatósága így a fogyasztóknak és az üzleti életnek is érdeke lenne.
Általános egyetértés volt abban, hogy a személyes és nem személyes adatok közötti különbségtétel nem hasznos és nem is indokolt, mivel az általános adatvédelmi szabályozás mindkettőt megfelelően kezeli. A blokklánc technológia szintén növelheti az adatáramlás biztonságát. Szintén közös álláspont volt, hogy a Dolgok Internete működésében a termékekre vonatkozó felelősségi szabályok nem felelnek meg a célnak, mert nem jól kezelik az önműködő, öntanuló, gépek közötti interakciókat.
A nemzeti álláspontok közül érdemes kiemelni Észtország képviselőinek javaslatát, akik az adatáramlás szabadságát az „ötödik szabadságnak” tekintik az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgása mellett. Ezért az áramlás útjában álló valamennyi akadály lebontását szorgalmazzák, beleértve az érzékeny adatokét is. Szlovákia egy adatvezérelt állam vízióját vetítették fel, elhárítandó az akadályokat az államigazgatáson belül az adatok megosztására és újrahasznosítására. Dánia saját könyvelési törvényét hozta fel példának, amely megszüntette a vállalatoknak azt a kötelezettségét, hogy az országon belül könyveljenek. (A kötelezettség alól eddig évente ezer körüli vállalat kért felmentést.) Dánia reméli, hogy az uniós szabályozás nem fogja akadályozni az ilyen vállalkozásbarát intézkedések fenntartását. A spanyol résztvevők arra mutattak rá, hogy a jogi szabályozás gyakran hátráltat olyan kísérleti jellegű munkákat, mint amelyek az „okos város” projektekhez szükségesek.
A konferencián az autógyártók, a távközlési cégek, a bankszektor, az energiaszektor és az agrárium sajátos ágazati problémáikat is megfogalmazták. Abban ugyanakkor egyetértés volt a résztvevők között, hogy a felhasználók képzése, jogaik megismertetése kulcskérdést jelent arra nézve, hogy bizalmuk legyen az adatgazdálkodás szereplői iránt.”
Forrás:
Report of the high-level conference Building the European Data Economy; Európai Bizottság; 2016. november 22.
High level conference on Building a Data Economy. Summary of the discussion; Európai Bizottság; 2016 (pdf)
