„Az inside.com hírlevéloldal véleménycikkében Rob May kolumnista cáfolja azt a közkeletű vélekedést, hogy a mesterséges intelligencia (AI) terjedése elsőként a „tudáslétra alján” lévő munkakörökben tudja elsőként helyettesíteni az emberi élőmunkát. Ezek az értékelések a mesterséges intelligencia alkalmazásának csupán – de legalábbis mindenek előtt – a kognitív szempontját veszik figyelembe, vagyis hogy mikor „taníthatók meg” a gépi alkalmazások egyes munkafolyamatok elvégzésére. Ebből a megközelítésből egyértelmű, hogy a helyettesítés a kevésbé tudásigényes munkáknál történhet meg először. Csakhogy – mint a szerző rámutat – ezek az elemzések meglehetősen sekélyesek. Nem veszik figyelembe azt, hogy egy tömeges helyettesítés tekintetében az, hogy egy folyamatot vagy ezek rendszerét már képes helyettesíteni a mesterséges intelligencia, csak egy, és nem is feltétlenül a legfontosabb szempont. A „megcsinálás” még nem jelenti azt, hogy ennek a képességnek a tömegtermelése is megoldottá válna, nem számol az emberi viselkedés sajátosságaival, valamint olyan tényezőkkel, mint a fizikai megvalósíthatóság, a jogi keretek, a költséghatékonyság vagy éppen a szakszervezetek alkuereje.
Példaképpen a könyvelők és az építőipari munkások helyettesíthetőségét veti össze. Nyilvánvaló, hogy egy könyvelő munkája kognitívan lényegesen összetettebb, mint egy építkezésen dolgozó fizikai munkásé. A mesterséges intelligenciával ez utóbbi munkája könnyebben modellezhető, mégis nehezebben váltható ki ilyen módon. Ehhez ugyanis olyan robotokat kellene gyártani, amelyeknek nem csak a kognitív funkciókban érik el a kívánt szintet, hanem fizikailag is képesek modellezni a megfelelő folyamatokat, amihez le kell gyártani a megfelelő alkatrészeket, meg kell oldani ezek összeszerelését és szállítását, összességében komoly kihívásokat és akadályokat jelentve. Ezzel szemben a könyvelő munkája – bár sokkal komplexebb tudást feltételez – könnyebben helyettesíthető, tekintve, hogy ehhez a munkához már ma is elsősorban digitális adatokra és ezek feldolgozására van szükség, egyéb fizikai fejlesztést pedig nem igényel.
A szerző véleménye szerint a mesterséges intelligencia első körben nem a kognitívan kevésbé összetett, viszonylag kevés tudást igénylő fizikai munkát igénylő munkaköröket veszélyeztetni, hanem az alkalmazott szellemi munkákat végzők (‘knowledge workers’) munkáját. A fenti megközelítés mellett még más szempontok is befolyásolhatják a helyettesíthetőséget. A kormányzat például dönthet úgy, hogy bizonyos munkaköröket nemzetbiztonsági szempontból akar távol tartani attól, hogy mesterséges intelligencia helyettesítse az élőmunkát. Más esetben a szakszervezetek alkuereje hozhat tető alá „AI-ellenes egyezséget” a nagy munkáltatókkal. Erre ott van nagyobb esély, ahol az elvileg helyettesíthető munkakörökben dolgozók a fizetési létra alján vannak – ezekben a munkakörökben, mivel eleve viszonylag alacsony a bérköltség, az elérhető megtakarítás is csekély mértékű. Más munkakörökben a jogi szabályozás vagy annak hiánya okozhat akadályokat, például a felelősség megállapíthatósága tekintetében.
A szerző az alkalmazott szellemi munkákat végzők mellett a középvezetői munkaköröket látja leginkább helyettesíthetőnek a gyakorlatban a mesterséges intelligencia révén. Példaképpen említi az éttermek működését, ahol az alkalmazottak munkájának irányításához elegendő egy fülhallgató, amelyen keresztül a megfelelő utasításokat kapják a következő munkafolyamatokhoz.
Bár a folyamat komplexitása miatt nagyon nehéz előre jelezni, hogy milyen sorrendben és ütemben terjed el tömegesen a mesterséges intelligencia az egyes munkakörökben, a szerző visszatérően hívja fel rá a figyelmet: ennek mérlegeléséhez nem elegendő a kognitív megvalósíthatóságot figyelembe venni. Legalább ilyen fontos szerepet játszik benne a jogi környezet alakulása, a megvalósítás költsége vagy a társadalmi elfogadottság.”
Forrás:
Why Knowledge Workers May Be the First To Succumb To the A.I. Revolution; Rob May; Inside AI; 2017. június 21.
