„Másfél éve lényegében nincsenek állami informatikai projektek. Az előző kormányzati éra végén már minden tisztviselő menekült a döntési felelősség elől, nem vettek át folyamatokat, nem írtak ki tendereket. Az új kormány pedig – sajnos nem minden ok nélkül – rettentő óvatosan, mindenhol túlárazást, mutyit sejtve közelített a régi ügyekhez. Jó ideig az átvilágítások, a szekrényben lapuló csontvázak keresése kötött le minden energiát. Az állam emberei és az auditálással megbízott magáncégek sok beszállítót végigjártak, kemény feltételeket diktálva kértek árcsökkentést.
…
Az informatikai és távközlési magánszektorba az elmúlt egy évben szinte nem is érkezett új állami megrendelés. Legfeljebb olyan projektek indultak, amelyekre uniós forrás is volt, de a nagy spórolásban gyakran még az önerő összegereblyézése is gondot okozott. Így persze már érthetőbb, hogy a magánszférának az állami szervek nem pénzt és megrendelést adtak, hanem éppen fordítva: igyekeztek visszamenőlegesen is pénzt visszavenni, szerződéseket újrakötni. Egyik forrásunk szerint „anno a szociknál az informatikai outsourcing volt a főirány, most jellemzőbb lett az insourcing, vagyis bizonyos projektek visszakerültek az államhoz”. ”
A cikkben található még egy Ki kicsoda? az állami informatika döntési pozícióban lévő vezetőiről.
Forrás:
Az állam és az informatikai szektor, Brückner Gergely – Halaska Gábor, FN.hu, 2011. április 26.
