„E héten visszatérünk a Logic magazin 7. számának bemutatására, amely kiadvány témája Kína digitális átalakulása és az internet világának kínai sajátosságai. Az „Another country” című elemzésben a szerző arra mutat rá, hogy a sokat emlegetett szakadék, ami Kína nagyvárosi és vidéki, különösen a távoli vidéki részei között feszül, a digitalizáció és az internethasználat terén is messzemenő különbségeket mutat – nem csak technikai értelemben, hanem társadalmi jellemzőit tekintve is. A digitalizáció révén mintegy láthatóvá vált az a vidéki Kína, amely sok tekintetben ellentmond az országarculat építés nagyvárosokra alapozott képével.
Az elemzés annak felidézi, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) 2017 októberi országos kongresszusán kijelölték a gazdaságfejlesztés új irányát, aminek alapját – hangsúlyváltással az exportra alapozó, beruházás-vezérelt gazdasági növekedéshez képest – a fogyasztás bővítése jelenti. Az iránymutatást legtöbbször a fogyasztás szintemeléseként (angolra fordítva a kínai kifejezést: „consumption upgrade”) emlegetik a hivatalos dokumentumokban és a kapcsolódó vitákban. Ennek megvalósításában pedig az internet hatékony eszköz lehet. Ahogy arra a kereskedelmi minisztérium egy 2017-es állásfoglalása is rámutat: különösen a távoli és vidéki régiók nyerhetnek sokat azzal, hogy az internet összeköti az ott élőket az olcsón beszerezhető, jó minőségű termékekkel. Ebbe az irányba illeszkedik bele a 2015-ben létrehozott Pinduoduo (PDD) nevű, közösségi vásárlást lehetővé tevő applikáció is, amely felhasználóinak mintegy 60%-a Kína fejletlenebb régióiban él. A PDP forgalmát elsősorban alapvető fogyasztási cikkek teszik ki. A felület a szerző szerint addiktív hatású, hatékonyságát pedig tovább növeli együttműködése a WeChat közösségi oldallal. A PDP minden idők legfiatalabb olyan kínai start-up vállalkozása lett, amely bekerült a NASDAQ tőzsdei vállalatai közé.
Azt gondolhatnánk, hogy a 2017-es párthatározatok szellemében a PDP a kínai kormányzat szemében sikertörténetnek számít. Ezzel szemben kifejezetten problémásnak tűnik az állammal való kapcsolata, aminek fő oka az, hogy a forgalom jelentős részét hamisított termékek teszik ki. A kérdés mostanában különösen érzékenyen vetődik fel, mivel a Kínával szembeni kereskedelmi háború egyik fő hivatkozási alapja a szellemi tulajdonjogok védelmének gyengesége. A PDP ellen több nyomozás is folyik, valamint a WeChat is ezernél több PDP-hivatkozást blokkolt, vélhetően kormányzati nyomásra. Az elemzés szerint ugyanakkor a jelenség nem csupán a termékhamisításról szól, hanem mélyebb társadalmi dinamikát is jelez. A PDP-vel és más alkalmazásokkal a vidéki Kína belépett a digitális színtérre, saját igényeit fogalmazva meg, amivel láthatóvá tette magát azok előtt is, akik figyelme korábban alig terjedt ki ezekre a térségekre és az ott élőkre.
Bár Kínában hatalmas mértékű urbanizáció folyik, a lakosságnak még mindig kb. 40%-a él a városokon kívül. A gazdasági fejlődés persze ide is elér, évente mintegy 1,3 millió embert emelve ki a nyomorból, a jövedelmek éves növekedése pedig 10% körül van, szemben a városok 5-6%-os növekedésével. A városokban élők jövedelem-előnye mindezzel együtt is jelentős. A vidéki lakosság fogyasztás-bővülése így a kormányzati elképzelésekben is fontos szerepet játszik a gazdasági növekedés fenntartásában. Szándék szerint nem csak a fogyasztás mennyiségét, hanem annak minőségét is növelve. A bővülésben pedig az internetelérés szélesedésének is jelentős szerepe lehet: míg a vidéki Kína a lakosságban az országos lélekszám 43%-át teszi ki, az internethasználók között csak 27%-ot. Az összekötöttség javításának hatását ugyanakkor mérsékli a gyengébb vásárlóerő. Mint a szerző is utal rá, Kína a világ egyik legegyenlőtlenebb társadalma, ahol a vidéken élők átlagjövedelme csak 39%-a a városban élőkének.
És itt jön be a képbe a PDP. Az internetes összekötöttség javulásával elérhetővé váltak a szegényebb vidékeken is a jó minőségű termékek, ezeket azonban többnyire nem tudják megfizetni. Ugyanakkor hatalmas kereslet mutatkozik az olcsó termékekre, amelyek részben hamisítványok. A PDP elleni kritikákra válaszolva az egyik megszólaltatott kutató úgy véli: a „fogyasztás upgrade” nem azt jelenti, hogy Sanghajban majd úgy élnek az emberek, mint Párizsban, hanem hogy a távoli vidékeken is hozzáférnek az emberek papírtörülközőhöz vagy ízletes gyümölcsökhöz. A PDP ilyen módon a kormányzati célok megvalósítását segíti, miközben valós fogyasztói igényeket elégít ki.
Az elemzés rámutat arra, hogy a város és vidék közötti szakadék nem csak gazdasági, hanem kulturális is. Miközben vidéken az e-kereskedelemben az olcsóbb, gyakran hamisított termékek dominálnak, addig médiafogyasztási szokásaik is – az állam szemével nézve – gyakran tévednek tilosba. Ahogy a PDP az e-kereskedelemben, úgy a Jinri Toutiao a hírek összegyűjtésében és újraközlésében, a Kuaishou (angolul Kwai) pedig közösségi videomegosztóként alapoz a vidéki lakosság igényeire. Az ezeken elérhető tartalmak ugyanakkor a hivatalos megítélés szerint gyakran vulgárisak – ezekben lengén öltözött hölgyek, kitetovált bandatagok, családon belüli erőszak, terhes tinédzserek láthatók, vagy olyan „vicces” jelenetek, hogy valaki petárdát robban fel a feneke alatt. A különböző extravagáns figuráknak vagy éppen amatőr „népi” rappereknek sokszor többmilliós követőtáboruk van. A Kwai a durva tartalmak miatt nem csak vizsgálatokkal néz rendszeresen szembe, hanem elérhetőségüket is gyakran korlátozzák a WeChat-en vagy az AppleStore-ban. A civil ügyekért felelős minisztérium iparági szövetsége pedig irányelveket fogalmazott meg arra nézve, hogy a video-megosztó portálok még a láthatóvá tétel előtt győződjenek meg arról, hogy a megosztott tartalom nincs ellentmondásban a Párt nézeteivel, és nem népszerűsítik a vulgaritást, erőszakot, szerencsejátékokat, szexet, kábítószerfogyasztást, babonaságokat vagy nem gerjesztik az etnikai megosztást. Ezzel együtt a fősodratú médiát és állami szerveket arra biztatja, hogy tegyenek elérhetővé „pozitív” és jó minőségű tartalmakat.
A hamisított termékek e-kereskedelme és a vulgáris videótartalmak megosztása látszólag egymástól független jelenség. Szociológiai szemmel nézve ugyanakkor mindkét esetben a termékskála alsó végét (low end goods) jelenítik meg saját kategóriájukban, nagyrészt ugyanazon csoportoknak. Összefügg a jelenség kormányzati szemszögből is, aminek megértéséhez vissza kell mennünk a kínai reformpolitika 1978-as nyitásához. Ennek két gyakran említett vezérelve volt a termékek minőségének folyamatos javítása (pinzhi), valamint az emberek intellektuális és morális minőségének javítása (suzhi). Ez utóbbi téren a vidéki lakosságot különösen úgy tekintették, mint akiknek jelentős előrelépésre van szükségük, aminek érdekében számos országos és helyi programot indítottak – beleértve az ismeretek gyarapítását a higiénikus szokások, a közlekedési szabályok, a jómodor vagy éppen az öltözködés területén, hasznos képességek, képzettségek megtanulását vagy a vállalkozói szellem elsajátítását. Márpedig kormányzati szemmel nézve, ahogy a hamisított termékek aláássák a „pinzhi” elvét, úgy a vulgáris tartalmak a „suzhi” elve és eredményei ellen hatnak. A szerző szerint ugyanakkor ezek ellen nem elegendő felülről kiosztott parancsokkal fellépni, így a hamisított termékek és az alacsony minőségű média-tartalmak forgalma várhatóan tovább fog bővülni Kínában.”
Forrás:
Another Country. A report on digital life beyond the megacity; Hatty Liu; Logic Magazine; Issue 7: China; 2019
