A Második Front: a járványhelyzet bekebelezi a digitális tereket is?
Azt szokták mondani az újságírásban: ha egy cím kérdőjellel áll, biztos lehet benne az ember, hogy a valóság rácáfol a kérdésfelvetésre. Magyarán, hogy ez csak egy tipikus, figyelemfelkeltő fogás. A helyzet az, hogy néha az élet a közkeletű igazságokra is rácáfol, a mostani feszült időszakban ugyanis egyáltalán nem mernénk határozott nemmel válaszolni a címben általunk feltett kérdésre. Ahogy a koronavírus járvány, amit némi célzatossággal, sőt malíciával „kínai vírusnak”, esetleg „wuháni vírusnak” szeretett nevezni például az amerikai sajtó, szinte napok alatt borította el az egész Földgolyót, hogy igazi világjárvánnyá izmosodva fenyegessen immár minden országot, nos, ezzel párhuzamosan mindjárt egy második front is nyílott. Ahol nem egy láthatatlan kórokozóval küzdenek orvosok, egészségügyi szakemberek, tisztviselők, boltosok. Hanem egy másik, nem különben toxikus és pusztító ellenféllel. Igen, az információs háború frontjáról beszélünk. Ha valakinek maradt volna szemernyi kétsége afelől, hogy a világban – számtalan erővonal mentén egymásnak feszülő hatalmak, érdekcsoportok, elvek, törekvések között – valódi háborúság dúl, annak most talán eloszlottak a kétségei. A „rivalizálás”, a „vetélkedés” és egyáltalán minden olyan konfliktus és civakodás, ami emberi mivoltunk alapjait tiszteletben tartja, ismer egy határt. Bárhol is legyen az konkrétan. Most viszont azt látjuk: ahogy egy veszélyes és fenyegető betegség hatására lassan káoszba csúsznak társadalmak, a közöny, sőt káröröm és haszonlesés ural el másokat. Ennek az ádáz küzdelemnek az információs világ, a digitális terek képezik az egyik frontvonalát.
Az elmúlt hét egyre kétségbe ejtőbb világfejleményei közepette az ENSZ volt az a nemzetközi fórum, ami nyilvánosan is megfogalmazta: a koronavírus szélsebes terjedése mellett egy hasonló jellegű és veszélyességű folyamat, egy „infodémia” is pusztítja a nemzetközi közösséget. A vírusok és baktériumok globális terjedését takaró „pándémia”, és a gyilkos fegyverként is használható „információ” szavak összeolvasztásával teremtett kifejezés jól mutatja, hogy itt nem valami elbagatellizálható kis jelenségről van szó.
A társadalmainkat fenyegető infodémia maga is több csatamezőn tombol, és ennek megfelelően a szembenálló felek is több félék lehetnek. Az elsődleges – és hosszabb távon súlyosabb következményekkel járó – csatatér a multipoláris világ régi és új, nagy és közepes, hanyatló és feltörekvő hatalmai közötti konfliktus. A már nagyon is jól ismert geopolitikai harc. Jellemző narratívái és ellen-narratívái: „lám, a diktatúrák, a maguk erőszakosságával, zártságával, áttekinthetetlenségével halálos veszélybe sodorják alattvalóikat”. Ez, a nyugati világ politikai és média köreihez kapcsolt értelmezési keret néhány hete volt jellemző – amikor az immár ősellenségnek tekintett Kína elmerülni látszott a járvány szorításában. Aztán fordult a kocka: miközben Kína sikerrel tartóztatta fel a vírus elharapózását, a nyugati világ központjait borítja el a robbanásszerűen terjedő, és rengeteg életet követelő betegség. „A tehetetlen, döntésképtelen és mindenekelőtt végtelenül önző és individualista nyugati társadalmak belefulladnak a káoszba” – szól a másik, az ellen-narratíva, sőt az egész világválság kirobbantásával is az Egyesült Államokat vádolják meg például a kínai állam vezető diplomáciai tisztségviselői. A küzdelem csatornái, szervezeti keretei a digitális diplomácia már jól ismert platformjai, elsősorban természetesen a Twitter és a YouTube.
Erre a hosszabb távon mérhetetlen veszélyeket rejtő jelenségre még bővebben (és vélhetően többször is) visszatérünk majd, a hírtelenjében megszületett járvány geopolitika mozzanatainak elemzése kapcsán. Most azonban elsőként vessünk még egy pillantást az infodémia egy rövidtávon veszélyesebb aspektusára: a járvánnyal, a vírussal kapcsolatos álhírek, félretájékoztatások, tudatos ferdítések kérdésére. A szereplők egyébként itt is sokfélék lehetnek: a más államok destabilizálásában érdekelt különleges állami szereplők (botfarm üzemeltetők, hírszerzők, kiberhadviselési egységek) mellett ott találjuk a tisztán (tisztességtelen) üzleti haszonra törekvő bűnszervezeteket, vagy magányos elkövetőket. Az informatikával, kiberbiztonsággal foglalkozó szakértők néhány kézenfekvő tanácsot fogalmaznak meg az online terekben való biztonságos mozgásunk segítésére – ezek persze többnyire az elmúlt évek „tisztán politikai” online dezinformációs kampányai kapcsán már jó ismerőseink lehetnek. Mindenesetre érdemes elismételni:
- most talán fontosabb, mint máskor, hogy az értesüléseket, információkat megbízható hírforrásokból merítsük. A közvetlen veszélyből származó nyugtalanság erősen csökkenti az ember mérlegelő képességét. A felmerülő információk többsége erősen járványtechnikai, egészségügyi, így azok valóságtartalmát pusztán laikus józan ésszel nehéz felmérni. Nyilván a megbízható információs forráshelyek közé számít a WHO, az amerikai CDC (szövetségi járványügyi hivatal), olyan jeles kutatóhelyek, mint a német Robert Koch Institute webhelye, vagy az amerikai Johns Hopkins Egyetem világszerte követett, naprakész információkat gyűjtő és közzétevő járványügyi információ vizualizációs honlapja. És természetesen a mértékadó források között számolhatunk az egyes kormányok hivatalos tájékoztató site-jaival is.
- egészséges kételkedéssel fogadjuk a megváltást hirdető (orvosi) szenzációkat. A koronavírus járvány még ismeretlen, új kór, ezért a szakemberek számára is sok részlet tisztázásra szorul. Ami azonban valószínűsíthető, hogy a pándémia leküzdése nagyon sok, roppant nagy anyagi és szakmai ráfordítást igénybevevő, és várhatóan több hónapig elhúzódó folyamat lesz. Ennek megfelelően érdemes egészséges kétkedéssel fogadni az azonnali megoldást hirdető csodaszerekkel kapcsolatos híreszteléseket.
- józan, egészséges közösségi (média) távolságtartásra van szükség. A járvány megfékezése érdekében a közvetlen fizikai kontaktusok drasztikus lecsökkentését sürgető „közösségi távolságtartás” (social distancing) koncepcióját továbbgondolva kovácsolták ki most a tájékoztatás szakértői a „közösségi média távolságtartás” (social media distancing) sürgető igényét.
Magyarán: a dolgok, a helyzet tisztulásáig érdemes kicsit lazítani a facebookozás, twitterezés szorító sürgetésén. Egy kis lassítás, ami sokak szerint globálisan és minden aspektusra kiterjedően a közeljövő kulcsfogalma lesz, a közösségi média aktivitásban is egészséges lehet.
Here are the sources you should and shouldn’t trust on the coronavirus; Hanna Kozlowska; Quartz; 2020. március 11.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK.
Az USA űrhadviselési alakulatai saját hírszerző szervezet felállítását szorgalmazzák
Az Egyesült Államok hírszerző szervezetei eddig is meglehetősen népes köztisztviselői csoportot alkottak. A formálisan „hírszerző közösségnek” nevezett konglomeráció összesen 17 különböző szövetségi ügynökséget ölel fel, a közismert CIA-tól a Külügyminisztérium részlegeként működő Bureau of Intelligence and Research-ig, tehát a külpolitika és diplomácia saját információgyűjtő szervezetéig bezárólag. Most a tervek szerint egy újabb ügynökség kezdheti meg hamarosan a működését. A nemrégiben létrehozott űrhadviselési fegyvernem ugyanis, különleges feladataira hivatkozva, önálló felderítő szervezetet igényelne. A US Space Force, az amerikai haderők tavaly létrehozott hatodik önálló fegyverneme. Nem tévesztendő össze az Űrhadviselési Parancsnoksággal (Space Command), amely 1985 óta működött a légierő kötelékében. A most felállítandó űrhírszerző szervezet vélhetően a Légügyi Minisztérium alárendeltségében végzi majd munkáját.
The Space Force will need space intelligence; Nathan Strout; C4ISR; 2020. március 2.
Vajon túléli-e a multilaterális diplomácia a koronavírus világjárványt?
António Guterres ENSZ főtitkár március 13-án elrendelte, hogy a Világszervezet New York-i központjának teljes szervezete térjen át az otthonról való dolgozásra. Erre az intézkedésre egy nappal az után került sor, hogy a székhelyen dolgozó egyik Fülöp-szigeteki ENSZ-diplomatáról kiderült, hogy a koronavírust hordozza. A Világszervezet ügyeiről rendszeresen tudósító PassBlue hírügynökség podcast adásban igyekezett körüljárni az új, digitális munkavégzési renddel kapcsolatos problémákat, kételyeket, érveket, a világ legnagyobb multilaterális diplomáciai szervezeténél. A kerekasztal beszélgetésnél, illetve az interjúk során azt szerették volna az újságírók kideríteni: hogyan érinti általánosságban az új, digitális munkarend a világszervezet munkáját; az egyes nemzeti ENSZ-képviseletek hogyan alakítják át munkafolyamataikat a válság hatására.
Can Global Diplomacy Survive Covid-19? Our Latest Podcast Episode; Stéphanie Fillion, Kacie Kandela; PassBlue; 2020. március 19.
Járvány és technológia: az Izraeli Külügyminisztérium gyakornoki távkurzusa
Március 12-én, a szokásos képzési rendnek megfelelően, 21 leendő fiatal diplomata csatlakozott gyakornokként az Izraeli Külügyminisztériumhoz. A szokványos helyszíni tanulmányi program hamarosan fordulóponthoz érkezett: március 14-én ugyanis, valamennyi gyakornokot (valamint tanáraikat is) karantén alá helyezték, miután kiderült, hogy az egyik fiatal egy külföldivel találkozott, akiről később kiderült, hogy testében hordozza a vírust. A digitális technológiák diplomáciai célú alkalmazásában hagyományosan élen járó Izraeli Külügyminisztérium egy pillanat alatt alkalmazkodott a szokatlan helyzethez: a gyakornoki csoportnak (amelyet résztvevői ettől kezdve csak CCC-ként, azaz Cadet’s Course Coronavirus, magyarul Koronavírusos Gyakornoki Tanfolyamként emlegettek gyakori Twitter-posztjaikban) ettől kezdve videokonferencia formájában adta le az előírt tananyagot.
Foreign Ministry cadets go into quarantine; Lahav Harkov; The Jerusalem Post; 2020. március 14.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
