Amerika választásra készül – sokan biztosra veszik az újabb „beavatkozási” kísérleteket
A 2016. évi amerikai elnökválasztási kampány szokatlanul kiélezett belpolitikai küzdelmet hozott, egyben megágyazott néhány olyan kifejezés globális elterjedésének, mint amilyen a „fake news”, vagy a „kibermanipuláció”. A fake news, azaz az „álhír” talán az egyszerűbb eset: ide tartozik minden olyan közlés, ami valótlant terjeszt, vagy a valóság valamilyen elferdített változatát sugallja, és mindezt elsősorban az elektronikus csatornákon, különösen a közösségi média tereiben teszi. Egyszerűségről, egyértelműségről persze a valóságban szó sincs. Ellenkezőleg. Az utóbbi évek politikai csatározásait – belföldön és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt – jellemző végletes polarizáció a közlések, az információ óhatatlan „kétolvasatúságát” hozta el: ami az egyiknek hír, az a másiknak propaganda. A fogalmak és a mögöttük levő jelenségek képlékenységét azonban mi sem tükrözi jobban, mint az amerikai politika által kreált másik nyelvi „sláger”, különös szóhasználat: a „meddling”. Ami az USA politikai elitje és tájékoztatási eszközei szerint 2016-ban feldúlta az ország demokratikus rendjét, az külföldi hatalmak, elsősorban az oroszok által elkövetett „meddling” volt. Ez a szó egyszerre sugall sok mindent – és ugyanakkor nem jelent semmi kézzel foghatót. Nincsen mögötte egyértelmű, konkrét cselekedet. Jelentése magyarul leginkább a „belepiszkálás”, „illetéktelen beleavatkozás” lehetne, a valóságos cselekedeteket azonban a hallgató képzeletére bízza. A koronavírus járvány ugyan erősen felborította az amerikai választási rendszer szokásos menetrendjét, ám a kampányok lassan, de biztosan erőre kapnak. És ezzel párhuzamosan megjelentek az első hangok is, amelyek biztosra veszik: ellenérdekelt külföldi hatalmak most sem mulasztják el az alkalmat, hogy „belepiszkáljanak” az Egyesült Államok új elnökének megválasztásába. Ebben az összefüggésben két hír is érdeklődésre tarthat számot.
A hét fontos eseménye volt, hogy a Microsoft cég újabb elemekkel bővítette azt az eszközrendszert, ami az amerikai választási rendszer hivatalnokait szándékozik támogatni, a választás nyugalmát, biztonságát fenyegető esetleges kiberbeavatkozásokkal szemben. A technológiai óriáscég már a hónap elején bejelentette egy új szolgáltatásának elindítását: az Electronic Security Advisors, az az Elektronikus Biztonsági Szakértők a novemberig terjedő választási időszakban kínálnak támaszt az állami- és szövetségi választási tisztviselőknek az elektronikus rendszereiket érő támadások elhárítására, illetve az esetlegesen sérülő rendszerek gyors visszaállítására. Most a Microsoft digitális diplomáciáért és kiberbiztonságért felelős igazgatója, Jan Neutze újabb eszközök biztosítását jelentette be: a cég AccountGard nevű fenyegetettség előrejelző szolgáltatását kiterjesztik a választási irodák és a Kongresszus képviselőinek a rendszereire. A lépés része a vállalat két éve elindított Demokráciavédelmi Programjának.
A másik figyelemre méltó hír a választói közeg információ fogyasztási szokásaihoz kapcsolódik. A kormányzati háttérkutatásokban erős RAND cég friss jelentésben publikálta legújabb kutatási eredményeit, amiben az amerikai választópolgár információszerzési, hírfogyasztási szokásait vizsgálták meg. Fontos megállapításai között szerepel, hogy a televízió továbbra is őrzi kiemelkedő fölényét a társadalmi információforrások körében. Ami arra utal, hogy a kedélyeket felkavaró fake news jelenség hazai terepe, a közösségi média semmiképpen sem játszik meghatározó szerepet az amerikai szavazópolgár világképének alakulásában. Fontos megállapítás továbbá az is, hogy a polgárok kétharmadnyi többsége továbbra is megbízik a hírekben. Az információs forrásokkal kapcsolatos bizalom megingása pedig sokkal inkább a republikánusok szavazótáborát érinti.
Election Officials Get Access to Microsoft Security Tools; Phil Goldstein; StateTech Magazine; 2020. április 30.
What Americans Think of the News; Deanna Lee; RAND blog; 2020 április 28.
A világjárvány a globális konfrontációt látszik erősíteni – legalábbis a politika szintjén. Ezzel szemben a tudománydiplomácia a nemzetközi kooperációt erősíti – ha hinni lehet a számoknak
Aki azt gondolta, hogy a bajban, mármint: a komoly, életeket, társadalmakat veszélyeztető bajban a mindennapok konfliktusai egy időre háttérbe szorulnak – az keservesen csalódott. Az utóbbi fél évtizedben stabil ütemben erősödő nagyhatalmi szembenállás, ami az USA és Kína közötti kereskedelmi háborúval tavaly újabb szintre lépett, nem csitul a koronavírus okozta fenyegetés közepette sem. Sőt. A válság kirobbanásáért kölcsönösen egymást okoló retorika minden nappal élesebbé válik és joggal vetődik fel: a szembenálló nagyhatalmak egyre konfrontatívabb hozzáállása mögött a hazai bázisoknak szóló üzenetek is jócskán előfordulhatnak. Elemzők úgy vélik: a kínai vezetés otthoni tekintélyét – a relatíve gyors és hatékony válságkezelés ellenére – megtépázhatta a járvány. Ugyanakkor az Egyesült Államokat kirívóan felkészületlenül érő pandémia alapvetően befolyásolhatja az idei elnökválasztás kimenetelét. A politika szintjén tehát a szembenállás, a konfrontáció erősödésével számolhatunk.
Éppen ezért látszanak különösen fontosnak azok a kezdeményezések, amik a civil szférában kapcsolják össze azokat az államokat, amelyeknek politikai elitje (és sajtója) az egymásra történő mutogatással van elfoglalva. A rendszerváltásokat követő évtizedekben kibontakozó, majd az egyre erőteljesebb digitalizációval erőre kapó közdiplomácia, a public diplomacy egyik fontos részterülete mindig is a tudománydiplomácia volt. A fogalom (mint a nemzetközi kapcsolatok megannyi szava) kettős jelentéssel is bír: egyfelől a tudományos együttműködéseken dolgozó diplomaták erőfeszítéseit takarja. Másfelől azonban utal arra is, hogy a tudomány művelői, igazodva hivatásuk határokon átívelő jellegéhez, egyfajta összekötő kapcsot, hidat építenek kutatómunkájuk révén az egyes társadalmak között. Méghozzá olyan népeket köthetnek így össze, amelyek a „hivatalosságban” akár feszült viszonyban is lehetnek egymással. A párbeszéd fenntartása – ezt minden hivatásos diplomata jól tudja – a nemzetközi élet talán legfontosabb mozzanata és követelménye. Ezt az emberi hangot, a beszélő viszony fenntartását most leginkább azok a kutatók szolgálják, akik a koronavírus járvány megfékezéséért folytatnak egyfajta versenyfutást az idővel. A cél a vírus működésének pontos megértése, és különösen a védekezés, de leginkább a megelőzés eszközeinek, gyógyszereinek, vakcináinak kifejlesztése. Az időtényező fontos, hiszen társadalmak nem élhetnek karanténban. A kutatási idő éppen a nemzetközi együttműködéssel rövidíthető le. Miközben a nagypolitika szintjén az ellenséges retorika uralkodik az Egyesült Államok és Kína között, addig csendben, a háttérben szoros együttműködés alakul ki a két ország kutató között – állítja néhány frissen megjelent tudománymetriai jelentés. A Dataverz nevű dán adatelemző cég elemzése szerint az év eleje óta több mint 400 kutatási anyagot publikáltak közösen amerikai és kínai tudósok a koronavírushoz kapcsolódó témákban. Az egyéni (kutatói) együttműködéseken túlmutató, intézményi kooperációra is bőségesen akad példa: az amerikai Járványügyi Hivatal (CDC) és a Hong Kongi Egyetem kulcsszerepet játszik a koronavírus kutatásokkal foglalkozó kínai és amerikai tudományos intézmények összekapcsolásában. Szintén a közös szerzőséggel publikált kutatási anyagok (cikkek) elemzése mutatja például a Kínai Tudományos Akadémia, a Kínai Járványügyi Hivatal és az Amerikai Közegészségügyi Hivatal, valamint az Észak-Karolinai Egyetem bábáskodása mellett kiépülő intézményes kapcsolódások rendszerét. Tudománydiplomáciai elemzők felhívják a figyelmet arra is: a mostani válsághelyzet sürgetése mellett az elmúlt 15-20 év szívós kapcsolatépítése nélkül ez a tudományos kooperáció aligha lenne elképzelhető.
As US and China fight, their scientists collaborate; Alison Snyder; Axios, 2020. április 30.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK.
Katasztrófadiplomácia – egy hazai publikáció eredményeinek a fényében
A fenti témánkhoz kapcsolódva szeretnénk felhívni a figyelmet egy most megjelent hazai publikációra. A Külügyi Szemle tavaszi számában „Katasztrófadiplomácia. Egy fiatal tudományág tudománymetriai elemzése” címmel mutatja be Papp Bendegúz a környezeti és természeti válságokhoz kapcsolódó, specializált külügyi tevékenység szakmai-elméleti megalapozásának alakulását.
A mostani COVID-19 pandémiához kapcsolódó, feljebb már részben érintett erős nemzetközi politikai aktivitások elnevezésére egymás után születnek a sajtóban az újonnan kovácsolt elnevezések: a kezdeti orosz és kínai segélyakciók nyomán megszülető „maszkdiplomácia” mellett ma már egyre sűrűbben fordul elő a „járványdiplomácia” kifejezés. A fogalmi divatok által amúgy is fenyegetett nemzetközi kapcsolatokban, ahol burjánzanak a jól csengő elnevezések az egyes specializált, vagy újonnan felbukkanó résztevékenységekre, működési módokra, szóval ott nem árt a törekvés a fogalmak tisztázására. A tisztánlátás kedvéért tehát jó, ha úgy kezeljük, hogy mindezek az elnevezések a katasztrófadiplomácia – egyébként szintén nem túl régi – fogalomkörébe illeszkednek.
A Külügyi Szemlében most publikált tanulmány ennek a tudományterületnek a tudományos beágyazottságát vizsgálja, a Web of Science tudománymetriai adatbázis alapján. A témában (az adatbázisban „Disaster diplomacy” keresőszó alapján rögzített) 54 publikációt, illetve az azokra hivatkozó további 149 cikket elemzi a megjelenés éve, tudományterülete, szerzője, és közreadó folyóirata alapján. Az elemzés főbb megállapítása – ne feledjük, még alapvetően a koronavírus előtti időkben publikált anyagokról van szó! – az, hogy ebben a speciális témában (megközelítésben) döntően a 2010 utáni időkben jelenik meg az írott szakmai párbeszéd. Ugyanakkor a társadalom-, természet- és orvostudomány metszéspontjában működő szerzők csupán alkalmanként jelentettek meg tanulmányokat ebben a témában. Legalábbis mindeddig.
Katasztrófadiplomácia. Egy fiatal tudományág tudománymetriai elemzése; Papp Bendegúz; Külügyi Szemle; 2020. tavasz; 19. évf. 1. sz. (PDF)
A járvány és a modernizáció: Nepál diplomáciája is a digitalizáció felé mozdulna el
A diplomáciai szervezetek és gyakorlatok fokozatos digitalizálása elsősorban természetesen a nagy-, vagy középhatalmak külügyi apparátusait érintette az elmúlt másfél évtizedben. A jelek szerint azonban a COVID-19 járvány most néhány mindeddig konzervatívnak mutatkozó kisállam esetében is fordulópontot hozhat. Jól példázza ezt Nepál, ahol a diplomáciai szolgálat gyors digitalizációja most végre napirendre kerülhet. Az ország gazdaságát – az idegenforgalmat érő jelentős forgalom visszaesés következtében – várhatóan igen súlyosan érinti majd ez a válság, az emberi katasztrófákon túlmenően is. A gazdaság újraindításához, felpörgetéséhez intenzív multilaterális párbeszédet kell indítani a térségben. Márpedig, ez most már aligha képzelhető el az infokommunikációs eszközök erőteljes használata nélkül. Ebből a szempontból nyilván sokat nyom a latba a közvetlen (regionális) környezet is: a téma figyelői jól tudják, hogy India (Nepál egyik meghatározó szomszédja) az egyik legaktívabb felkarolója a diplomáciai folyamatok digitalizálásának. E közben a nepáli külügyi szolgálat legfeljebb szerénynek nevezhető lépéseket tett mindeddig a technológiai modernizáció terén: a külügyi tárcavezetőnek, akárcsak a minisztériumnak van ugyan saját Twitter-fiókja, viszonylag tekintélyes (néhány százezres) követőréteggel, ám ezeket az elektronikus csatornákat a külügyi igazgatás lényegében egyáltalán nem használja ki a diplomáciai folyamatok elősegítésére. Az e-diplomáciai ténykedés lényegében egy-egy protokolláris üdvözlet továbbítására szorítkozott mindeddig. Szakértők most egy elkülönített Digitális Diplomáciai Csoport felállítását javasolják a minisztériumon belül. A járvány okozta válság felszámolásában, elsősorban a külkapcsolataiban erősen elektronizált Indiával való COVID-19 bilaterális munkacsoport felállításában és működtetésében oroszlánrészt kapna ez az új szervezet, a nemzetközi együttműködési folyamatok menedzselésében.
Go digital on diplomacy; Sunil KC; my República; 2020. április 27.
Vietnám is bekerült a kiberhadviselők sorába
A kibertér egyre gyorsabban és biztosabban válik a geopolitikai versengés 5. dimenziójává. Egyes esetekben már kifejezett harctér, de békésebb formájában is az eszközökben alig válogató, kíméletlen vetélkedés színtere. Nem lehet nem észrevenni: a nagyhatalmak (USA, Oroszország, Kína) mellett már nem csak a regionális nagyok (Nagy-Britannia, Izrael, Irán), hanem egy lépcsőfokkal lejjebb elhelyezkedő, de markáns nemzeti érdekérvényesítőnek számító nemzetek is egyre sebesebben zárkóznak fel a kiberhadviselési képességekkel rendelkezők meglehetősen zártkörű klubjába. Márpedig ez a leírás szinte tökéletesen illeszkedik például Vietnámra, amely a hagyományos erőfelhalmozásban már eddig is jelentős regionális tényezőnek számított. Ezért aztán talán nem is kell annyira meglepődnünk azon, hogy a Kaspersky Lab szakértői a közelmúltban vietnámi hackerek nyomára bukkantak a Google cég rendszereiben. A kutatók szerint állami szervezetekhez köthető kibercsoport (akiket az APT32 kódnév alatt tartanak nyilván, és már közel 7 éve kísérnek figyelemmel) valójában nem a technológiai óriáscéget vette célba. A Google közkedvelt androidos Play Store alkalmazásboltját csupán csalétekként használták, és valójában egy rendkívül jól behatárolt közeget igyekeztek megcélozni a nekik szánt kártékony alkalmazásokon keresztül. Egyrészt az országban élő ellenzékieket célozták meg az akcióval (amelynek a Kasperskynél a Phantopm Lance nevet adták). Másrészt viszont a környező államok jól körülhatárolható csoportjait: bangladesieket, de főleg indiaiakat és kínaiakat. Egyszóval: az ország külpolitikai riválisainak kiszemelt polgárait.
How Spies Snuck Malware Into the Google Play Store—Again and Again; Andy Greenberg; Wired; 2020. március 28.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
