„Magyarországon az ország működésének eredményességét a politikusok – és általában a közbeszéd is – a GDP negyedévenkénti, illetve évenkénti növekedésével mérik. Minél nagyobb a növekedési ütem, annál inkább megnyugszik mindenki, hiszen a GDP alakulása szerint jó úton járunk.
Ha pedig jó úton járunk, akkor miért változtassunk?
Erre biztat a magyar közmondás is: Járt utat járatlanért el ne hagyj! A környezetünkben zajló gyors és kiszámíthatatlan változások azonban arra figyelmeztetnek, hogy a járt úton való továbbhaladás akár szakadékba is vezethet, mivel az út előttünk kanyargós, kiszámíthatatlan.A kanyarokat pedig be kell venni! Erre figyelmeztetnek az egymás után megjelenő nemzetközi versenyképességi elemzések is.
Egyre javuló GDP-adataink ellenére nem tudunk javítani helyezésünkön.
Az IMD 2020. évi versenyképességi listáján a 63 vizsgált ország között 2019-ről 2020-ra a 47. helyen maradtunk. Az Európai Unió digitális gazdaság és társadalom indexe (DESI) szerinti sorrendben az EU 28 országa között a 21. helyen vagyunk.
Az EU frissen megjelent innovációs teljesítménytábláján (EU Innovation Scoreboard 2020) a 22. hely a miénk, ami egyhelynyi javulásnak látszik a 2019. évi 23. helyhez képest, de valójában nem az, csupán ebben a rangsorban már nem szerepel Nagy-Britannia, így a lista vége felé lévő országok eggyel előbbre léptek.
Mindhárom elemzés azt bizonyítja: annak ellenére, hogy a GDP növekedése, valamint egyik fő komponense, a beruházások GDP-arányos bővülése tekintetében jó helyezéseket érünk el, a további mutatókat is számításba vevő általános pozícióink messze elmaradnak a GDP-vel mért gazdasági teljesítménytől.
Az ellentmondás okait érdemes kikutatni ahhoz, hogy esélyünk legyen az általános pozícióink javítására is. Ehhez segítséget adhat a szintén frissen megjelent EU-s fenntartható fejlődési tanulmány (Sustainable development in the European Union 2020).
Ez a tanulmány nem tartalmaz rangsort, hanem az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésében elért eredmények alapján vizsgálja az egyes országok teljesítményét. Érdemes megnézni helyezésünket néhány mutatóra a V4-ek között és Ausztriához mérve.
Nyilvánvaló a nagy szakadék a két gazdasági mutató és a nyolc humán mutató szerinti helyezésünk között a gyakran célpontként megjelölt Ausztriához képest – de a legtöbb mutatóra a V4-ek között is nálunk a legnagyobb az eltérés. Mire figyelmeztet ez?
Először is arra, hogy ne feledjük: a mai humán mutatók meghatározzák a jövő gazdasági eredményeit. Nem lehet tartósan sikeres gazdaságot működtetni ott, ahol a foglalkoztatottakat rossz egészségi állapot, korai halálozás, avuló ismeretanyag jellemzi.
A jövő sikeres gazdasága csak innovatív és tudásalapú lehet. Ehhez viszont nagy tudású, innovatív, állandóan tanuló és egészséges lakosságra van szükség. A múlt eredményeire építő GDP-mutató viszont a humán vagyon állapotát nem méri. Sőt, a GDP-vel mért eredményesség félrevezető lehet, ami akár rossz gazdaságpolitikai döntésekhez is vezethet.
Hiszen nagyot lendíthetnek például a GDP-n – rövid távon – az olyan állami támogatással létrejövő beruházások, amelyek megtérülését sem az állam, sem a cégek nem mérik.
Arra is gondolnunk kell, hogy a GDP tartalmazza az országból a külföldi cégek által kivont profitot, ami bár a GDP-t növeli, de ez virtuális növekedés, hiszen nem használható költségvetési forrásként humán beruházásokra.
Az egészségjavító és tudásberuházások elmaradása viszont a jelenben nem csökkenti a GDP növekedését, igaz, hosszú távon már jelentős visszahúzó hatást fejthet ki rá. Milyen következtetést vonhatunk le az eddigiekből?
A nemzeti gazdaságpolitika célja csak a hosszú távon sikeres, harmonikusan fejlődő gazdaság és társadalom lehet. Ezért nem szabad csupán egy, a múltat tükröző és a valós eredményeket nem is pontosan megjelenítő mutató értékének növelését fő célnak kitűzni.
Szükség lenne arra is, hogy a hosszú távú eredmények letéteményesét, humán vagyonunk állapotát is folyamatosan mérjük, és javítására – ugyanúgy, mint a GDP növelésére – célokat fogalmazzunk meg, a költségvetésben pedig teremtsük meg a célok elérésének feltételeit. Erre egyébként ma már a nemzetközi kutatócsoportok is figyelmeztetnek.
Hiszen hiába vásárolnak a cégek új gépeket, technológiákat, ha nincs megfelelő tudásszintű és egészségi állapotú ember a működtetésükre.
Az innovációs pozíciónk javítása sem érhető el csupán újabb és újabb felülről indított kezdeményezésekkel, ha nincs meg alul, az emberek között, a cégeken belül a tudás, a képességek és a lelkesedés az újdonságok megteremtésére és bevezetésére, valamint az az értékrend, hogy a gazdaság és a társadalom jövőjét a nagy tudású, kreatív, vállalkozószellemű emberre kell alapozni.
Ennek a szemléletnek pedig meg kellene jelennie abban, hogy – a GDP-növekedési célok mellett – a humán vagyont jellemző egészségi és tudásmutatókra is célértékeket határozunk meg, amelyek eléréséért ugyanakkora erőfeszítéseket teszünk, mint a GDP-cél eléréséért.Úgy is fogalmazhatnánk, hogy csak olyan GDP-növelő gazdaságpolitikát szabad folytatni, amely egyben a humán vagyon növelését is biztosítja. Hiszen korunk kiszámíthatatlan változásai közepette a harmonikus gazdasági és társadalmi előrelépés feltétele – ugyanúgy, mint Klebelsberg Kuno idején – ismét az alkotó ember. Vagy ahogy a gróf fogalmazott: „…nagyszabású alkotási vágyra van ma a magyar nemzetnek szüksége.” (Pesti Napló, 1928. október 28.)”
Forrás:
Nemcsak a GDP-t, a humán vagyont is növelni kellene; Csath Magdolna; Világgazdaság; 2020. július 7.
(A szerző a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja, egyetemi tanár)
Lásd még:
Sustainable development in the European Union — Overview of progress towards the SDGS in an EU context — 2020 edition; Eurostat; 2020. június 22. (PDF)
Sustainable development in the European Union — Monitoring report on progress towards the SDGS in an EU context — 2020 edition; Eurostat; 2020. június 22. (PDF)
SDGs and me — 2020 edition; Eurostat; 2020. június 22. (PDF)