„Az egészségügyért felelős államtitkárság elkészítette a következő hét évre szóló ágazati stratégiát, az irányokat elsősorban ismét az országba érkező uniós források határozzák meg. A stratégiáról szerdán délelőtt egyeztet a tárca az ágazati szereplőkkel.
Szerda délelőttre hívta egyeztetésre az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért, valamint az uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkársága az ágazat szereplőit. Az online értekezleten a résztvevőkkel az új, hét évre szóló ágazati stratégiát vitatják meg, amely a MedicalOnline-hoz is eljutott.
Az „Egészséges Magyarország 2021-2027” címet viselő anyagban emlékeztetnek arra, hogy a kormány már 2018-ban elfogadta az egészségügy átfogó megújítására irányuló, 2019−2030 közötti időszakra vonatkozó öt Nemzeti Egészségügyi Programot, amelyek az Egészséges Budapest programmal együtt teremtik meg a lehetőséget arra, hogy a magyarok egészségesebb, hosszabb életet élhessenek. Alapdokumentumként említik a 2011-ben készült Semmelweis Tervet, és az annak megerősítését és finomhangolását is szolgáló, az Európai Unió 2014−2020 évek közötti fejlesztési időszakára készülve kidolgozott „Egészséges Magyarország 2014−2020” ágazati stratégiát, amelynek célja a Semmelweis Terv felülvizsgálata, és az abban foglaltak megerősítése illetve „finomhangolása” volt.
Az államtitkárságon idén januárban kidolgozott 113 oldalas stratégiában komplex intézkedéscsomag kialakítását ígérik, amelynek megvalósításához uniós és hazai forrásokat egyaránt felhasználnak.
A nagy költségű infrastrukturális beruházások mellett az alapellátás megerősítésére, az orvosi bérrendezésre és a digitális átállásra költenek a Helyreállítási és Reziliencia Terv (RRF) keretéből (az Európai Unióban a koronavírus-világjárvány okozta gazdasági és társadalmi károk helyreállításának elősegítésére összesen 1,8 billió euróból gazdálkodhatnak a tagállamok). A népegészségügy, a prevenciós- és szűrőprogramok, a tartós ápolás-gondozás, valamint a humánerőforrás fejlesztését a Humánfejlesztési Operatív Programból (HOP) finanszírozzák. A lakóhelyközeli ellátások és az egyenlő hozzáférés feltételeinek megteremtéséhez, a célzott egészségfejlesztéshez az alap és a járóbeteg-szakellátásban a Versenyképes Magyarország Operatív Program (VMOP) biztosítja majd a forrásokat. A digitális szolgáltatások bővítésére és korszerűsítésére a Digitális Megújulás Operatív Program (DIMOP) ad lehetőséget. Más, kisebb volumenű operatív programokból is részesülhet az egészségügy, így például az intézmények energetikai korszerűsítésére a Zöld Infrastruktúra és Klímavédelmi Operatív Program (ZIKOP) ad majd lehetőséget.
Az átfogó ágazati cél elérését 6 részcél megvalósulása szolgálja:
1. Egészséges életkezdet és a gyermekek egészségének kiemelt védelme, fejlesztése;
2. Az egészséges életmód előmozdítása, az egészségkockázatok csökkentése az egészség-értés, egészségműveltség és az egészségfejlesztés révén;
3. A krónikus betegségek terheinek csökkentése szakmailag megalapozott egészségfejlesztési és prevenciós szolgáltatások biztosításával, átlátható, egységes beteg-utakkal bíró egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel;
4. A lakosság egészségének járványoktól, környezeti ártalmaktól való védelme;
5. A hátrányos helyzetű lakosság egészségének javítása, az egészségi állapotban tapasztalható egyenlőtlenségek csökkentése;
6. A népegészségügyi rendszer megerősítése.
Népegészségügyi fókuszú alapellátás
A helyzetértékelésről szóló részben leszögezik, hogy Magyarországon mind a születéskor, mind az egészségben töltött várható életévek száma növekedett az elmúlt években, ám az értékek még mindig az Európai Unió átlaga alatt vannak. A tervezett beavatkozások központi eleme az egészségtelen életmód hatásainak mérséklése, a dohányzás, alkoholizmus és elhízás visszaszorítása, a táplálkozási és testmozgási szokások átalakítása és a sérülés-megelőzés valamennyi korcsoportban. Ehhez járul hozzá az egészségműveltség és egészségtudatosság fejlesztése, a népegészségügyi célú szervezett szűrővizsgálatok körének bővítése, a céllakosság szűrővizsgálatokon való részvételi arányának növelése, a népegészségügy korszerűsítése a szolgáltatások esélyegyenlő hozzáférése kiemelten a hátrányos helyzetű térségekben.
Az egészségügyi rendszer fejlesztésében a lakóhely közeli ellátások erősítése kiemelt prioritást élvez, ennek érdekében átcsoportosítják a forrásokat az alap- és járóbeteg-ellátás számára. A jelenlegi közfinanszírozás mértéke mellett is lehetséges és szükséges a források hatékonyabb allokálása és a népegészségügyi célokat támogató, egyúttal feszesebb gazdálkodást eredményező finanszírozás-technikák bevezetése – állapítják meg, hozzátéve azonban, a jobb gazdálkodás csak korlátozott mértékben járul hozzá ahhoz, hogy az ellátás minősége javuljon. Az eredményesebb működést az ellátás minőségéhez kötött finanszírozás ösztönözheti, amely egyúttal megmutatja azt is, hol szükséges változtatni a rendszeren belül. Az adósság újratermelődése és a konszolidáció hatékony ellátási struktúrával, a valós költségeken alapuló finanszírozással és az átlátható és hatékony kórházi gazdálkodással kerülhető el.
Az ellátórendszert érintő beavatkozások két pillére az alapellátás és a szakellátás megerősítése. A kiterjesztett alapellátás szereplőinek a jelenleginél nagyobb szerep jutna az egészségfejlesztési, szűrési és gondozási tevékenységekben, a krónikus betegségek menedzsmentjében, a gondozás koordinálásában. Az alapellátás szereplői egészségszervezőként is fellépnek, az ő feladatuk lesz a páciensek koordinálása és irányítása az ellátórendszeren belül.
A hozzáférésbeli egyenlőtlenségek csökkentéséhez járul hozzá a mobil moduláris háziorvosi rendelők kialakítása, amelyek segítségével a praxisközösségbe szerveződött háziorvosok a jelenleg tartósan betöltetlen praxisok esetén is biztosítani tudnák a szükséges ellátásokat.
Kialakul az alapellátás új szakmai irányítási rendszere, melyben a városi kórházak vezetői a háziorvosi, házi gyermekorvosi, fogorvosi praxisok, a járásban működő alapellátási ügyelet(ek), védőnői szolgálatok, a területi egészségfejlesztési iroda, a járásban működő otthonápolási és hospice szolgálatok szakmai munkáját koordinálják. A városi kórházak feladata az adott járás/terület népegészségügyi mutatóinak és a lakosság egészségi állapotának ismeretében a szükséges szolgáltatások tervezése az alapellátás működésének szervezése, a működéshez szükséges humán erőforrás biztosítása, a szakmai minőségbiztosítás a járási egészségtervvel összhangban.
Szakellátás hálózatban
A szakellátás tekintetében olyan ellátórendszeri struktúra megerősítése a cél, ahol az egyes egészségügyi intézmények hálózatba szerveződve, a kapacitásokat szükségleteknek megfelelően elosztva, együttműködve biztosítják az ellátásokat.
A hatékonyságnövelés első lépése az aktív ágyak kihasználtságának növelése. Az egyes szakmák szerinti ellátásokat a megyéken és régiókon belül koncentrálják, ez a profiltisztítás lehetővé teszi, hogy az aktív ellátások jelentős része az országot lefedő csúcskórházakban valósuljon meg. A városi kórházak profilváltás után a rehabilitációban, a krónikus ellátásban és az ápolásban vállalnak nagyobb szerepet.
A legmagasabb progresszivitási szintű, speciális ellátásokat az országos centrumkórházak biztosítják, amelyek egyúttal szakmai-tudományos innovációs központként is funkcionálnak. A kórházi hálózat kialakításához szorosan kapcsolódik a labordiagnosztikai kapacitások átszervezése is, amelyek a csúcskórházakba koncentrálhatók.
Kiemelik a stratégiában a traumatológiai és érsebészeti ellátásokat, amelyek struktúráját és finanszírozását is átszervezik. Önálló finanszírozási kódokat ígérnek a traumatológiának, valamint ágyszámcsökkentés mellett szakmaspecifikus koncentrációt és a progresszivitási szintek módosítását. Az érsebészet területén kiépül a Komprehenzív Vaszkuláris Centrumok országos hálózata, növelik az angiológiai ambulanciák számát, és szívelégtelenség ambulanciákat is felállítanak.
A koronavírus-járvány tanulságaként leszűrik, hogy szükséges az infektológiai ellátóhelyek infrastrukturális megújítása, a megfelelő orvos-technikai és védőeszközök biztosítása. Az újabb járványhelyzetekre készülve régiónként hoznak létre ideiglenes, de megfelelően felszerelt moduláris létesítményeket, amelyek szükség esetén bevonhatók a nagyobb kapacitásokat igénylő egészségügyi váltsághelyzetek kezelésébe, és a járványkórházi funkció betöltésére is alkalmasak.
Modellváltás készül a krónikus ellátás és a tartós ápolás területén, amelynek során nagyobb hangsúlyt kap az egyén és a hozzátartozók felelősségvállalása. Ismét felbukkan ígéretként az aktív ágyak krónikus ápolási célú használatának megszüntetése, ugyanakkor az állam 40 százalékkal, (mintegy 1200 ággyal) növelné a krónikus ápolási férőhelyek számát.
A krónikus kapacitás növelése érdekében átcsoportosítják az aktív és krónikus ágyakat. Az aktív ágyak számának csökkentésével párhuzamosan növekszik azok kihasználtsága (a jelenlegi 66 %-ról 2027-re 75 %-ra). Előtérbe kerül az ambuláns és az otthoni rehabilitáció fejlesztése az „ápoló családtag-modell” bevezetésével.
Minőségügyi szakfelügyeleti rendszer
Az országos intézetek a szakmai irányelvek fejlesztésében, a betegregiszterek működtetésében és a szakmaspecifikus programok koordinációjában már most is szerepet kapnak, de ide allokálják a minőségügyi szakfelügyeleti rendszert, amely a klinikai működés országos szakmai és minőségügyi programjainak megvalósításához nyújt majd támogatást képzéssel, országos helyzetértékelésekkel, szakmai programok megtervezésével és távkonzultációkkal. Ahol nincs országos intézet az adott betegség ellátásában, ott szakpolitikai koordinátorokat vagy fókuszpontokat jelölnének ki akár nagyobb betegségcsoportokra.
Ágazati humánerőforrás
Egészségügyi tevékenységet 2019. december 31-én 34 137 orvos, 7145 fogorvos és 107 960 szakdolgozó volt jogosult önállóan végezni – írják az ágazati humánerőforrás monitoring rendszer 2019-es adatait idézve a helyzetelemzésben. Ezeket egyébként – a vonatkozó jogszabály szerint – 2020 áprilisában kellett volna nyilvánosságra hozni, ám elmulasztották. Az alapnyilvántartásba 2019-ben felvett orvosok száma 13,2 százalékkal nőtt a megelőző nyolc év átlagához viszonyítva, ugyanakkor a szakdolgozóknál 5,1 százalékos csökkenés volt megfigyelhető ugyanebben a viszonylatban. A legtöbb aktív ápoló a 40-54 év közötti korosztályból került ki, Magyarországon 1000 lakosra 6,6 ápoló jut.
A relatív (orvos) és az abszolút (szakdolgozó) szakember hiány az elmúlt nyolc évben csökkent – állapítják meg a szerzők, hozzátéve, hogy nő az orvosi pályát választók, egyidejűleg pedig csökken az elvándorló orvosok száma. A 2010. évi bruttó keresetekhez képest az orvosok 2019. évi havi átlagos bruttó keresete 114,4 százalékkal, a szakdolgozóké 106,1 százalékkal emelkedett.
Az utánpótlás biztosításának egyik eszközeként az általános és középiskolai oktatásban erősítenék az egészségügyi ismeretek oktatását, mert úgy vélik, az ellátás rendszerének bemutatásával népszerűsíthetőek az egészségügyi pályák. A stratégia szerint biztos és kiszámítható jövőképet, javuló munka- és életkörülményeket biztosítanak a dolgozóknak (béremelések, munkakörülményeket javító intézkedések). Az egészségügyi dolgozók körében előforduló fizikai és pszichés megbetegedések megelőzése érdekében javasolják az ingyenes, szakmaspecifikus szűrővizsgálatok bevezetését.
A minimumfeltételekről
A jelenlegi, leltárszerű minimumfeltételek helyett az ápolási igény szerinti létszámot határoznák meg az intézményekben. Az új rendszer bevezetéséhez egységes állapotfelmérő, és az ápolási igényt meghatározó rendszer bevezetését javasolják, amelynek segítségével meghatározható az ápolási és gondozás igény, a tevékenységek ellátásához szükséges kompetencia, és a feladat ellátáshoz kapcsolódó létszám.
Digitális egészségügy
Az emberközpontú E-Health megvalósításának egyik alapja a „Páciens 360 fok”, amely az állampolgár „köré” gyűjtött és dinamikusan épülő strukturált adat- és információhalmaz, ezek értékeléséből alakul ki a páciens egészségügyi profilja. A lakossági egészségkommunikáció központi elemeként egy felhasználóbarát központi portál nyújthat megoldást, mely biztosítja a két felhasználó csoportjának (páciens és ellátó személyzet) az információkhoz való hozzáférés gyors és rendszerezett módját.
Jön a Nemzeti Egészségügyi Kutatási Ügynökség
Az egészségügyi kutatások központosított koordinálásáért, a fejlesztési tevékenységek kezdeményezéséért és támogatásáért és a hazai innovációs környezet megteremtése érdekében létrejön az egészségügyi ágazat kutatásfejlesztési irányítási és végrehajtási rendszere. Az egészségügyi kutatások és klinikai vizsgálatok továbbfejlesztésének, illetve a hatékonyság és az átláthatóság növelésének érdekében kidolgozzák a Magyar NIH modellt.
Az emberen végzett orvostudományi kutatások és klinikai vizsgálatok támogatására külön forrást biztosítanak a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapon belül, orvostudományi kutatások és klinikai vizsgálatok konstrukció megnevezéssel. A tudományos kutatás irányítása kormányzati feladat, amely az Egészségügyi Tudományos Tanácson belül létrehozott Nemzeti Orvostudományi Kutatási Központon (NOKK) keresztül történik majd.
A kutatások gyakorlati alkalmazásának elősegítése, a kormányzati prioritások érvényesítése érdekében létrejön a Nemzeti Egészségügyi Kutatási Ügynökség (NEKÜ). Az új struktúra célja, hogy a kutatások támogatásával kimagasló innovációs környezetet teremtsen, amely új, magyar fejlesztésű technológiák/eljárások kidolgozására ad lehetőséget, növeli a hozzáadott értéket, emeli a szakembergárda képzettségét, itthon tartja a tehetségeket és a betegek számára szélesebb körben elérhetővé teszi az innovatív terápiákat.”
Forrás:
Elkészült a következő hét évre szóló ágazati stratégia – már egyeztetnek róla; Tarcza Orsolya; MedicalOnline; 2021. március 17.
