A 4. dimenzió: technológiai versenyfutás és geopolitikai küzdelmek a világűrben
Amikor április 29-én sikeresen a magasba emelkedett az új típusú, hatalmas hordozórakéta, a Hosszú Menetelés-5B segítségével a leendő kínai űrállomás első, központi részegysége, akkor bizonyosan új fejezet kezdődött a kínai űrkutatás történetében. És a 21. századi geopolitikai küzdelmekében is. Az űrkutatás, a rakéta- és műhold eszközök fejlesztése ugyanis messze több mint egyszerű technológiai versenyfutás. Az űrkutatás (és annak fontosabb lépései, számottevő eredményei) két különleges jellegzetességet mutatnak: egyrészt technológiai, innovációs húzóerőként működnek egy-egy ország tudományos életében, gazdaságában. Éppen úgy, mint a haditechnika, új technológiák egész sorát segíthet kifejleszteni a polgári alkalmazások számára is. Ilyen értelemben tehát az óriási anyagi és emberi ráfordításokat igénylő űrtechnológiai fejlesztések egyben egy széles spektrumú innovációs beruházásnak is felfoghatók. Ugyanakkor az országimázs építés szempontjából szinte páratlan erejű eszköz ez: jelentős (és a szinte teljes globális közvélemény előtt sikeresen bemutatható) eredményei roppant erővel sugallják egy nemzet teljesítő képességét, erejét – elsőbbségét. Nem véletlen, hogy a két nagyhatalom globális szembenállásával jellemzett hidegháború korszaka az űrkutatás hajnala és kezdeti aranykora. Bizonyára az sem csupán a véletlennek köszönhető, hogy (a hidegháborús fegyverkezésben amúgy is kimerült) hatalmak közötti viszály „eldőlésével” az űr meghódításáért folytatott erőfeszítések is alább hagytak. Az anyagi értelemben is az összeomlás szélére került Szovjetunió, és az örökébe lépő Oroszország esetében ez még könnyebben érthető volna. De, az egyedüli hegemónként a világporondon maradt Egyesült Államok is visszavonult a külvilágok meghódításának ambiciózus programjától. Nem kel hozzá nagy bátorság, hogy hozzátegyük: az sem lehet a véletlen műve, hogy éppen most jutott el odáig a Kínai Népköztársaság, hogy szédítő tempójú űrtechnológiai fejlesztésekbe kezdjen.
Ambíciókban, az ismert prognózisok alapján, nincsen hiány Kínában az űrfejlesztések terén sem. Az óriásrakétával a Föld körüli 370 km-es magasságú pályára állított részegység, a Tianhe-1 elnevezésű modul lesz a központi alkotóeleme a három fő komponensből összeálló majdani űrállomásnak. Ez lesz a legénységnek otthont adó központi lakótér, az ehhez szükséges életfenntartó berendezésekkel. Ugyanakkor itt kap majd helyet az a segédmeghajtó rendszer is, ami a pályamódosításokhoz válhat szükségessé. És a tempó ettől kezdve csak gyorsulni fog. Li Shangfu, a kínai űrprogram vezetője szerint néhány hét múlva, még májusban csatlakozik a legnagyobb rendben, óramű pontossággal pályára állt modulhoz a Tianzhou-2 teherűrhajó, további felszerelésekkel, építő elemekkel. Megint csak néhány hétre rá, valamikor júniusban pedig három asztronautát visz fel az épülő állomásra a Shenzhou-12 elnevezésű űrhajó. És ez csupán valóban a kezdet: 2021 és 2022 folyamán összesen 11 alkalommal küldenek majd fel űrjárművet (emberrel, vagy csak hasznos rakománnyal), hogy minden szükséges részegység és alkatrész feljusson a 66 tonnásra tervezett űrállomás elkészítéséhez.
A Long March 5B rakétával tehát Kína megkezdte a maga égi „Hosszú Menetelését” a világűr meghódítására. A kihívás a vetélytárs, vagy vetélytársak számára már most óriási. A néhány éve immár nyílt szembenállássá elmérgesedő amerikai-kínai viszony tétje mára nyilvánvaló: a globális hegemóniáért vívott küzdelem irányítja a két nagy minden lépését. A koronavírus járvány évében felgyorsult konfrontatív események és történések egyértelműen kiterjednek az utóbbi évtizedek unipoláris állóvizében, a Pax Americana egyértelmű viszonyaiban kicsit háttérbe szorult világűrre. A szárazföld, a víz, a levegő után a geopolitikai szembenállás színterévé, 4. dimenziójává válik most az űr. Mert azt jól tudjuk: abban a bizonyos ötödikben, a kibertérben már jó ideje ádáz küzdelem folyik. A szembenállás immár kiteljesedett: beköszöntött a vertikális geopolitika korszaka.
China launches Tianhe space station core module into orbit; Andrew Jones; Space News; 2021. április 29.
The US – Russia collaboration in space is fraying; Miriam Kramer; Axios Space; 2021. március 16.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
Kamala Harris fogja elnökölni az USA Nemzeti Űrhajózási Tanácsát
A héten döntött a Biden-kormányzat: az előző Trump-kabinet más űrpolitikai intézkedéseihez hasonlóan megtartják a korábbi vezetés alatt felállított Nemzeti Űrhajózási Tanácsot, amelynek üléseit Kamala Harris alelnök vezeti majd. Az intézmény nagyon is fontos szerepet kaphat a tervek szerint hamarosan új erőre kapó amerikai űrfejlesztési törekvésekben és űrkutatási programokban. A szervezet tulajdonképpen az amerikai kormányzat legmagasabb rangú koordinációs szerve lesz, amely horizontálisan fogja össze a NASA mellett az amerikai űrtechnológiai fejlesztésekbe bekapcsolódó valamennyi kormányzati szervezetet. A testület űrkutatással kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásáért lesz felelős, és kompetenciája az alábbi területeket fedi majd le: nemzetbiztonsági témák, tudományos alapkutatásokkal kapcsolatos problémakörök, az űrtechnológiák hozzájárulása az USA gazdaságának fejlődéséhez. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy Harris alelnök vezetésével ezekben az űrtémákban is mindenhol igyekeznek majd megjeleníteni az alelnök „személyes” politikai programjának súlyponti kérdéseit. A környezetvédelem, illetve a fenntartható fejlődés ügyét.
Vice President Harris Will Chair the National Space Council; Miriam Kramer; Axios Space; 2021. május 1.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
