„Ugyanaz történik, mint anno a rádióval
A Spiegel Online Tim Wu, a Columbia Egyetem professzorának könyvét idézi. A jogász a The Master Switch: The Rise and Fall of Information Empires (A főkapcsoló – az információs birodalmak tündöklése és bukása) című könyvében azt írja, vitathatatlanul gyorsan változnak az új kommunikációs csatornák a gazdasági és politikai érdekek hatására. A rádiót hozza fel példának, ami az Egyesült Államokban kezdetben kevéssé szabályozott médium volt. Magánszemélyek, kisebb érdekcsoportok, szakszervezetek és egyesületek sugároztak helyi programokat hetente néhány órában. A rádióamatőrök világa virágzott, mert az üzleti modell a készülékek értékesítésére összpontosított, és senki nem akart reklámokat.
Igen ám, de miután 1922-ben leadták az első rádiós hirdetést, hamarosan világossá vált: a spotokból jóval nagyobb jövedelem származik, mint a készülékek értékesítéséből. Nagy rádiós műsorszolgáltatók születtek, hogy folyamatosan lekössék a hallgatók figyelmét, hiszen ez volt a jelentős hirdetési bevételek feltétele. Az amerikai hatóság kiadta a frekvenciákat a nagy kereskedelmi műsorszolgáltatóknak – később hasonlóan járt el a televízió esetében is. A gazdasági érdekek és politikai döntések nyomására eltűnt a nyílt csatornák színes kavalkádja, felváltotta a jól beszabályozott amerikai műsorszóró rendszer ma ismert formája. Az egykori rádiós gigászok – az NBC és a CBS – még ma is hatalmas médiakonglomerátumok.
Rádiós programokat készíteni vagy szabályozni? Minden pártnak megvolt a maga ötlete arra, hogyan kellene a rádiónak működnie. Ahogy most az internettel kapcsolatban is mindenkinek megvan az elképzelése.
…
A Comscore statisztikai szolgáltató cég 2010 decemberében publikált adatai szerint az amerikai internetezők több mint 41 százaléka az öt legnagyobb szolgáltató – a Facebook, a Google, a Microsoft, a Yahoo és az AOL oldalain töltötte az idejét, amikor internetezett. Egy évvel korábban az arány még mintegy 37 százalék volt.A stratégiájuk nem újdonság. Az 1900-as évek elején az American Telephone and Telegraph Corporation (AT&T, Amerikai Telefon és Telegráf Társaság) nagyon olcsón kínálta a kis, helyi gyártóknak, hogy a hálózatukat együttműködés keretében csatlakoztassák az AT&T rendszeréhez. Abban a pillanatban, hogy a kis cégek az óriás infrastruktúrájától függtek, azonnal megváltoztatták a feltételeket. Az egykori konkurenseket vagy megvásárolták, vagy kiszorították a piacról.”
Forrás:
Öt gigász osztotta fel egymás között a világhálót, Niklasson Katalin, HVG.hu, 2011. július 25.
