„ Magyarország 2024-ben tervezi fellőni második űrhajósát a Nemzetközi Űrállomásra, a HUNOR-program 99 millió dollárba (41,5 milliárd forintba) kerül. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszeri biztost a többi között arról kérdeztük, miért éri meg ennyi pénzt költeni arra, hogy Farkas Bertalan után újabb magyar asztronauta legyen, és hol tart az űrhajós kiválasztásának folyamata. Szó volt háborúról, a világszínvonalú magyar űrkémiai – például a Coviddal összefüggő – kutatásokról, az állammal szorosan együttműködő 4iG Izrael és a világűr irányába történő terjeszkedéséről, valamint az űrkutatás fő fókuszáról is.
Bár az űrkutatás, illetve a különböző űrtevékenységek kezdete óta folyik versengés a különböző országok és nagyhatalmak között, még a hidegháború idején is volt együttműködés. A Szojuz-19 és az Apollo-18 összekapcsolása például 1975-ben a vietnámi háború árnyékában történt meg, ehhez pedig technológiai együttműködésre, érzékeny információk cseréjére volt szükség a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről.
Oroszország Ukrajna ellen indított inváziója a korábbi űregyüttműködésben is változást hozott – mondta a 24.hu-nak Ferencz Orsolya, a Külgazdasági és Külügyminisztérium űrkutatásért felelős miniszteri biztosa. A tudományos területeken elért eredmények ugyanis a hadiiparban is képességnövekedést eredményeznek: több ezer műhold, köztük katonai és magánműholdak vesznek részt az orosz-ukrán háborúban. 2019-ben ráadásul az űrt a NATO műveleti területté nyilvánította.
Az orosz-ukrán konfliktus a magyar űrtevékenységre is hatással van, hiszen az Európai Űrügynökség (ESA) tagjaként a szövetségi irányelveknek megfelelően viszonyulunk is az orosz félhez. – Ettől függetlenül a Roszkoszmosszal is jó a kapcsolat, bár jelenleg a kiemelt közös projektjeink szünetelnek az európai űrpolitikával összhangban – mondta a miniszteri biztos, aki szerint noha korábban volt arról szó, hogy Bajkonurból küldjenek fel magyar űrturistát, a HUNOR-program ESA-együttműködésben, a NASA-val és az amerikai űrügynökséggel partnerségben lévő Axiom Space vállalattal valósulhat meg.
Kérdésünkre, hogy miért fontos Magyarországnak, hogy Farkas Bertalan után újra embert küldjön az űrbe, Ferencz Orsolya kifejtette, minden ország megfogalmaz űrstratégiájában kitörési pontokat, olyan nagy projekteket, amelyek húzzák maguk után az ágazat többi szereplőjét. A küldetésnek három kiemelt célja van: a legfontosabb, hogy az űripari cégek, egyetemek, kutató központok be tudjanak kapcsolódni egy nemzetközi űrprogramba, fejlesztésekbe, kutatásokba.
Magyarország ezen kívül rendelkezhet a projektasztronauta űrben töltött idejének egy részével. Ez az ott elvégzett kísérletek révén óriási hozzáadott értékkel kecsegtet. Sugárzásvédelmi, fedélzeti elektronikai, anyagtudományi és növény-élettani, illetve orvosi kísérletek lesznek. Űrkémiában például kifejezetten erősek vagyunk: 2020-ban például két magyar cég, az InnoStudio Zrt. és a CycloLab Kft. közös kutatása keretében vizsgálták meg azt a Nemzetközi Űrállomáson (ISS), hogy hogyan befolyásolja a kémiai folyamatokat a súlytalanság a Covid-vírus elleni remdezivir gyógyszer esetében. Ezen kísérletek előkészülete zajlik jelenleg az Energiatudományi Kutatóközpont irányítása mellett, magyar egyetemek részvételével – tudtuk meg Ferencz Orsolyától.
A harmadik hozadéka az űrutazásnak oktatási célú, hiszen a tervek szerint – és ezt a HUNOR-programban résztvevő partnerek is hangsúlyosan támogatják – ismeretterjesztő órákat tart majd a magyar asztronauta diákoknak. A miniszteri biztos szerint a sikeres űrprojekt után népszerűsíteni tudja és látványosabbá teheti a magyar űrtevékenységet például azzal, hogy személyesen ellátogat több iskolába. Hogy ki lesz az oktató, az még nem dőlt el, Ferencz Orsolya szerint október végén mutathatják be a nyilvánosságnak azt a – több mint 250 érvényes pályázó közül kiválasztott – négy embert, akik eljutott a kiválasztási folyamat utolsó szakaszába.
A jelöltek külföldön, többek között Kölnben vesznek részt kiképzésen, majd az űrutazásra kijelölt személy az Egyesült Államokban a NASA kiképző-programjához csatlakozik. A kiválasztott az Axiom Space houstoni központjában vesz részt egy féléves kiképzésen, majd a Floridában található Kennedy Űrközpontból fog elindulni – remélhetőleg 2024-ben – a Nemzetközi Űrállomásra.
Az orosz-ukrán háború várhatóan ezt a projektet nem veszélyezteti, sőt még az sem, ha az oroszok esetleg kivonulnak az ISS-ről. Ferencz Orsolya bízik benne, hogy nem lesznek problémák a Nemzetközi Űrállomáson történő, egyre kényesebb együttműködésből.
Arra a kérdésre, hogy mindez mégis mennyibe kerül majd a magyar költségvetésnek, a miniszteri biztos elmondta: ahogy az már a sajtóban is több helyen megjelent, a HUNOR-program 99 millió dollárba (41,5 milliárd forintba) fog kerülni.
Ennek azonban jelentős részét a magyar egyetemek és kutatóműhelyek, ipari szereplők használhatják fel annak érdekében, hogy önálló kísérleteket és technológiai demonstrációkat tudjanak végrehajtani a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, amelyeket a leendő magyar űrhajós fog elvégezni. Ez hatalmas versenyelőny lesz, hiszen az űrbeli kísérletek még az űrtechnológiai nagyhatalmak piaci és tudományos szereplői számára is erősen korlátozottan elérhetők.
Hazánk már több mint hét éve az Európai Űrügynökség teljes jogú tagja. Az ESA nagyrészt a 22 tagállam befizetéseiből működik – amihez Magyarország is eurómilliókkal járul hozzá évente –, de azért éri meg igazán ehhez a klubhoz tartozni, mert a befizetett pénzből az ügynökség tagállamaiban működő cégeket, kutatóintézeteket és egyetemeket bíznak meg azzal, hogy űrtevékenységgel kapcsolatos kutatásokat és fejlesztéseket hajtsanak végre az ESA programjához kapcsolódva. Ferencz elmondása szerint már most több mint negyven ilyen magyar műhely van, és például a NASA következő, asztronauta nélküli Hold-misszióját lebonyolító Artemis I nevű rakétán is lesznek magyar tudósok és mérnökök által fejlesztett eszközök.
Az egyik ilyen műhely a 4iG, amely több vonalon is szorosan együttműködik az állammal (így a magáncég 51 százalékban, az állam 49 százalékban lesz tulajdonosa a Vodafone-nak, amelyért 715 milliárd forintot fizetnek, de hadiipari területen és az Antenna Hungáriában is van együttműködés). A cég az állammal együtt egy magyar távközlési műhold pályára állítását is tervezi: a közelmúltban jelentették be, hogy CarpathiaSat Magyar Űrtávközlési Zrt. 20 százalékos részesedést vásárolhat az izraeli Spacecom-ban. Ez utóbbi cég 2004-től 2024-ig a magyar államtól bérli a Magyarországnak járó úgynevezett geostacionárius pályaszakaszt, amelyen saját műholddal lehet kiszolgálni az ország távközlési és telekommunikációs igényeit.
Megkérdeztük Ferencz Orsolyát, hogy a területért felelős miniszteri biztosként volt-e köze, feladata, és ha igen, milyen az ügylettel kapcsolatban. Elmondta, hogy az izraeli űrprogramot nagyra értékeli, és követendő példának tartja az izraeli oktatási rendszer azon részét is, amelyben kis műholdakat tervezhetnek a gyerekek. Hangsúlyozta, hogy neki az államközi, szövetségi együttműködési rendszerekben van feladata, de minden olyan törekevést üdvözöl, ami a magyar űripar fejlesztését eredményezi, és ha versenyképes, tőkeerős magyar cégek jönnek létre. A konkrét ügylettel kapcsolatban viszont a 4iG-hez irányított minket.
Beszélt arról is, hogy az űrtevékenységnek valójában a „melléktermékei” a hírközlés vagy az orvostudomány számára keletkező eredmények, de a tudomány számára a fő fókusz annak kutatása, hogyan lehetséges az élet egy csillag szomszédságában. Az, hogy megértsük a földi életet, a bolygó működését. – Amikor rendszerszinten szabályozunk – megújuló energiaforrásokról, atom- vagy például szénenergiáról –, hogy melyik energiahordozót muszáj elengedni, a döntés mögött pontos fizikai modellnek kell lenni, mert a szabályozás pillanatától már minden pénzben mérhető. A fizikai modellek pedig az űrtevékenység révén rendelkezésre álló adatokon alapszanak – jelentette ki Ferencz Orsolya, hozzátéve, űradatok képezik annak alapját is, amit a klímaváltozásról tudunk.
„Természetesen a technológia nem ad választ az emberiség morális érettségére, de az űrhajósok ebben is példával járnak elől. Akik jártak a világűrben, lélekben más emberként térnek vissza, olyat látnak fentről, amelyhez képest eltörpül minden földi konfliktus. Az emberiségnek is el kell jutnia erre a szintre, morálisan is nagykorúvá kell válni” – jelentette ki.
Magyarok az űrben: úttörőkből sereghajtók
A rendszerváltásig sok tekintetben úttörőnek számítottak az űrkutatás terén a magyar koponyák: a Bay Zoltán által vezetett kutatócsoport volt az első Európában, melynek 1946-ban sikerült a Holdra kiküldött radarjelek visszhangját érzékelni, a világűr határának tekintett távolságot pedig Kármán Tódor határozta meg először – ezt azóta is Kármán-vonalnak nevezik –, illetve az amerikai asztronauták holdjáró autóját is egy a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, 1956-ban emigráló gépészmérnök, Pavlics Ferenc vezetésével fejlesztették ki.
Farkas Bertalan utazásának köszönhetően hazánk volt a hetedik ország, amely űrhajóst küldött fel – a Nemzetközi Űrállomáson ma is használt Pille nevű dózismérő első változatát is ő vitte fel az űrbe –, azonban a hidegháború vége után kicsit lassan kapcsolt Magyarország: bár az 1990-es évek elején az egykori keleti blokkból velünk kezdett el először tárgyalni az Európai Űrügynökség az együttműködésről, végül a régióból utolsóként, csak 2015-ben váltunk az intézmény teljes jogú tagjává.
Nemzetközi összevetésben egyébként még az utóbbi időben is nagyságrendileg kevesebb pénz költünk űrtevékenységre, mint a környező országok, de a lemaradásunk egyre kisebb. Pedig, hogy csak egy példát említsünk, a kisműholdak gyártásában és fellövésében is úttörőnek számítanak a magyar szakemberek.”
Forrás:
Ferencz Orsolya: A háború az űregyüttműködésben is változást hozott, de a magyar űrhajósprogram nincs veszélyben; Tóth Bálint Soma; 24.hu; 2022. október 25.
