„Már nem először adunk hírt arról, hogy egyre több helyen kezdik a gyermekek felügyeletére használni a modern technológiát, nevezetesen a helymeghatározást lehetővé tévő GPS-t valamilyen módon. Eddig leginkább az Egyesült Államokból érkeztek hírek ilyen megoldásokról, ám mostantól kontinensünk sem érintetlen: a minden eddig kísérlet esetében igen nagy vitát kiváltó technológiát a tesztidőszak elteltével bevezethetik a svéd óvodákban is – és persze a viták itt sem maradtak el.
A kisgyermekek elektronikus nyomkövetése ugyanazokat az aggodalmakat keltette fel Svédországban is, mint az USA-ban. A kifogásokat emelő szülők egyrészt a nevelés elgépiesedésétől félnek, vagyis hogy az intézmények majd létszám-takarékosságra használják fel a lehetőséget, hiszen egy monitoron egyetlen ember is el tudja látni több pedagógus felügyeleti munkáját (legalábbis részben), másrészt pedig attól, hogy a magánélet védelmét mindenképp megtörő nyomkövetés alkalmazása roppant veszélyes lehet etikailag is a kicsiknél, hiszen így már egy olyan környezetben nőnek fel, ahol a megfigyelés, a technológiai kontroll természetes.
Ugyanakkor azok a pedagógusok, akik már korábban bevezették intézményükben a technológiát, egyáltalán nem aggódnak, sőt üdvözlik a megoldást: az AP hírügynökségnek nyilatkozó óvónő azt mondta, hogy ha a piciket elviszik kirándulni, akkor számukra nagyon-nagyon hasznos a nyomkövetés, ha például elkóborol egy gyerek az erdőben, és eddig csak pozitív tapasztalatokról tud beszámolni.
Nem meglepő, hogy az adatvédelemre, a magánélet biztosítására meglehetősen kényes svédeknél több olyan cikk is megjelent a jelenséget kommentálva, melyek azt mondják, hogy inkább az óvodák személyzetének bővítésére kellene az eszközökre szánt pénzt felhasználni, mert hiába nagy segítség bizonyos szituációkban a chip, ha hosszabb távon, „a megfigyeltek társadalmának” kialakításával beláthatatlan károkat okoz.”
Forrás:
Nem csak a kutyák kapnak chipet, hanem az óvodások is, Drajkó Pál, IT café, 2011. szeptember
