„A leköszönő Európai Bizottság némi késéssel ugyan, de eleget tett kötelezettségének, és március 27-én nyilvánosságra hozta a kilencedik kohéziós jelentést. A témával összefüggésben megjelentek a kihívásokat, valamint a belső piacot érintő vélemények is, valamint megtartották a Kilencedik Kohéziós Jelentésről szóló Fórumot is. Magyarországon a tagállamok közül az elsők között történt reflexió az uniós folyamatokra, a 2024. április 18-án, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen megrendezett Cohesion Summit 2024 konferencia keretein belül. A jelen cikk lehetőséget ad Csúcs fő gondolatainak és témáinak bemutatására.
Magyarország szempontjából különösen jelentős, hogy milyen irányt vesz a kohéziós politika jövője. E tervek ugyanis nemcsak az Európai Unió szempontjából bírnak jelentőséggel, hanem a tagállamok kohéziós politikai céljainak meghatározása miatt is kiemelkedő fontosságúak. Ezért is szükséges, hogy hangot adjunk álláspontunknak, érveinknek, érdekeinknek. A nemzetközi szereplők között is párbeszédet teremtő Cohesion Summit 2024 célja is ez volt.
Kihívások
A rendezvényen a legmagasabb szakpolitikai szinten képviselte magát a magyar kormányzat Navracsics Tibor miniszter személyében. „A kohéziós politika fejlődése, aktuális kihívások” címet viselő előadásában elmondta, hogy mivel Magyarország látja el 2024 második felében az Európai Unió soros elnökségével járó feladatokat, így szeptember elején informális tanácsülésre kerül sor a tagállamok kohézióval foglalkozó minisztereinek és bizottsági illetékesek jelenlétével, míg november-december hónapokban formális ülést terveznek a kohéziós politika jövőjének megvitatására. Tematikailag a magyar uniós elnökség legfontosabb témája lesz a kohéziós politika jövőjéről folyó vita.
Kiemelte, hogy a magyar álláspont a kohéziós politika tekintetében teljesen világos és egyszerű „egyrészt úgy gondoljuk, hogy a kohéziós politika az egyik legsikeresebb uniós szakpolitika, éppen ezért Magyarország alapvetően érdekelt a kohéziós politika jövőbeni sikerében is, és erős költségvetési támogatásában. Másrészt a kohéziós politika jelenlegi szerkezete és logikája még koránt sem merítette ki minden lehetőségét. A magyar logika szerint a kohéziós politika kettős jelentéstartalma (személy alapú kohéziós politika és területi alapú kohéziós politika) kapcsán mindkettőre hangsúlyt szükséges helyezni.”
A kohéziós politika nemcsak a felzárkózásról, hanem a versenyképességről is szól. A kohéziós politika tehát hozzá tud járulni az (1) országok közötti felzárkózáshoz, valamint a (2) versenyképesség erősítéséhez egyaránt. Magyarország a 20 éves európai uniós tagsága alatt egy figyelemreméltó felzárkózást hajtott végre a többi közép-európai országhoz hasonlóan, amelynek eredményeként úgynevezett régi uniós tagállamokat is utolért (Portugália) vagy lehagyott (Görögország). Minél erősebb a kohézió egy társadalomban, vagy egy országban, vagy éppen az Európai Unióban, annál versenyképesebb az adott egység és minél kisebbek a különbségek, annál erősebb a versenyképesség, hiszen annál kevesebb anyagi forrást kell fordítani a különbségek mérséklésére, a leszakadók felzárkóztatására.
A legélhetőbbek
A kohéziós politika eredményeinek eléréséhez megfelelő tervezésre és célokra van szükség. Magyarország azt a célt tűzte ki, hogy az 5 legélhetőbb európai ország között legyen 2030-ra. A kitűzött cél elérésének előfeltétele többek között a vidéki népességmegtartás, az élhető vidék, az élhető városok. Ez azért is különösen fontos, mivel az adatok azt mutatják, hogy az országon belüli regionális különbségek élesednek, egy széttartó fejlődési tendencia figyelhető meg esetükben.
Az éles különbségek tágabb környezetben is megfigyelhetők. A konferencia résztvevői megtudhatták, hogy a hagyományos elképzeléseinkkel szemben nem igaz, hogy ha minél nyugatabbra megyünk, annál fejlettebb életviszonyokkal és életkörülményekkel találkozunk. A valóság ezzel szemben az, hogy az Európai Unió földrajzi közepén van egy észak-déli fejlettségi folyosó, ami Svédországból indul, Dánia, Nyugat-Németország, Hollandia, Belgium, Ausztria nyugati része, és Észak-Olaszországon keresztül húzódik. Ettől nyugatra és keletre található egy fejlettségi szakadék. Ez már 2004-ben is megfigyelhető volt, de a 2022-es adatok még jobban kirajzolják. 2022-ben megjelennek a felzárkózás első halvány jelei is Kelet-Európában, aggasztó ugyanakkor, hogy 2022-re Franciaországban a régiók megtorpannak: bár az Európai Unió átlaga környékén vannak, de már veszítenek az előnyükből. Mindennek következtében a magyar területfejlesztési folyamatokkal összhangban is a 9. Kohéziós Jelentés azt mondja ki, hogy valójában egyre kevésbé kelet-nyugati fejlettségi különbségről beszélünk, egyre inkább észak-déli fejlettségi törésvonal tapasztalható. Ennek egyik sajátossága, hogy ez a fejlődési egyenlítő – amelytől északra fejlettebb és dinamikusan növekvő térségek vannak, délre pedig leszakadó vagy felzárkózó térségek – pontosan Magyarország területén húzódik keresztül. Magyarországon is azt mondhatjuk, hogy észak-déli fejlettségi különbségről beszélhetünk, ahol a határ Zalaegerszeg – Balaton déli partja – Paks – Dunaújváros – Békéscsaba vonalnál húzható meg. Ettől északra úgy tűnik, hogy beindultak a fejlődési folyamatok, ettől délre nagyon komoly kormányzati beavatkozások szükségesek, hogy dinamizálni lehessen ezeket a térségeket.
Életminőség, fejlettség
A területfejlesztéssel összefüggésben elhangzott, hogy 2023 decemberében terjesztették elő a területpolitikát új alapokra helyező területfejlesztési törvényt, amely több pillérre épül: (1) új területfejlesztési koncepcióra, (2) területfejlesztési szolgálat (egyenlő partnerként segíti az önkormányzatokat és a területfejlesztésben érdekelt szereplőket). Az új területfejlesztés lényege, hogy az eddigi, a települések versengésére épülő modell helyett a térségi együttműködésre helyezi a hangsúlyt. Vagyis azokat a térségeket azonosítja, melyek a hétköznapi élet szempontjából összetartoznak, ebből adódóan a fejlesztésük nemcsak a hétköznapi élet minőségét javítja, hanem általában az ország és az Európai Unió általános fejlettségi szintjét is. Ebből a szempontból három nagy városgyűrűt, illetve különböző funkcionálisan összetartozó térségeket különböztetnek meg. Az egyik a Budapest körüli agglomerációs övezet. Ezek azok a települések, amelyek közvetlen a közszolgáltatások tekintetében is Budapesthez sorolhatók Ezeken a településeken kisebbfajta népességrobbanás figyelhető meg. A második városgyűrű határa 50-90 km-re fekszik Budapesttől: Tatabánya-Székesfehérvár-Dunaújváros-Kecskemét-Szolnok-Eger. A harmadik gyűrű a határmenti városokat fogja össze, itt nagyon nagy határmenti versenyek / együttműködések várhatók: Nyíregyháza–Szatmárnémeti, Debrecen–Nagyvárad, Békéscsaba–Szeged–Temesvár–Arad, esetleg Szeged–Szabadka (ha majd lehetővé teszi a bővítés), Pécs–Eszék, Nagykanizsa–Varasd, Győr–Pozsony–Bécs, Miskolc–Kassa.
Fókuszban a jövő
A konferencia paneljei között megtalálható volt az innovációval, a bővítéspolitikával és a kohézió jövőjével összefüggő beszélgetés is, ugyanakkor kiemelendő a napjaink kihívásaival foglalkozó panel is. E panelben rávilágítottak a szereplők, köztük Hencsey Mónika (Európai Bizottság), hogy az Európai Uniót számos új kihívás éri, miközben a korábbi kihívásokat is kezelni szükséges. Egyrészt a kohéziós politikának a jövőre kell fókuszálnia (digitális és zöld átmenet), de ezeknek az átállásoknak a hátrányait is kezelnie kell az egyes régiókban (szénbányászat, nehézipar), a következő 7 éves költségvetésben a kohéziós politikának még hangsúlyosabbnak kell lennie. Navracsics Tibor álláspontja szerint a kohéziós politikában szükség van nagyobb fokú rugalmasságra és flexibilitásra, illetve egyszerűsítésre. Ugyanakkor fontos tudni, hogy nem a pillanatnyi reagálásra találták ki ezeket a szakpolitikákat, hanem a kohéziós politika inkább középtávú trendeket és folyamatokat kezel és erősít, amelyeknek 3-5-7 éven belül vannak eredményei. Meglátása szerint a három nagy átmenetet kezeli a kohéziós politika (zöld, digitális, demográfiai kérdések), de a fenyegetettségeket is kezelnie szükséges (népességvesztés, elöregedés, agyelszívás, ipari leszakadás, környezetrehabilitálás), és emellett kell reziliencia képességet fejleszteni az Európai Unióban. Arra a moderátori (Pató Lilla Viktória) felvetésre, hogy az új területfejlesztési törvényben fontos a partnerség és a régiók együttműködésének jó gyakorlati példája a Veszprém–Balaton Kulturális Főváros azt felelte, hogy Veszprém 2018-ban nyerte el a 2023-as Európa fővárosa címet (a Balatoni régióval együtt), az itt megvalósult régiós együttműködés Közép-Európában is egyedülálló. 2020-ban kezdték meg a felkészülést valós és tartalmi térségi összefogás kialakításával. Veszprém vezetésével pályázati alapot hoztak létre, amely 116 önkormányzatot foglalt magában. Ennek határai Hévíz, Marcali, Inota, Várpalota, Balaton déli partja, Bakonybél. A programok és infrastrukturális fejlesztések társfinanszírozásban valósultak meg. Az újabb fejlesztési tervek megvalósítása során reményei szerint össze is nő ez a régió nagy része. A cél az lenne, hogy az Európa Kulturális Fővárosa cím területi együttműködési forma is legyen, annak fenntarthatóságára törekedjenek. Petri Bernadett (MFOI) kiemelte a kohéziós alapok mellett a közvetlen uniós források jelentőségét is. Rávilágított, hogy az egyes tagállamok és régiók között mély különbségek és szakadékok vannak, hogy hogyan tudják elhozni ezeket a közvetlen forrásokat, ahol az innováció inkább eszköz, mint cél: Magyarországon 1 főre jutóan 13–14 euró közvetlen uniós forrást hívnak le évente, míg Luxemburg 700 eurót. Hangsúlyozta, hogy a közvetlen források lehívási arányát javítani kell Magyarországon, melynek támogatója a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda is, mint háttérintézmény. Nemcsak szakértelemmel, de közpolitika-formálással is lehetséges a beavatkozás: az Enrico Letta nevével fémjelzett anyagban megjelent az a magyar álláspont is, miszerint a közvetlen kezelésű uniós forrásoknak egyenlően elosztottnak és arányosnak kell lennie a kiegyensúlyozott belső piac fenntartásához. Elhangzott továbbá a jövőkép kapcsán az együttműködések kiépítése és erősítése, a területfejlesztés komplex értelmezésének és megvalósításának jelentősége, valamint a fejlődés fenntartásának kérdése is.
Az előadások visszanézhetők ezen a linken keresztül.”
Forrás:
A kohéziós politika magyar szemmel; Fási Csaba; Ludovika Magazin; 2024. május 7.
