„A következő félévben Magyarország fogja az EU hajójának kormányrúdját
A mai naptól az év végéig Magyarország tölti be a Tanács soros elnöki tisztét. A feladat nagyszerű – úgy politikai, mint szakpolitikai értelemben, de a munka mennyiségét tekintve is. Van azonban még egy szempont, amiben ez a „nagyszerűség” kitapintható – mégpedig az, hogy a feladat remek lehetőséget jelent hazánk számára, hogy előmozdítsuk az Európai Unió megerősödését. Egy feladat, amellyel újra be tudjuk bizonyítani, hogy aki a magyarokra épít, nem fog csalódni.
Az időszak, amikor Magyarország ellátja a soros elnökségi tisztséget, finoman szólva sem nevezhető „békeidőnek”: a világpolitikai helyzet rendkívüli – Keleten, a közvetlen közelünkben az orosz–ukrán háború, kissé távolabb a közel-keleti konfliktus és a további eszkaláció veszélye, Délről az egyre erősödő migrációs helyzet, amelyet mindenki számára megnyugtató, kiszámítható és hatékony módon kellene kezelni, Nyugaton a zaklatott amerikai elnökválasztási kampány, s közben Ázsia felemelkedése, amellyel kapcsolatban nincs igazán kiérlelt és világos stratégia. S ha nem lenne elég, a globális felmelegedés és az energiaválság utóhatásai, s persze a belső problémák: mindenekelőtt az elöregedő és egyre fogyatkozó népesség.
Mindez, s persze számos további politikai és szakpolitikai tényező Európát a versenyképességének, és az elmúlt évtizedekben egyre fejlődő, sokak által példaként tekintett életminőségének elveszítésével fenyegeti. Ilyen helyzetben látni kell a pályán. Nem lehet kapkodni a kormányrudat, de nem szabad sem tétlenül álldogálni, sem pánikba esni, mert Európa hajója, amely már így is veszített valaha volt sebességéből, menthetetlenül meg fog állni. A nemsokára megjelenő Draghi-jelentés, a szerzője által a közelmúltban tartott előadások alapján, rögzíteni fogja, hogy az Unió a 2000-es évek elejétől folyamatos lemaradásban van az Egyesült Államoktól.
A magyar elnökség első feladata tehát, hogy tisztán lásson a pályán. Helyzetfelmérés, helyzetértékelés és cselekvés, illetve az Unió cselekvésre sarkallása – mégpedig egy mindenki számára elfogadható, kompromisszumos módon. S ez még mindig könnyebb lenne, ha olyan időszakban lennénk, amikor az intézményi-politikai háttér adott. Most nem ez a helyzet. A magyar elnökség nulladik lépésként le kell, hogy vezényelje az intézményi átmenetet, le kell folytatnia a Bizottság által nem olyan régen elfogadott éves költségvetési tervezet vitáját, azaz operatív (és nem csak politikai-szakpolitikai) szinten is működésbe kell hoznia és mozgásban kell tartania az Uniót.
Mivel az idő szorít, így mindezzel párhuzamosan kell tennie az európai versenyképességért: a magyar elnökségi program legfontosabb célkitűzése ennek megfelelően Európa gazdaságának megerősítése és egy ún. „Versenyképeségi Paktum” tető alá hozatala. Ehhez a munkához komoly szakmai hátteret jelent az Enrico Letta által jegyzett, áprilisban bemutatott, jelentés, valamint az Európai Tanács néhány nappal ezelőtt kialakított következtetései. A következtetésekben foglalt ún. „stratégiai menetrend” rögzíti, hogy Európa a „cselekvők, alkotók és innovátorok kontinense”, és fel kell szabadítanunk az európai vállalkozói szellemet.
Igenám, de hogyan? A stratégiai menetrend külön alcímet szentel a versenyképességi kérdéseknek „Virágzó és versenyképes Európa” cím alatt. A dokumentum kifejti, hogy cél az európai polgárok vásárlóerejének növelése, számukra jó munkahelyek megteremtése, és az áruk és szolgálatatások minőségének biztosítása Európában. Továbbá a stratégiai ágazatokban a szuverenitás megerősítése és Európa technológiai és ipari nagyhatalommá tétele. Mindennek érdekében a következtetések azt irányozzák elő, hogy az egységes piacot fejleszteni és erősíteni kell, különösen az energetika, távközlés és a pénzügyek terén, azzal, hogy a KKV-knek továbbra is központi szerepet szánnak a politikai vezetők. Mindehhez az EiT szerint szükséges megerősíteni Európa gazdasági biztonságát, a stratégiai ellátási láncokat és saját, európai kapacitások kiépítését számos kulcsfontosságúnak ítélt iparágban – így többek között a védelmi iparban, űriparban, mesterséges intelligenciával kapcsolatban, hogy csak néhány példát említsünk. Ehhez társul továbbá a zöld és digitális átállás megvalósításának szükségessége, a határkeresztező infrastruktúrák fejlesztése, és az adatalapú gazdaság, mint horizontális szempont, valamint a versenyképes, ám egyúttal fenntartható mezőgazdaság előmozdítása.
A célok tehát számosak, s abban az európai vezetők között egyetértés látszik. Ami a végrehajtást illeti, abban most, elsőként a magyar elnökségre hárul a főszerep: le kell fordítani mindezt a magas szinten megfogalmazott, politikai célkitűzés-csokrot a gyakorlat és a kivitelezhetőség nyelvére – ezt fogja szolgálni az ősszel megjelenő Versenyképességi Paktum, amely révén, reményeink szerint, „Európa újra naggyá tehető”.
A versenyképességi megállapodás kapcsán a magyar elnökségi program számos elemet előirányoz: rögzíti, hogy egy olyan integrált, holisztikus megközelítést fog alkalmazni, amely révén a versenyképesség-fejlesztési szemlélet minden szakpolitikában megjelenik, s hozzá tud járulni egy olyan, technológia-semleges iparstratégia kialakításához, amely nyitott, nemzetközi együttműködésekben részt vevő gazdaság keretei között működik. Ez a környezet lehet olyan a program szerint, amely lehetővé tudja tenni az újbóli növekedést és az európai polgárok életminőségét is javító, emelkedő munkabéreket és rugalmas munkaerőpiacot. Hozzá kell tenni, hogy befelé, a tagállamok egymás közötti együttműködése irányába ennek egyik legfontosabb eszköze a kohéziós politika, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az uniós belső piac, a nagybetűs „Internal Market” megfelelően működhessen és az Unió nemzetközi gazdasági partnereinek ne alárendelt, hanem velük szemmagasságban lévő, versenyképes szereplő legyen.
Az út idáig sem volt egyszerű: voltak, akik tervezték, kezdeményezték vagy javasolták, hogy Magyarország ne láthassa el az elnökségi szerepet, noha az első magyar elnökség alatt, 2011-ben hazánk a feladatait olyan módon és olyan minőségben végezte, amellyel közfigyelmet és közelismerést vívott ki Európa szerte. Senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy ezt a teljesítményt meg tudjuk ismételni, de magasra tettük a lécet – nem ugyanazt, hanem legalább ugyanolyat vár tőlünk mindenki, s a kihívások Európa jövőjét illetően még nagyobbak, mint tizenhárom évvel ezelőtt.
Magyarországnak kulcsszerepe lesz abban, hogy az Unió saját értékeit, verseny- és cselekvőképességét meg tudja őrizni, s a következő évtizedekben is igazodási és tájékozódási pontot jelentsen a világpolitika tengerén.
Kapitány a hídon! Vitorlát bonts!
Hajrá magyar elnökség! Hajrá Európa!”
Forrás:
Kapitány a hídon!; Mernyei Ákos Péter; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2024. július 1.
