„Az egészségügyi adat felértékelődött és rácsatlakozott egyfajta aranyláz, mondja a Portfolio-nak adott interjúban Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Karának dékánja, aki exkluzív információkat is megosztott annak kapcsán, hogy nemrégiben a Harvard Egyetem Kennedy Kormányzati Iskola kutatóközpontjának senior munkatársává választották.
Elmondaná, milyen jelentősége van annak, hogy senior munkatársnak nevezték ki a Harvard J.F. Kennedy School of Government Mossavar-Rahmani Center for Business & Government központjába és hogy mi is ez pontosan?
Óriási megtiszteltetés számomra, elismerés egyetemünknek és a magyar kutatói munkásságnak, hiszen a kutatóközpontba eddig felvettek köre impozáns, volt miniszterelnököket, minisztereket, nemzeti bankok elnökeit találjuk a korábbi senior munkatársak között. Ez a Harvard Egyetem Kennedy Kormányzati Iskolájának kutatóközpontja, amelynek célja, hogy elősegítse az üzleti szféra és a kormányzat, közintézmények közötti együttműködést annak érdekében, hogy azok közösen javítsák a társadalmi jólétet. Ebben az intézményben lettem én most senior munkatárs. Mindehhez persze kellett egy jó kutatási téma, amivel pályáztam és az sem mellékes, hogy a Kennedy School öregdiákja vagyok.
Mi volt a téma, amivel pályázott?
A mesterséges intelligencia fejlesztése és szabályozása. Azt mondtam el és azzal pályáztam, amit mi itt Magyarországon a gyakorlatban is csinálunk. A hosszas pályázati út, átvilágítási folyamat után, több száz jelentkezőből nyertem felvételt. Mindez nem is miattam fontos, hanem azt üzeni, hogy az, amit Magyarországon folytatunk, az nem csak versenyképes az egész világon, hanem tanulni is szeretnének tőlünk, még Bostonban is.
Mi lesz ebben a szerepben a feladata?
Először is publikációs feladataim lesznek, másrészt pedig az én témámban szervezek a diákoknak tanköröket, ami változatos lesz. A fókuszban a mesterséges intelligencia fejlesztése és szabályozása lesz, például, hogy mit is jelent az AI az emberiség számára és mit jelent például a közszolgálati egészségügyi rendszerek számára. (…)
Nagyon korán rájöttünk Magyarországon arra, hogy az adattal életet lehet menteni, és bizonyos ellátások központosításával és a betegutak újraszabásával növelni lehet a beavatkozások számát és célzottan megtalálni a megfelelő betegeket. Ilyen eredmény volt a 2010-es évek elején az onkológiai betegutak központosítása. Az egészségügyi adat tehát felértékelődött és erre csatlakozott rá egyfajta aranyláz. Rövid idő alatt jöttek létre 100 millió dollár értékű startupok, amelyek AI-alapon közelítették meg egy-egy probléma megoldását. Magyarországon erre rátett még egy lapáttal, hogy az ipar azonosította, hogy idehaza rendelkezésre áll egy olajmező, ez pedig az EESZT. De itt van az a pont, amikor fel kell tenni a kérdést: meddig engedjük, hogy egy-egy projekt szigetszerűen, szigorúan csak üzleti szempontokat szem előtt tartva bontakozzon ki, és mikortól beszélünk arról, hogy rendszerképességre kell törekedni és arra, hogy ezek a projektek hogyan tudnak rendszer szinten hasznosulni a közfinanszírozott egészségügyben, nevezetesen az állami intézményekben.
Tehát az adatok feletti rendelkezés fontosságát hangsúlyozza, különben kiszolgáltatott lesz egy ország egészségügyi rendszere és irányítása?
Így van, egyre több ország ébred rá arra, hogy adatgyarmatosítás zajlik, ami az ország egésze számára csak hátrányos lehet, persze az adott fejlesztőnek, projektcégnek előnyös, hiszen pénzhez jut, és úgy érzi, értékelték a befektetett energiáját. Valójában ugyanakkor sokan indiánként viselkednek Magyarországon is, az aranylázban tüzes vízért és ezüst csengettyűért árusítják ki az adatvagyont. (…)”
Forrás:
Szócska: Új aranyláz tombol az egészségügyben; Medical Online; 224. július 25.
Új aranyláz tombol az egészségügyben, most kell észnél lenni! – Interjú; Csiki Gergely; Portfolio.hu; 2024. július 25.
