„2020 májusában a Covid19-világjárványra válaszul az Európai Unió létrehozta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt (RRF), amelynek révén mintegy 700 milliárd euró összegű forrást bocsátott az uniós országok rendelkezésére a világjárvány gazdasági és társadalmi hatásainak kezelésére. A zöld átállás és az Unió éghajlat-politikai céljainak előmozdítása érdekében az RRF-ből származó források több mint egyharmadát (37%) éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre kell fordítani. Az Európai Számvevőszék ilyen szempontból vizsgálta meg az RRF-et, hogy megállapítsa, teljesültek-e ezek a célok.
Az RRF nem hasonlít az uniós finanszírozás más típusaihoz. Az Unió nem tagállami számlák kiegyenlítésére folyósít forrásokat, hanem a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben szereplő mérföldkövek és célértékek elérésére fizet ki összegeket. Az uniós országok által e tervekben – azok becsült költségeivel együtt – meghatározott projektek legalább 37%-ának kell hozzájárulnia az éghajlat-politikához. 2024 februárjáig összesen 648 milliárd eurót különítettek el a helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre. Az Unió országai papíron ugyan teljesítették, sőt meghaladták az éghajlatváltozással kapcsolatos finanszírozási célértékeket (az ezeket támogató intézkedések becsült értéke 275 milliárd euró, vagyis 42,5%), ám csakugyan ennyire egyértelmű ez a valóságban is?
Az, hogy pontosan mi minősül zöld átállásnak, bonyolultabb kérdés, mint gondolnánk. Az Európai Bizottság éghajlat-politikai nyomonkövetési módszertant fogadott el, és értékelte, hogy a nemzeti tervekben javasolt egyes intézkedések milyen mértékben segítik elő a zöld átállást. Valamennyi kiadásra együtthatókat alkalmaztak: a jelentős éghajlati hatással járó intézkedések 100%-os éghajlat-politikai fellépésnek minősülnek; 40%-osak azok, amelyeknek van pozitív hatásuk, míg a teljesen hatástalan intézkedések együtthatója 0%. Például ha egy a villamosenergia-hálózat korszerűsítésére irányuló projektre fordítanak 100 millió eurót, az 40 millió euróval járul hozzá a helyreállítási és rezilienciaépítési terv átfogó éghajlat-politikai kiadási célértékéhez. Nem minden intézkedést lehet azonban ilyen könnyen osztályozni.
Emellett, mivel az éghajlat-politikai kiadási célértékek a tervekben szereplő költségbecsléseken alapulnak, az elmélet és a gyakorlat különbözhet egymástól. Egy adott projekt becsült költsége jelentősen eltérhet a tényleges végső költségtől, sőt akár annak környezetbarát volta is megkérdőjeleződhet, ha a projekt jellege változik.
Megjelenés előtt álló jelentésében a Számvevőszék értékelte, hogy a különböző intézkedésekre alkalmazott éghajlati nyomonkövetési együttható pontosan tükrözi-e azok tényleges éghajlatpolitikai hozzájárulását. A számvevők azt is alaposan megvizsgálták, hogy a környezetbarátnak tűnő intézkedések valóban azok voltak-e, és hogy a tényleges kiadások megfeleltek-e a tervezett kiadásoknak. Az átfogó ellenőrzési kérdések a következők voltak: Eredményesen segíti elő a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz az Unió éghajlat-politikai céljainak megvalósulását? Elősegíti az uniós helyreállítási finanszírozás, hogy az Unió 2050-re elérje a kibocsátásmentességet? Ezekre a kérdésekre válaszol a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről és a zöld átállásról szóló ellenőrzési jelentésünk, amelyet szeptember 11-én 17 órakor teszünk közzé a Számvevőszék honlapján.
Forrás:
Mennyire környezetbarátak az Unió helyreállítási alapjai?; Európai Számvevőszék (ECA); 2024. augusztus 28.
