„
- A Bizottság hamar lehetővé tette, hogy az uniós országok a közelmúltbeli válságok idején példátlan mértékű állami támogatást nyújtsanak
- Kevéssé követte nyomon a Bizottság a tagállamok által a vállalkozásoknak nyújtott támogatásokat
- Alaposabban kell elemezni, hogy szükségesek-e az állami támogatások az uniós iparpolitika terén
A Covid19-válság és az Ukrajna elleni orosz invázió nyomán az Európai Bizottság hamar lazított az állami támogatásokra vonatkozó szabályain, hogy az uniós tagállamokban felszínen tudjanak maradni a vállalkozások. Így viszont – amint arra az Európai Számvevőszék új jelentése rámutat – a Bizottság kevésbé tudja nyomon követni az ilyen támogatásokat. Noha az állami támogatások volumene 2020 óta jelentős mértékben növekszik, a Bizottságnak nincs elegendő információja a tagállamok által bevezetett intézkedésekről, illetve azoknak a versenyre gyakorolt hatásáról. Ráadásul a tagállamok eltérő szabályok szerint nyújtanak támogatást az iparuknak: ez árthat az egységes uniós piacnak, mivel az egyes országok pénzügyi lehetőségei is eltérnek egymástól.
Az Unióban általában tilos állami támogatást nyújtani a vállalkozásoknak, mivel ezáltal torzulhat a verseny a belső piacon. Bizonyos körülmények között az állami beavatkozás azonban kívánatos, sőt szükséges lehet. A közelmúltban a Bizottság háromszor vezetett be ideiglenes állami támogatási kereteket, hogy a tagállamok azok révén segíthessék a válságok által sújtott vállalkozásokat: először a COVID-19 világjárvány 2020. évi kitörésekor, majd az ukrajnai orosz invázióra válaszul 2022-ben, legutóbb pedig 2023-ban, az európai zöld megállapodás támogatására.
„Az Uniónak ellenőrzése alatt kell tartania az állami támogatásokat belső piacunk védelme, valamint a szabad és tisztességes verseny érdekében, még válság idején is – jelentette ki George Hyzler, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. – Az uniós polgárokat meg kell nyugtatni, hogy az állami támogatás valóban alapvetően fontos, és hogy a rövid távú megoldások végső soron nem válnak a belső piacunk kárára.”
Az első két válságkeret elfogadásával a Bizottság hamar reagált arra, hogy a tagállamok kénytelenek voltak állami támogatás révén kezelni a világjárvány, illetve az Ukrajna elleni orosz invázió által okozott gazdasági torzulásokat. Emiatt az Unióban az állami támogatási kiadások csaknem megháromszorozódtak: összegük a válság előtti évi 120 milliárd euróról 2020-ban és 2021-ben egyaránt több mint 320 milliárd euróra, 2022-ben pedig közel 230 milliárd euróra nőtt. A világjárvány nyomán nyújtott állami támogatások célba juttatásának feltételeit azonban nem mindig határozták meg pontosan, illetve a támogatás nem összpontosult kellő mértékben a legsúlyosabban érintett vállalatokra.
A Bizottság egyszerűsítette az állami támogatások tagállami bejelentésének felülvizsgálatára vonatkozó eljárásait, ami gyorsabb értékelést jelent. A döntéseket azonban néha úgy hozták meg, hogy nem álltak rendelkezésre további információk a végül létrehozott finanszírozási mechanizmusokról. Ráadásul a válságok idején a Bizottság lazított az állami támogatások nyomon követésén, és mindmáig nem vezetett be strukturált megközelítést a be nem jelentett támogatások felderítésére.
Az állami támogatás egyre gyakrabban alkalmazott eszköz olyan iparpolitikai célkitűzések szolgálatában, mint az Unió stratégiai függetlenségének fokozása és a klímasemleges gazdaságra való átállás. Az Unió jelenleg érvényes állami támogatási szabályai azonban összetettek, gyakran ellentmondanak egymásnak, illetve nem támasztja alá őket megfelelő gazdasági elemzés. Ez árthat az uniós belső piac eredményes működésének is, mivel a gazdagabb országok egyszerűen többet tudnak költeni másoknál, ami torzíthatja az egyenlő versenyfeltételeket.
Végezetül a Számvevőszék megjegyzi: jelenleg nem eléggé átlátható, hogy ki részesül állami támogatásban. Konkrétan: a tagállamok nem szolgáltatnak teljes körű és megbízható adatokat az általuk ténylegesen nyújtott támogatásokról. Ez akadályozza a Bizottságot az ilyen támogatások nyomon követésében.
Háttér-információ
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot az állami támogatás nyújtására vonatkozó szándékukról, kivéve, ha különleges mentesség van érvényben. A Bizottság ezt követően megvizsgálja, hogy a támogatás összeegyeztethető-e a belső piaccal, és eldönti, hogy jóváhagyja vagy megtiltja-e azt. Emellett nyomon kell követnie a tagállamokban nyújtott állami támogatásokat, és fel kell tárnia a potenciálisan jogellenes támogatások eseteit.
A Számvevőszék megállapításai alátámasztják Enrico Letta jelentésének az uniós iparpolitika európaibb megközelítésére irányuló felhívását, figyelemmel arra is, hogy káros támogatások ne veszélyeztessék az egyenlő versenyfeltételeket. Megállapításaink relevánsak a Mario Draghi által az Unió versenyképességéről készített jelentés fényében is, mivel az európai cégek a globális piacokon más országok – nevezetesen Kína, Japán és az Egyesült Államok – állami támogatást élvező vállalataival állnak versenyben.
Kapcsolódó hivatkozások
”
Forrás:
Az Európai Bizottságnak fokoznia kell a válság nyomán nyújtott és az iparpolitikai állami támogatások ellenőrzését; Európai Számvevőszék (ECA); 2024. október 23.
