„
- Az Unió világjárvány utáni helyreállítási alapja a szokásos uniós programokhoz hasonló intézkedéseket finanszíroz
- Az új mechanizmusban nincs kapcsolat a finanszírozás és a költségek között, ami megnöveli a kettős finanszírozás kockázatát
- A meglévő kontrollmechanizmusok nem alkalmasak az ilyen esetek megelőzésére és felderítésére
Egyre nagyobb a kockázata annak, hogy ugyanaz az intézkedés kétszer kaphat uniós pénzt. Ez az Európai Számvevőszék által ma közzétett különjelentés aggodalomra okot adó következtetése. A világjárvány utáni uniós helyreállítási program először alkalmazott széles körben egy új, nem a tényleges költségeken alapuló finanszírozási mechanizmust. Átfedés lehet egyrészt az e mechanizmus keretében rendelkezésre álló, minden korábbinál nagyobb pénzösszegek, másrészt a hagyományos uniós költségvetésből származó finanszírozás között. A meglévő kontrollmechanizmusok azonban nem elegendőek arra, hogy kellően mérsékelni tudják a kettős finanszírozás fokozott kockázatát.
Az uniós országok közötti és azokon belüli gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése hagyományosan kizárólag a kohéziós politikai alapok és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hatáskörébe tartozott. Ebből a két forrásból a 2021–2027-es uniós költségvetési időszakban 358 milliárd euró, illetve 34 milliárd euró származik. Hasonló területeken – például a közlekedés és az energiainfrastruktúra terén – hasonló tevékenységeket azonban a 648 milliárd eurós COVID utáni helyreállítási alap is finanszíroz, a 2021-ben létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) formájában. Az RRF révén először jelenik meg széles körben költségfüggetlen uniós pénzügyi támogatás, amivel megnő annak a kockázata, hogy egyazon tétel kétszer részesül uniós finanszírozásban.
„A kettős finanszírozás az uniós források helytelen felhasználását, az uniós adófizetők pénzének pazarlását jelenti. A meglévő rendszerek mégsem tudják ennek elejét venni” – jelentette ki Annemie Turtelboom, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag. „Az RRF finanszírozási modelljét az egyszerűsítés kedvéért vezették be. Az egyszerűsítésnek azonban nem lehet az az ára, hogy gyengül az Unió pénzügyi érdekeinek védelme.”
A Számvevőszék megjegyzi, hogy a jogi keretet nem igazították hozzá a jelenleg létező különböző kiadási modellekhez: a kettős finanszírozás jogi meghatározása nem célszerű az RRF finanszírozási modellje szempontjából, mert itt a kifizetések nem költségfüggőek, hanem mérföldkövek és célértékek teljesítését jutalmazzák. Ráadásul így számításon kívül marad az RRF-finanszírozás egy jelentős – a reformokkal és egyéb tevékenységekkel kapcsolatos, „költségmentesnek” tekintett – része, mert azt az Európai Bizottság a kettős finanszírozás kockázatától mentesnek tartja. A Számvevőszék azonban nem ért egyet ezzel. Mivel a kettős finanszírozásra vonatkozó rendelkezések nem egyértelműek, az is bizonytalan, hogy milyen ellenőrzések kezelhetik eredményesen ezt a kockázatot.
A tagállamok szempontjából az, hogy mindez számos irányítási szintet érint, nagyon megnehezíti a koordinációt és a felügyeletet. Ebben a helyzetben a kettős finanszírozás kizárhatóságának ellenőrzése nagyrészt az uniós pénzek kedvezményezettjeinek önbevallásán alapul. A keresztellenőrzéseket többnyire manuálisan végzik, így azokra aligha kerülhet sor a szükséges volumenben. Megnehezíti a kettős finanszírozás észlelését az is, hogy az informatikai eszközök nem interoperábilisak. Az uniós rendeletek a programok közötti szinergiákat és koordinációt szorgalmazzák. A gyakorlatban a tagállamok igyekeznek elkerülni, hogy konkrét intézkedéseknél az RRF-ből nyújtott támogatást más uniós forrásokkal ötvözzék.
Ami az Európai Bizottság szerepét illeti, az általa a kettős finanszírozás kizárhatóságára adott biztosíték kevés bizonyítékon alapul. Ezt az RRF kialakításának gyengeségei okozzák: nincs rálátás egy bizonyos „holttérre”, ami a Számvevőszék megítélése szerint elszámoltathatósági hiányosságot eredményez. Mivel a kifizetések bizonyos mérföldkövek és célértékek nemzeti szintű teljesítésétől függenek, a Bizottság valójában nem ismeri a források helyszíni felhasználásának részleteit, például az egyes országokban a támogatások végső címzettjeinek teljes listájához sem fér hozzá közvetlenül. Ez a példa is szemlélteti, hogy a meglévő kapacitás mennyire nem elegendő a kettős finanszírozás lehetséges eseteinek megelőzésére és felderítésére.
Röviddel ellenőrzési jelentésünk elkészülte után az Európai Bizottság közölte, hogy azonosította az RRF forrásait érintő kettős finanszírozás első két lehetséges esetét. Jelentésünk alapján úgy véljük: az, hogy egy tagállamban csak két ilyen esetet azonosítottak, a felderítési rendszer véletlenszerű jellegéből adódik, és alighanem annak a jele, hogy a rendelkezésre álló eszközök nem alkalmasak a kettős finanszírozás felderítésére, és így nem is eredményesek ezen a téren.
Háttér-információ
A 22/2024. sz., „Az uniós költségvetés és a kettős finanszírozás: Alapvető elemek hiányoznak a kontrollrendszerekből, hogy enyhíteni lehessen a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) költségfüggetlen finanszírozási modelljéből eredő megnövekedett kockázatot” című különjelentés megtalálható a Számvevőszék honlapján.
Ez az ellenőrzés az RRF-fel kapcsolatos egyéb olyan jelentésekre, áttekintésekre és véleményekre is támaszkodik, amelyeket a Számvevőszék az elmúlt években vagy hónapokban tett közzé.
Kapcsolódó hivatkozások
”
Forrás:
Kettős finanszírozás uniós pénzből: figyeljük a holtteret!; Európai Számvevőszék (ECA); 2024. október 21.
