„Klasszikus tudásunk szerint az alapvető jogok az egyént jogosítják, az államot pedig kötelezik. Változik-e bármi e téren a digitális platformok korában? Hogyan érinti a digitalizáció a készpénzzel történő fizetést vagy az állami szolgáltatásokat? Termék-e a mesterséges intelligencia (MI)? A többi között erről cseréltek eszmét társadalomtudósok az egyetemen.
Az új gyönyörű digitális világ címmel szervezett nemzetközi konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (ÁNTK) Alkotmányjogi és Összehasonlító Közjogi Tanszéke (AÖKT) az Oktatási Központban, október 17-én.
Valódi előrelépést csak egyetemek közötti párbeszéd hozhat
– A konferencia témái, de a Ludovika Campuson kialakított nemzetközi kapcsolatok is óriási jelentőséggel bírnak a kar oktatási és kutatási kezdeményezései szempontjából – emelte ki megnyitójában Zachar Péter Krisztián, az NKE ÁNTK nemzetközi dékánhelyettese. Úgy vélte, ezek a rendszeres eszmecserék a kar és az egyetem kutatóintézetei tudományos hálózatának erejét tanúsítják. A dékánhelyettes örömtelinek nevezte, hogy a résztvevők közötti személyes kapcsolatok egyre erősebb intézményi összefonódásokhoz vezetnek. Kiemelte, hogy a konferencia megvalósításában olyan kiváló partnerek vettek részt, mint a prágai Károly Egyetem, a Banja Luka-i Egyetem, a Cseh Tudományos Akadémia, a Szlovák Nemzeti Bank, a HUN–REN Kutatóintézet vagy a Danube Institute. E tudományos hálózat kiemelkedő érték az NKE számára, különösen abban az időszakban, amikor a nemzetköziesedés – például a hallgatói csereprogramok és az oktatói mobilitás révén – kiemelt cél. Közép-Európa jelenlegi mélyreható kihívásai közepette a tudományos és szakmai hálózatok megerősítése soha nem volt még ennyire létfontosságú, hiszen az egyetemek közötti párbeszédek és a személyes tudományos kapcsolatok keretében érhetünk el együtt valódi előrelépést – hangsúlyozta Zachar Péter Krisztián. Az intézmények közötti együttműködés a visegrádi országokban és azon túl olyan szellemi eszmecserét biztosít, amely túlmutat a politikai diskurzusok gyakran megosztó természetén. A szervező tanszék vezetője, Halász Iván egyetemi tanár, a HUN–REN Társadalomtudományi Kutatóközpont (HUN–REN TK) Jogtudományi Intézetének (JI) kutatóprofesszora ehhez hozzátette, bár kollégáinak többsége a tanszéken klasszikus alkotmányos témákkal foglalkozik, de nyitottak az új kihívások iránt is, így bizonyosan érdeklődve fogják a konferencia előadásaiból készült tanulmányokat elolvasni majd az Acta Humana folyóiratban is.
Horizontális hatású alapjog
– Mi történt a szólásszabadsággal? Olyan alapjoggá vált, amelynek releváns horizontális hatása lett, azaz nem csak az államot kötelezi, de a magánszereplők közötti kapcsolatokban is fontossá vált – emelte ki a Szólásszabadság a digitális platformokon A digitális szolgáltatásokról szóló EU-rendelet alatt című előadásában Török Bernát, az NKE Eötvös József Kutatóközpont (EJKK) Információs Társadalom Kutatóintézetének (ITKI) igazgatója. A kérdés voltaképpen egy klasszikus téma átgondolása a megváltozott környezetben – tette hozzá –, azaz új trendekre világít rá az alkotmányjogi kutatásokban. Mint elmondta, a szólásszabadság változásához hasonló történt az emberi méltósággal és az adatvédelemmel is az elmúlt évtizedben. A változás egyik motorja, hogy az új digitális platformok olyan komoly erőt képviselnek, mellyel szemben az egyén tehetetlen és gyakran kiszolgáltatott. A horizontális hatás megjelenése a jogban meglehetősen európai jelenség – így az EU-rendelet máig kiemelkedő jelentőségű ebben a témában. Ugyanakkor Jack Balkin, amerikai kutató szerint is háromszögűvé vált a szólásszabadság, azaz a tengerentúlon is látják a változást, ám az USA-ban ez egyelőre még nem jogi, inkább politikai kérdés.
Hol tart most a szabályozás?
Az EU-rendelet 14. szakaszának 4. bekezdése hozza fókuszba a horizontális hatást, hiszen kimondja, hogy a platformoknak minden fél, így a felhasználók jogára, például a szólásszabadságára is figyelemmel kell lenniük. A 34–35. szakasz pedig azt mondja ki, hogy a nagyobb platformoknak a rendszerszintű kockázatokat (például dezinformáció) meg kell vizsgálniuk, illetve ezek ellen tenniük kell. A kihívást jelenleg a megfelelő standardok kialakítása jelenti, például, hogy pontosan mi jelenthet kockázatot a demokratikus közbeszédre? Jelenleg nincs erre vonatkozó doktrína az alkotmányjogban, így ma még nemlétező standardokat kellene az új szereplőkre alkalmazni. Nagy a csábítás a túlszabályozásra (előzetes szabályozás, algoritmikus szabályozás). A másik fontos kérdés, hogy hogyan lehet egyensúlyozni a közérdek és a platformok jogos magánérdeke között. A választ erre minden bizonnyal az esetjog fogja a jövőben megadni.
Mit lehet személyesen elintézni?
– Vajon valódi problémára mutat rá az a követelés, hogy legyen jogunk offline életet élni? – tette fel a kérdést Marek Antoš, a prágai Károly Egyetem Jogi Karának dékánhelyettese A jog az offline élethez vagy az „ódivatú” élethez való jog? Gondolatok a csehországi Alapvető Jogok és Szabadságok Chartája módosítási törekvéseiről című előadásában. Mint elmondta, a módosító javaslat, amely számos digitális problémát érint, tavaly került a cseh szenátus elé, a 81-ből 17 szenátor támogatásával. Egyelőre sok minden még nem történt az ügyben, de a dékánhelyettes szerint érdemes megnézni, milyen felvetésekkel éltek a törvényhozók. A benyújtók arra törekszenek, hogy az alapjogokat mindenki számára elérhető módon lehessen alkalmazni, azaz a polgároknak legyen lehetősége akár személyesen is élni jogaikkal, amihez az államnak kell fizikai lehetőségeket biztosítani. Például az adózók személyesen vehetnék fel az adóvisszatérítésüket az adóhivataltól. Szintén javasolják, hogy ne legyen kötelező digitális technológiákat használni, amelynek része a készpénzes fizetés alkotmányba emelése.
Digitális szakadék
Kétségtelen, hogy a digitális szakadék létező jelenség, amely felveti az egyenlőség sérülésének kérdését – különösen a sérülékeny társadalmi csoportok esetén (idősek, fogyatékkal élők). Szintén létező jelenség, hogy folyton online vagyunk, így a digitális higiénia megőrzése is fontos lehet. A benyújtók érvelése szerint a bíróságok mindenképpen találkozni fognak ezekkel az új társadalmi kihívásokkal, ezért érdemes az alkotmányban is foglalkozni ezen ügyekkel. A dékánhelyettes szerint a jövő jelenségeit törvényekkel csak óhatatlan túlszabályozással lehet teljesen lefedni. A társadalom sérülékeny csoportjai valóban élvezhetnek védelmet, ám ezt nem szükséges alkotmányban szabályozni. Érdemes inkább arra koncentrálni, hogy csökkenjen a digitális szakadék – mind a technikai részen, mind a digitális képességek terén. Ami fontos, az már úgyis szerepel az alkotmányban: az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, illetve a magánélethez való jog.
Az etikus használat kérdései
– A biometrikus azonosító rendszerek, mint például az arcfelismerés, érintik az emberi jogot, a legnagyobb kihívás a technológia emberközpontú és etikus használata – mondta a Megfigyelés, algoritmusok és igazságosság című előadásában Mezei Kitti, a HUNR–REN TK JI tudományos munkatársa, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Jog Tanszékének egyetemi adjunktusa. A legfontosabb a biztonság és az alapjogok közötti egyensúly biztosítása a közterületeken végzett megfigyelések során. Még nehezebbé teszi az etikus használat kereteinek kialakítását, hogy a technológiát nemcsak a rendfenntartó erők, hanem akár magánszervezetek is használhatják. Ezért fontos kiemelni, hogy mindig legyen szükséges az emberi felügyelet a technológia eredményeinek megerősítésére.
Tömeges megfigyelés, GDPR, kibervédelem
A megfigyelő technológiák egy része élő rendszer, azaz azonnal megtörténik az azonosítás. Ez tömeges megfigyeléshez és különféle elfogultságokhoz (bőrszín, előzetes viselkedés) vezethet, így e rendszerek megfelelő, a közérdeket szolgáló szabályozása elengedhetetlen. Ezzel szemben a nem élő, csak rögzített megfigyelés jogilag már jobban kontrollálható. Mindkét esetben komoly veszélyt jelent, hogy adatbázist építenek a megszerzett biometrikus azonosítókból. Ha erről a megfigyelteknek nincs tudomása, az nyilvánvalóan megsérti a GDPR szabályait. Emiatt is fontos a kibervédelem is: ezen rendszerek vonzók a rosszindulatú szereplők számára is, amire az üzemeltetőknek megfelelően kell felkészülniük.
Termék-e egy fejlett szoftver?
– Az EU mesterségesintelligencia-rendelete egy kvázi fizikai termék megfelelőségét vizsgálja elsődlegesen, miközben az alapjogok egy nagyon más megközelítést igényelnének – hangsúlyozta a Termékmegfelelés és alapvető jogok az MI törvényben című előadásában Ződi Zsolt, az NKE EJJK ITKI tudományos főmunkatársa. Szerinte a technológiai fókuszú megközelítés komoly ellentmondásokat fog szülni. A konfliktust alapvetően a termékek előzetes előírásoknak való megfelelési elve és az alkotmányos jogok utólagos, esemény utáni vizsgálata okozza. A termék esetén lehet, sőt kell mérhető, számszerűsíthető, objektív szabályokat bevezetni. Ezek teljesítése elsősorban mérnöki teljesítmény. A szabványok vizsgálata során a minősítők gyakran nem is a terméket, hanem annak dokumentációját látják, azaz elsősorban azt vizsgálják, hogy a termék a jog által előírt technikai standardoknak megfelel-e.
Az MI különleges termék
Az MI azonban különleges termék, ráadásul elsősorban egy szoftver. Válaszainak megjósolhatatlansága azonban nem hiba, hanem egy jellemzője a működésének. Az MI kimenete lehet veszélyes, de nemcsak az egészségre, a biztonságra, a környezetre, hanem az emberi jogokra (a magánélet védelme, a megkülönböztetés tilalma és a szólásszabadság), a demokráciára és a jogállamra. A jogszabály szerint a mérnököknek meg kellene jósolnia, előre megtippelnie a termékük hatását az alapjogokra. Azonban előre lehetetlen minden helyzetre felkészülni, így a végső választ a gyakorlat adja majd meg. Gondot jelent, hogy az alapjogok nem mérhetők, nem megszámlálhatók, jórészt kontextustól függők, az erről szóló viták a köz- vagy a jogi nyelv világában zajlanak. Emellett pedig megkérdőjelezhetők (hiszen erről szólnak az alkotmánybíróságok). Ráadásul változhatnak a jelenben és főleg a jövőben is. Mindez teljesen eltér a termékek megfelelőségét vizsgáló mechanizmustól.
Vissza a papírpénzhez!
– Sokan a szabadság zálogának tartják a készpénzt – mutatott rá Viliam Poništ, a Szlovák Nemzeti Bank jogi szakértője a Válasz a digitális átalakulásra a készpénzfizetési jog alkotmányos bevezetésére irányuló törekvés? című előadásában. A kérdés több problémát is felvet – a magánélet védelmét, az adatvédelem kérdését, illetve a készpénzzel való fizetést, a készpénzhez való hozzáférést, annak birtoklását is. A fő kérdés az, hogy valóban igényel-e alkotmányos szabályozást e kérdés? A régióban ez a gondolat igen népszerű, Magyarországon kettő, Csehországban négy, Szlovéniában, Ausztriában és Svájcban egy (utóbbi esetben a javaslat a svájci polgároktól származik, nem pártoktól), Szlovákiában szintén kettő politikai javaslat érkezett a témában, itt az utolsó sikeres is volt.
Kétélű gyakorlat
Bár sok okot felsoroltak mellette, a törvényhozók stratégiájának alapvető célja a szavazatszerzés volt – mint utóbb kiderült, még ez sem lett sikeres. A törvényt ugyanis nem sikerült valódi tartalommal megtölteni, ráadásul uniós vizsgálatot is eredményezett. Eközben a kormány a feketegazdaság visszaszorítása érdekében például különadókkal szigorítja a készpénz használatát magánszemélyek és vállalkozók között.
Robotizált parlamentek?
– Az MI nem változtatja meg a parlamenti munkát, de bizonyos részét a fejlesztések simábbá tehetik – hangsúlyozta Szentgáli-Tóth Boldizsár, a HUN–REN TK JI tudományos munkatársa, a Lendület Kutatócsoport vezetője a Mesterséges intelligencia a parlamentek szolgálatában című előadásában. Mint elmondta, az országok ma három kategóriába sorolhatók. Az első, ahol már használnak MI-t a parlamentben. A másik csoport nagy érdeklődést mutat a technológia iránt, és mérlegeli annak használatát, hazánk például e csoportba tartozik. Végül a harmadik csoport, a világ nagyobbik része, egyelőre nem érdeklődik az MI iránt. Ami viszont egységes: jelenleg a parlamenti munka egyetlen részén sem nélkülözhető az ember, így csak MI által készített anyag sehol sem használható fel.
Kutat, ír, összeköt az MI
Az első csoportból Argentína például hatalmas adatbázist alakított ki parlamenti levéltárából, amely komoly kutatásokat, lekérdezéseket tesz egyszerűen elérhetővé. Emellett tesztelik, hogy az adatbázis segítségével megpróbáljanak új törvényjavaslatokat is írni az MI segítségével – természetesen emberi felügyelet mellett. Brazíliában a parlament mindkét kamarája saját rendszerrel rendelkezik, ami platformot biztosít a polgároknak a kamarák munkájának követésére, illetve javaslatok benyújtására. Bahreinben az MI a távoli munkavégzést azzal segítette a COVID idején, hogy sikeresen csökkentette a különféle arab nyelvjárások közötti eltéréseket. Észtország nyitott forrású, saját fejlesztésű szoftverével, automatikus hang–szöveg átalakítással segíti a parlamenti jegyzőkönyvvezetést. Olaszországban elsősorban a szenátus érdeklődik az MI iránt, hiszen ott bevett obstrukciós technika a sok, azonos szövegű törvényjavaslat benyújtása. A szoftver képes felismerni a szövegszintű azonosságot, és összevonni ezeket a javaslatokat. Már fejlesztik, hogy ne csak az azonos szavakat, de az azonos tartalmakat is felismerje.
Mire elegendő az alkotmány?
– Mint civilizáció, hogyan tudunk együttélni azzal a módszerrel, ahogyan egyes nyersanyagok bekerülnek az eszközeinkbe? – tette fel a kérdést Michal Šejvl, a Cseh Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet Jogi Elméleti Osztályának vezetője az Alkotmányos rendszerek és lítium című előadásában. Szerinte érdemes minimum ránézni a legjelentősebb nyersanyagforrással rendelkező országok alkotmányára vagy arra, hogyan szabályozzák a bányászatot. A kérdés azért is lényeges, mert minden digitális platform hardverekre szorul, amelyekben gyakran használunk lítiumalapú akkumulátort. Bár a legnagyobb készlettel Ausztrália és Kína rendelkezik, ma a kitermelés nagy részét Bolívia, Argentína és Chile bányáiban végzik. Lehetséges komoly lítiumforrásként tekintenek emellett a szerbiai Jadar-völgyre is. A legjelentősebb lítiumfeldolgozó viszont már egyértelműen Kína, de 36 akkugyárával Magyarország is 4%-os részt hasít ki a feldolgozásból. Csehországban egyelőre nincs egyetlen akkuüzem sem – tette hozzá Michal Šejvl.
Mit okoz a bányászat?
A kitermelés a bánya alacsony koncentrációjú (2–8%) nyersanyagából, rengeteg víz (egy tonnához két millió liter víz) felhasználásával történik. A kitermelés olcsó, de sok időt igényel. Az új módszerek, bár kevesebbet vizet igényelnek, alacsonyabb hatékonyságúak. A dél-amerikai országok az őshonos közösségek, illetve a természeti erőforrások védelmében megpróbálták állami monopóliummá tenni a bányászatot – ami egyik államban sem sikerült. Bolíviában a korábban teljesen állami vállalat ma kínai és orosz partnerekkel köt partnerségi megállapodást és indít új beruházásokat. Chilében ma két cég rendelkezik a bányászat joga felett, egy amerikai és egy kínai. Bár történt kísérlet ennek megváltoztatására, a természeti erőforrások és az őslakosok erősebb védelmére, de megbukott. A friss érintett Szerbia alkotmányában is van szó a természet védelméről, de szabályuk nem elég specifikus. Belgrádra geopolitikai okokból viszont nagyon komoly nyomás érkezik most Németországból és az EU-ból, hogy mindenképp engedélyezzék a termelés megindítását.
A példák tehát azt mutatják, hogy az alkotmányozói kísérletek ellenére a kitermelés mindenütt zavartalanul folyik. Valószínűleg tehát csak idea, hogy egy alkotmánymódosítással meg lehet oldani a bányászat okozta természeti és társadalmi kihívásokat – zárta előadását Michal Šejvl.”
Forrás:
Az új gyönyörű digitális világ; Sarnyai Tibor; Ludovika.hu; 2024. október 17.
