„…Az IIR-Hungary októberi konferenciáján mégis sikerült a szervezőknek olyan programot összeállítani, mely nemcsak érdekes és informatív előadásokat tartalmazott, hanem őszinte – a valós problémákat és hibákat érintő – vitáknak is helyt adott a kerekasztal beszélgetések során.
…
A jövővel kapcsolatban pedig a korszerű technológiákat felvonultató, de különböző megközelítési móddal gondolkodó IT szállítók mondták el javaslataikat. Sikolya Zsolt,a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület elnökségi tagja a maga visszafogott, de őszinte és határozott stílusában elnökölt, megadva a konferenciának az nyílt közvetlen hangnemét.Gondolatok a konferenciáról Érdekes ívet mutatott be a konferencia első napja az „e-közigazgatás” mint problémakör életciklusáról. A múlt elemzése során a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület titkára, Sántha György nagyon érdekes aspektusból és történelmi távlatokban mutatta be a közigazgatásunk fejlesztésére tett eddigi hazai erőfeszítéseket. Ebből az előadásból két gondolat volt meghatározó: egyrészt a magyar közigazgatás hallatlanul régi és értékes múltjának felhasználási kérdése, másrészt a közigazgatás alapproblémáinak és kihívásainak azonossága az elmúlt száz évben.
Két dolog változott meg számottevően: a technológiák és a szabályozottság mértéke. Az ügyek bonyolultak (mert azzá teszik a bonyolult és sok esetben felesleges jogszabályok), a technológiák nagyon gyorsan változnak, de az emberek és alapvetően az állam sem. Így – meglátásom szerint – az igények ugyanazok az állam és az emberek oldaláról is. Az említett ív következő elemeként a múlt és jelen összehasonlítására láttunk egy sikeres kísérletet a következő előadásban. Érdekes „személyes” leltárt tartott Sikolya Zsolt, ahol bemutatta, hogy az általa korábbi években hiányolt paradigmaváltásból mi valósult meg.
…
Miért nincs valós igényfelmérés? ■ Az első kerekasztalban került terítékre ez a kérdés, amit persze a jelenlevők nem válaszoltak meg, de legalább felhívták rá a figyelmet. Amúgy ezt az elvet elméleti szinten a kormányzat már korábban magáévá tette, Fekete Gábor e-közigazgatásért felelős helyettes államtitkár egyértelműen kiemelte ezt az Információs Parlament rendezvényen tartott előadásán. Kérdés persze, hogy mennyit tudunk majd érvényesíteni ebből az alapelvből a napi gyakorlat szintjén, amikor a szállítók megjelennek az új, jobb hatékonyságot ígérő termékeikkel?Az ASP témakörben már nagyon nagy a szkepticizmus a piacon az előzőleg besült támogatási projekt ismeretében, mostanában pedig nemigen kap a piac erről hitelt érdemlő információkat a kormányzat részéről. Pedig mind a IT szakma, mind pedig az önkormányzatok nagyon várják már a projekt elindítását. Sikolya Zsolt érdekes felvetéssel rukkolt elő (régi vágyát fogalmazta meg ismételten), hogy szakadjunk már el az irat kötelező voltától. Ha már a technika jó megoldásokat kínál, akkor engedjük meg az online (közvetlen, azonnali) ügyintézést. Úgy látszik azonban, hogy ezt a tabut még nem sikerült ledönteni.
Helyi szakember vagy külső szakértő? Ebben a vitában végül is sikerült közösen véleményt megfogalmazni, miszerint ez olyan komplex kérdés, amely nagyon fontos, és az esetleges rossz válasz igen nagy kockázatot hoz be az intézményi szinteken.
A beszélgetés végén két állítás került a figyelem középpontjába. Egyrészt, hogy bár hosszú távon lehet cél a szakértelem bevitele a kormányzatba, de ez a feladat – ha jól hajtják végre a Magyary Programot – akkor is minimum 2-3 évet igényel. Másrészt a következő években az EU-s pénzek lehívásának egyik akadálya lehet a külső szakértők be nem hívása miatti kapacitáshiány okozta késedelem…”
Forrás:
E-közigazgatás: stratégiagyártás helyett itt a megvalósítás ideje, Bojta János, Bitport.hu, 2011. november 2.
