„…Meggyőződésünk, hogy a nemzet jelenlegi nyomorúságáért semmiképpen sem okolhatók a Haza jelentős fundamentumát alkotó, területének felét lefedő 2000 lakos alatti falvak olyan mértékben, ami büntetést ránk akarnak mérni. Az államigazgatási és helyi közigazgatási ügyintézés megszüntetése éppen a leginkább segítségre szoruló lakosságcsoportokat hozná kilátástalan helyzetbe, gyermekeink nevelésének állami irányítás alá vonása, iskolaépületeink és vízművagyonunk elvétele pedig közösségeink önbecsülésének elvesztésével, az „egy nap a világ” romboló hangulatának eluralkodásával, jövőbe vetett hitünk további szétporladásával fenyeget.
Ezt a falujáért személyes felelősséget viselő polgármester nem tűrheti. Mi ugyanis a falunk fejlődésének előmozdítására és arra az Alkotmányra tettünk esküt, amely a faluközösségek tagjainak egyéni áldozatával is gyarapított települési köztulajdont tiszteletben tartja. Nem fogadjuk el a falvakra, mint a fejlődés és a hatékony közigazgatás gátlóira osztott szerepet.
…
Egyetértünk a Nemzeti Vidékstratégia célkitűzésével: erkölcsi megújulásra, és a közösségek államának visszaszerzésére van szükség, mert a vidék igenis élni akar!A 2000 lakos alatti falvak népessége éppen egy Budapestnyi lakosságszámot ad ki. Elvárjuk, hogy döntéshozóink a fővárosunk társadalmi súlyával megegyező, azaz rendkívül fontos tényezőként számoljanak a nemzeti önfenntartást és közjót eddig is híven szolgáló falusiak-tanyasiak létfeltételeinek távlatos biztosításával.
…”
Forrás:
A Magyar Faluszövetség Kiáltványa, Falufejlesztési Társaság, 2011. november 17.
