„A mesterséges intelligencia (MI) nem csupán technológiai forradalom, hanem a 21. század új geopolitikai harctere, ahol a globális hatalmi egyensúly újraírása a tét.
A hagyományos geopolitikai konfliktusokat földrajzi területekért, nyersanyagokért vagy katonai fölényért vívták. A mesterséges intelligencia megjelenésével azonban egy teljesen új dimenzió nyílt, ahol a versengés a digitális térben, az adatok birtoklásáért és az algoritmusok irányításáért folyik. Ez a küzdelem egyre inkább ideológiai színezetet ölt. Oroszország és Belarusz például „hagyományos értékeken” alapuló MI-rendszer kiépítését tervezi, válaszul arra, amit a nyugati modellek kulturális torzításának tartanak. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok hivatalosan az „ideológiailag semleges” MI mellett teszi le a voksát, a gyakorlatban azonban egyre inkább egy „demokratikus MI” képe rajzolódik ki, amely az amerikai értékrendet és érdekeket tükrözi.
Ez a jelenség a „technonacionalizmus” felemelkedéséhez vezet. A nemzetek már nem bízzák a digitális jövőjüket „idegen” MI-re, hanem saját, helyi vagy szövetséges államokban fejlesztett rendszereket részesítenek előnyben, amelyek a saját kulturális és politikai normáikat erősítik. Ez egyfajta „vertikális globalizációt” hoz létre: a világot már nemcsak földrajzi határok, hanem technológiai falak is elválasztják egymástól aszerint, hogy ki melyik technológiai ökoszisztémához (amerikai, kínai, európai) csatlakozik. A mesterséges intelligencia versenyének megnyerése lassan minden geopolitikai és gazdasági lépést igazoló jolly jokerré válik a világ színpadán.
Amerika és Kína az MI-arénában
Bár a mesterséges intelligencia globális jelenség, a verseny leginkább az Egyesült Államok és Kína között éleződik ki. A piacok jelenleg egyértelműen az amerikai győzelemre fogadnak: az Nvidia chipgyártó cég értéke elképesztő magasságokba szökött, a Microsoft pedig az OpenAI-ba fektetett milliárdjaival diktálja a tempót. Ez a korai vezetés azonban nem garantálja a végső győzelmet. Kína elképesztő ütemben zárkózik fel, és olyan innovációkkal lepi meg a világot, mint a DeepSeek költséghatékony nyelvi modellje vagy a Moonshot AI Kimi K2 terméke, amely megjelenésekor több területen felülmúlta a nyugati versenytársakat.
Az amerikai stratégia egyik sarokköve a „kis udvar, magas kerítés” politika, amelynek keretében szigorú korlátozásokkal igyekeznek megakadályozni a legfejlettebb félvezetők Kínába jutását. Ez a lépés azonban visszafelé sülhet el, mivel arra ösztönzi Pekinget, hogy felgyorsítsa saját, független chipgyártó kapacitásainak kiépítését. A színfalak mögött a nagyvállalatok is elvesztették a semlegességüket. Az Oracle vagy a SoftBank milliárdokat fektetnek olyan projektekbe, mint a Stargate, amelynek célja az amerikai technológiai szupremácia bebiztosítása. Ezzel a vállalatok nyíltan olyan geopolitikai szereplőkké válnak, akik az állami érdekeket szolgálva formálják a globális technológiai ellátási láncokat.
Több, mint kétpólusú világ
Miközben a rivaldafény Amerikára és Kínára vetül, más országok is felismerték a lehetőséget, hogy az MI geopolitikájában betöltsenek egy-egy stratégiai rést. Szaúd-Arábia például nem a saját MI-szolgáltatások fejlesztésében, hanem az infrastruktúra biztosításában látja a jövőt. Az általuk javasolt „adatnagykövetségek” koncepciója szerint más országok biztonságos, szaúdi területen tárolhatnák és dolgozhatnák fel a legértékesebb adataikat. Ezzel Rijád arra törekszik, hogy az olajpiacon betöltött megkerülhetetlen szerepét lemásolja az adatpiacon is, és beleszólása legyen a világ legértékesebb erőforrásának számító adatok áramlásába, árazásába és szabályozásába.
Európa eközben a szabályozói szerepkör felvételével próbál befolyást szerezni, és az „európai út” megteremtésével egyensúlyt hoz lére az innováció és az etikai normák között. Ezek a példák jól mutatják, hogy az MI által formált új világrend nem feltétlenül lesz bipoláris. A középhatalmaknak lehetőségük nyílik arra, hogy specializált szerepek betöltésével (infrastruktúra, szabályozás, tehetséggondozás) jelentős befolyásra tegyenek szert, és a saját érdekeik szerint alakítsák a globális játékszabályokat.
A győzelem rejtett motorja
A verseny végső kimenetelét valószínűleg nem a ma legnépszerűbb applikációk vagy a legerősebb chipek döntik el, hanem az a hosszú távú befektetés, amely a felfedezések alapját képezi: az alapkutatás. Ezen a téren aggasztó tendencia figyelhető meg az Egyesült Államokban. Míg Kína az elmúlt évtizedben évi átlag 14 százalékkal növelte kutatás-fejlesztési (K+F) kiadásait, addig az USA-ban ez a szám mindössze 3,7 százalék volt. Ennél is vészjóslóbb, hogy az amerikai szövetségi kormány részesedése a teljes K+F-költésből, különösen az alapkutatások terén, történelmi mélypontra süllyedt.
Ezzel szemben Kína állami szinten, tudatosan önti a pénzt a tudományos és technológiai ökoszisztémába. Hszi Csin-ping elnök többször is hangsúlyozta, hogy az alapkutatások megerősítése elengedhetetlen a technológiai önellátás eléréséhez és a globális vezető szerep megszerzéséhez. Az innováció végső soron a felfedezésekből fakad, a felfedezések pedig a kormányzat által támogatott, kereskedelmi nyomástól mentes alapkutatásokból. Azáltal, hogy Amerika ezen a téren lemaradni látszik, hosszú távon a versenyképességét kockáztatja. Az emberi tőke is kulcsfontosságúvá vált: a tehetséges MI-szakértők mozgása geopolitikai kérdés lett. Nem véletlen, hogy a kínai kormány állítólag arra kérte a vezető szakembereit, hogy kerüljék az amerikai utazásokat, tartva attól, hogy nyomás alá helyezik őket érzékeny információk átadásáért.
Egy szilánkosodó, vertikális világrend
A mesterséges intelligencia által fémjelzett geopolitikai korszak egy alapjaiban más világrendet vetít előre. A hatalmi egyensúlyt már nemcsak a hadseregek mérete vagy a GDP nagysága határozza meg, hanem az is, hogy egy ország képes-e irányítani a saját digitális sorsát. Ez a küzdelem egy olyan technológiáért folyik, amely még ki sem forrotta magát teljesen, de már most átalakítja a nemzetközi kapcsolatokat, a szuverenitás fogalmát és a globális erőviszonyokat.
A következmények mélyrehatók: egyre inkább elszigetelődő technológiai blokkok jönnek létre, a globális kereskedelem és együttműködés helyét a bizalmatlanság és a falak építése veszi át. Ebben az új korszakban a nemzetek egy olyan jövőbeli hatalomért és befolyásért versengenek, amely egy olyan technológián alapul, amely végső soron akár az embert is kihagyhatja a geopolitikai döntéshozatalból. A verseny elkezdődött, és a tét nem kevesebb, mint a 21. század hátralévő részének politikai és gazdasági térképe.”
Forrás:
Technológiai hidegháború: Hogyan írja át a mesterséges intelligencia a világrendet?; Santo Martin; Makronóm, Mandiner; 2025. augusztus 24.
