„Egy év telt el azóta, hogy Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke és volt olasz miniszterelnök bemutatta nagyszabású jelentését az Európai Unió versenyképességéről. A dokumentum 2024 szeptemberében látott napvilágot, és kíméletlen őszinteséggel állította, hogy ha Európa nem változtat gazdasági működésén, akkor „lassú agonizálás” vár rá a globális versenyben. Most, egy évvel később, érdemes számot vetni azzal, mennyi valósult meg a Draghi-jelentés ambíciózus javaslataiból, és milyen irányba mozdult el az európai gazdaságpolitikai gondolkodás.
A jelentés egyik központi üzenete az volt, hogy Európának radikálisan növelnie kell beruházásait a zöld és digitális átállás, valamint a közös védelmi kiadások területén. Draghi évi 750–800 milliárd eurónyi többletforrást tartott szükségesnek, ami az EU GDP-jének 4–5 százalékát jelentené. Ennek előteremtésére a közös kölcsönfelvétel új formáit javasolta, amellyel az unió tagállamai közösen finanszíroznák a stratégiai projekteket. Bár a Bizottság azóta valóban előállt új hitelinstrumentumokkal, például a védelmi ipart támogató SAFE eszközzel, a közös adósság gondolatát a „takarékos” tagállamok – Németország, Hollandia és mások – továbbra is határozottan ellenzik. Így a Draghi által vizionált, nagy léptékű közös befektetési program inkább csak részben és óvatosan indult el.
Fontos hangsúlyt kapott a jelentésben a kutatás és innováció szerepe is. Draghi úgy látta, hogy az Európai Unió jelenlegi programjai, így a Horizon Europe, messze nem képesek kiaknázni a kontinens tudományos potenciálját. A forráshiány miatt a kiváló pályázatok túlnyomó többsége támogatás nélkül marad. Ennek kezelésére a jelentés az uniós kutatási költségvetés legalább megduplázását javasolta, valamint egyszerűbb, gyorsabb pályázati eljárásokat. Egy évvel később valóban érzékelhetők a változás jelei: a készülő FP10, vagyis a következő keretprogram tervezésekor már megjelent a versenyképesség erőteljesebb fókusza, a Bizottság ígéretet tett a bürokrácia csökkentésére és a gyorsabb értékelési folyamatokra. Ugyanakkor a javasolt költségvetési számok elmaradnak a Draghi által említett 200 milliárd eurótól – a most körvonalazódó tervek 139–175 milliárd közötti kerettel számolnak.
A jelentés másik fontos eleme a belső piac kiteljesítése és a bürokratikus akadályok lebontása volt. Draghi szerint az európai vállalatok csak akkor tudnak globális szinten versenyképesek lenni, ha egységesebb, rugalmasabb szabályozási környezetben működhetnek, és ha az iparpolitika támogatja a stratégiai ágazatok – például az energia, a digitális gazdaság vagy a mesterséges intelligencia – fejlődését. E téren is történt némi előrelépés: 2025-ben a Bizottság bemutatta a „Competitiveness Compass” nevű kezdeményezést, amely a Draghi-jelentés szellemiségét próbálja átültetni a gyakorlatba. Ám a tagállamok közötti politikai konszenzus itt is korlátozott, így a folyamat inkább lassú, mint radikális.
Összességében egy év elteltével elmondható, hogy a Draghi-jelentés felrázta az európai döntéshozókat, és több ponton elindította a szükséges reformok előkészítését. Ugyanakkor a legmerészebb elképzelések – a hatalmas közös befektetési alap, a költségvetés radikális növelése vagy a teljes szabályozási újragondolás – még nem valósultak meg. A dokumentum azonban hivatkozási alappá vált, amelyhez képest a politikai viták és kompromisszumok zajlanak. Az, hogy egy év elteltével még mindig napirenden van, azt mutatja: Draghi diagnózisa találó volt, a kérdés csak az, hogy lesz-e elég politikai bátorság a valódi cselekvéshez.”
Forrás:
Egy év a Draghi-jelentés után: merre tart az európai versenyképesség?; Taraczközi Anna; Ludovika.hu, Öt perc Európa blog; 2025. szeptember 3.
