„Ez a cikk a Településfejlesztés közpénz nélkül címen megrendezésre kerülő XXXI. Országos Urbanisztikai Konferencia témaindító írása. A hazai települések forráshiányos helyzetében lehetséges továbblépési irányokat keressük nemzetközi szakirodalom és európai adatforrások feldolgozásával. A 2025. november 13-án csütörtökön megrendezésre kerülő konferencián az alábbi gondolatokhoz kapcsolódó hazai kutatásokat és esettanulmányokat mutatunk be az urbanisztikai szakma, településvezetők és ingatlanfejlesztők szemszögéből.
Az utóbbi években olyan érzése támadhatott nyitott szemmel járó honfitársainknak, hogy elakadtak a magyar települések fejlesztéséhez felhasználható közpénzek. Csak nem csökken a kátyús utak száma és az ősi vasúti szerelvények bája, nem épülnek a nemzetközi pályázatokon nyertes nagyberuházások, míg a kisebb helyi fejlesztések mintha minőségben nem érnék el a nem hogy a nyugati, de már a régióbeli átlagot sem. De mondhatjuk azt is, hogy nyílik az olló a nívós magán beruházásként megújuló paloták és a közpénzből megújulni akaró középületek mennyisége és minősége között. Pedig vannak hazai források, állami pénzek nagy fejlesztési programokra, az EUs források sem mind apadtak el. Dolgozatom megpróbálja hozzáférhető források elemzésével feltárni, hogy milyen helyzetben van a hazai település finanszírozás összevetve más európai régiókkal, és milyen témák mentén lehet új források bevonását megcélozni a jövőben.
Magyarország önkormányzati finanszírozási szerkezete az európai trendekkel összhangban áll: a települések átlagában a helyi adókból és díjakból származó bevételek egyharmad arányban felelnek a működésért, a központi, kormányzati források biztosítják a települési költségvetések nagyjából felét (Péteri, 2023). A központi források fele célhoz kötött támogatás, míg a helyi adóbevételek 80%-át a helyi iparűzési adó (HIPA) teszi ki. A magyar rendszer nagyban támaszkodik a központi átcsoportosítás technikáira, a közelmúltban különösen a HIPA-alapú szolidaritási hozzájárulási mechanizmusra – ez a tétel felel a központi támogatások majdnem harmadáért. A szolidaritási hozzájárulás költségvetési terhe különösen erősen érinti azokat a városokat, amelyek jelentősebb potenciállal bírnak a HIPA növelésére. 2022-ben Budapest és a 25 megyei jogú város a szolidaritási mechanizmus befizetéseinek 69,4%-át adta, miközben a HIPA-bevételeknek csupán 63,2%-át realizálta. Egyes esetekben a nettó szolidaritási hozzájárulás meghaladja az állami támogatásként kapott összeget, ami miatt Budapest és Budaörs is jogi eljárást kezdeményezett (CEMG PAD, 2024). De mégis mekkora mozgástere van településeinknek?
…[A cikk lényegét adó gazdag szakirodalmi áttekintést, amelyet számos grafikon illusztrál az eredeti webcímen lehet elolvasni. Szerk.] Természetesen a magyar jogrendszer ma még nem teszi lehetővé az összes nyugati jó gyakorlat alkalmazását. Ameddig a magyar települések fentiekben bemutatott szégyenletesen alacsony autonómiája nem növekszik, amíg nem kapnak nagyobb szerepet a helyi újraelosztás lehetőségei, addig sok adóügyi innováció szóba sem jöhet nálunk. Ilyen a Tax Increment Financing (TIF), egy olyan önkormányzati finanszírozási mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy a városok a fejlesztések nyomán növekvő ingatlanadó-bevételeket (az úgynevezett adó-növekményt) visszaforgassák ugyanabba a területbe, például infrastruktúrafejlesztés, közterület-felújítás vagy gazdasági revitalizáció céljából. A TIF lényege, hogy a közberuházások által generált magánbefektetések növelik az adóalapot, és így a projekt elvileg önfinanszírozóvá válik – már ahol az ingatlan adókivetés része az adott ország jogrendjének (Dye&Merriman, 2000).Ugyanakkor a magyar jogrendben lehetőség van a települések vállalkozói lábainak felépítésére, tudnak önkormányztaok is profitorientált vállalkozásokba fogni. A Research Handbook on City and Municipal Finance (Slack & Côté, 2021) elméleti-összefoglaló jelleggel rendszerezi a városi pénzügyek legfontosabb kutatási irányait. A kötet kiemeli a fiskális decentralizáció jelentőségét: a városoknak nemcsak végrehajtó, hanem forrás-teremtő szerepük is van a gazdaságban. A tanulmányok hangsúlyozzák, hogy a városfejlesztés pénzügyi modelljeiben a közpénzek kettős funkciót töltenek be: egyrészt befektetési katalizátorként működnek (magántőke bevonásának ösztönzése), másrészt szociális kiegyenlítő mechanizmusként biztosítják a közszolgáltatások elérhetőségét.
Dag Detter és Stefan Fölster (2017) könyve, The Public Wealth of Cities, új szemléletet kínál a városfejlesztés közfinanszírozására azzal, hogy a városokat vagyonkezelőként, nem csupán közkiadási szereplőként értelmezi. A szerzők szerint a legtöbb önkormányzat jelentős, de alulértékelt vagy rosszul kezelt közvagyonnal rendelkezik — például ingatlanokkal, infrastruktúrával és közszolgáltatási eszközökkel —, amelyek megfelelő menedzsmenttel hosszú távon fenntartható bevételeket és fejlesztési forrásokat biztosíthatnának. A könyv egyik központi üzenete, hogy a települések pénzügyi függetlensége és beruházási képessége nem kizárólag új adók vagy hitelek révén növelhető, hanem a meglévő közvagyon professzionális kezelésével és transzparens értékhasznosításával is. A szerzők javasolják a városi eszközök átlátható nyilvántartását, a „városi vagyonalapok” (urban wealth funds) létrehozását, valamint a vagyonhoz kapcsolódó döntések depolitizálását. Ez a megközelítés a hagyományos közfinanszírozás alternatívájaként jelenik meg, és különösen fontos lehet a magas eladósodottságú önkormányzatok számára.
Az UN-Habitat 2023-as jelentése, Unlocking the Potential of Cities: Financing Sustainable Urban Development, a fenntarthatóság és a pénzügyi innováció összekapcsolására fókuszál. A jelentés szerint a városoknak a jövőben a zöld kötvények, a blended finance (vegyes finanszírozás) és a nemzetközi fejlesztési alapok révén kell megerősíteniük fejlesztési kapacitásukat, miközben a közpénzek szerepe továbbra is meghatározó a kockázatok enyhítésében és az igazságos hozzáférés biztosításában.
Tehát van alapja mind a vállalkozó önkormányzatok, mind a magán fejlesztőkkel való újfajta kooperációk víziójának. És a hazai településgazdálkodás egyre romló helyzete okán a fenti szakirodalmakban foglaltak megismerése és alkalmazása Magyarországon nem csak lehetőség, hanem a magyar települések kritikus jelentőségű eszköze lehet.
A Településfejlesztés közpénz nélkül – XXXI. Országos Urbanisztikai Konferencia Facebook-eseménye: https://www.facebook.com/events/766621926291873
A részletes program és a jegyek elérhetők itt: https://www.danu.eu/projects/telepulesfejlesztes-kozpenz-nelkul-xxxi-orszagos-urbanisztikai-konferencia/”
Forrás:
Új településfinanszírozási módszerek a közpénzek utáni korszakban?; Kádár Bálint; Építészfórum; 2025. november 11.
